Contractorosok

Megkülönböztetés azért itt is van. Én a szerencsésebbek közé tartozom, mert állandóra vettek fel, de van köztünk olyan is, akit csak határozott időre, vagy contractorosként, azaz közvetítőn keresztül vettek fel. Ők kimaradnak a pólóosztogatásból, nem kapnak bérletet, semmilyen fizetésen kívüli juttatást. Sőt! Új multis jelenség! A belépő műanyag kártya köré nem kapnak tokot, aminek a segítségével fellógathatják azt egy síbérlettartó szerűségre, vagy akár egy nyakbaakasztóra. :-(

Amikor az egyik odament, ahova a többiek, hogy ő is szeretne pólót, azt mondták, nincs a listán.. És nem kapott :-(

Tipikus

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy igenis vannak tipikus jelenségek multiknál.
Sőt, megkockáztatom, hogy minden munkahelyen van ilyen.
Amikor belépsz, elszámolsz ötig, és egyből rád szállnak a magukat potenciális jelöltnek vélő munkatársak. Elhívnak ebédelni, vagy kávéra, neked meg muszáj diplomatikusan válaszolnod, mert nem tudod, hogy milyen konfliktust szülhet ha valakivel már az első nap bunkó vagy.

Ez történt ma velem is.
Csak a duplacsavar az, hogy két munkahellyel ezelőtt is kollegák voltunk (Mondjátok, hogy A kollega ugye sohasoha nem lesz már a munkatársam!!! Ugye így lesz?!), illett volna első találkozáskor megismernem. De mivel nem európai, nekem nehézséget okoz a felismerés. Sajnos ez van. Ebből persze az következik, hogy ilyen környezetben mindenkinek úgy köszönök mintha 100 éve ismerném. :-) Jó, persze ha látom, hogy csak odavakkant egy "hello"-t, az akár cicanyávogás is lehetne, mert értelme nem sok van. Csak a jelenlétemet üdvözli. És viszont :-)

Ja, szülinap:
Itt nincs tapsolás, éneklés és erőltetett jópofizás. Itt minden hónapban van 1 torta, amit a másodikon lehet elfogyasztani. Ez az adott hónap összes szülinaposának van. Ajándék, fölösleges szervezés, ráfizetés elfelejtve :-)

Leszáll a köd

Kis csorba esett az álomvilágomon, de tapasztalt és felnőtt emberként megküzdöttem vele :-)

Mindjárt vége az első hétnek. Még nincs meg minden rendszerhez a hozzáférésem, de szép lassan összegyűjtöm mindet.

Talán már említettem nemrég, hogy van egy ember, aki betanít. Ő nem olyan barátkozós típus, határozottan tartja a távolságot. Amikor már pont kezdenék megbizonyosodni arról, hogy utál, elereszt egy kedves mosolyt vagy megjegyzést és eloszlatja a kételyeimet.

Azért abban biztos vagyok, hogy nem a kisebbségi komplexusom okozza ezt az érzést. Én is utáltam amikor be kellett tanítanom az újonnan jötteket. Ez a kapcsolat még határeset. Ebből lehet jó is, rossz is. Remélem a rossz ezúttal elkerül.

Többet voltam a másik oldalon. Aki betanított. Volt erre egy külön jegyzetem, kb hülyéknek. De tisztában voltam azzal, hogy azt én írtam, a saját szemszögemből, tehát ha valaki kérdez, az nem biztos, hogy hülye. Na, hát én is kaptam egy hasonló jegyzetet. Angolul van.. OK, megy az angol, de amikor gyorsan és hatékonyan kell átadni az információt, inkább az anyanyelvet javasolnám. Nem állt össze elsőre a kép. Félmosollyal tapasztaltam, hogy én is hasonló megjegyzéseket tettem, mint ő "Le van írva ez is a procedures-ben", "Erről tegnap beszéltünk", stb. Amikor én ezeket mondtam, nem néztem hülyének a másik felet. Tisztában voltam azzal, hogy elsőre senki nem érti meg, amit mondok. Ez egy multi, itt nem tudod magaddal hozni a múltadat. Mindent be kell tanulni az első napokban. Hogy utána van-e lehetőséged a saját utadra lépni, ez leginkább szerencse és seggnyalás kérdése. Multinként változók az arányok :-)

Szóval amint viszonthallottam a régi megjegyzéseimet, éreztem, hogy én hülyének vagyok nézve. De mivel tiszta lappal indulok, nem akarok konfliktusokat, ezért nem reagáltam semmit az ilyesféle beszólásokra. Pl, hogy leírtad, de a közepén kezdted és az alapokat senki nem mondta el. Pl, hogy pontosan miért is vagyunk itt.. Csak bólogatok szorgalmasan és eltekintek attól a körülménytől, hogy élesben még nem volt lehetőségem kipróbálni a munkámat a hozzáférések hiánya miatt.

Bár, ma kaptam SAP jogosultságot, és el is mentettem egy-két tranzakciót. Hihi, a vicc az egészben az, hogy aki betanít, nem tudta, hogy ilyen funkció is van. Ez nem az ő bűne, csak vicces, hogy "mennyit" számít az, hogy már dolgoztam ezzel a programmal :-)

Harmadik nap - Training

Ma délután volt egy másfél órás meeting arról, hogy milyen ÁFA változások lépnek életbe az EU-ban.
Nagyon uncsi volt és kusza.
Közben kérdéseket tettek fel, amit közösen meg kellett válaszolni. Persze egyiket sem találtam el. Általában a sok válasz mindegyike igaz volt, én meg csak egyet választottam :-) Azért nem buktam le, sokan mormogták a választ, és nem lehetett tudni ki mondja a jót :-D.

Aztán jött az írásbeli teszt. Névtelenül. De ahogy odaadtad, egyből kijavították és visszaadták. Szóval mindenki látta, mennyit találtál el.

Éééén 10-ből 9-et! :-)
Gyerekek, lottóznom kéne, csupán a véltelennek köszönhetem ezt az eredményt. Mindenesetre első benyomásnak a kollegáim szemében nem rossz. Harmadik napja vagyok itt és máris milyen sikeres vagyok. Hehehe

Úgyhogy a mai napot is 10-ből 10 ponttal zárom ;-)

Második nap

8:56-kor már benn voltam az épületben.
Kinyitottam a lépcsőhöz vezető ajtót, feltipegtem az elsőre és meggyőződtem arról, hogy még mindig szeretek itt lenni. Puha, tiszta szőnyeg, mindenkinek "hello, hello, hello".. igen, a szertár is megvan még.. haladok, elmegyek a piros kanapé, majd a beépített szekrény mellett, ahova a kabátokat akasztjuk, és megérkeztem a helyemre. Az asztal még mindig ugyanakkora, mint tegnap volt. Rend és tisztaság uralkodik a kis szekrénykémnek köszönhetően.

Bekapcsoltam a gépet, kinyitottam az outlookot, és elkezdtem a berendezkedést.
Megalkottam az új aláírásomat. Bordó és szürke. Verdana betűtípus. Igen, ez is kész van. Miután átvettem a váltócipőmet, fogtam a bögrémet, és elindultam a konyhába, ahol összefutottam az egyik kollegámmal.
Ildinek hívják. A köszönés után már belemélyedtünk a bőrbetegség témájába, ugyanis ő is ekcémás. Vicces volt nem sablon-beszélgetést folytatni egy kollegával. Igazi megkönnyebbülés volt, hogy egy ember már van, aki normális :-)
Aztán együtt is ebédeltünk. Csatlakozott még pár kollega és mindenki normális volt! Nem volt elnyomás, szereplési vágy, stb. Ebéd után felmentünk az ötödikre a csoda kávé automatához, majd miután mindenki merített a kávéból, bementünk a játszószobába. Mert ilyen is van.
Csocsó, snooker, Ninendo Wii, playstation. Mindezeket egy babzsákfotelból szemléltem a kávémat szürcsölgetve. Nem vagyok nagy kávés, de ez tényleg finom volt :-)
Beszélgettünk, kicsit jobban megismertem a többieket.

Főleg az tetszett, hogy az egész egy spontán felruccanás volt. Nem egy erőltetett tímmíting, ahol a szereplési vágytól túlbuzgó főnök mindenkit megszólít, hogy mi a "crazy thing"-je és erőltetettett mosollyal kell hazudni valamit.
Az egyik lány elmesélte, hogy ő igazából tigrisekre vigyázna, vagy valami tök mást, mint amit itt. Néha álmodozik, aztán ráébred a valóságra, és dolgozik tovább. Olyan természetességel osztotta meg mindezt, hogy mindjárt magamra ismertem benne :-)
Úgyhogy már ketten vannak, akiket bírok.
Volt egy harmadik lány, ő most házasodott és készül Izraelbe utazni.
Egyszóval mindenki szimpatikus eddig.

Igazából már várom a holnapot, hogy ismét belépjek az első emelet ajtaján, elsuhanjak a piros, puha, hivogató kanapé mellett, belehuppanjak és a benti cipőmből kilépve érezzem a padlószőnyeg puhaságát.

Még mindig az első nap

Tudom tudom, hogy már írtam, de annyi mindent nem írtam le még! :-)
Szóval nincs annyi túlóra, mint az előző helyen, és ha mégis van, akkor azt előre bejelentik. Sőt! El kell rendelniük, mivel ugye senki nem szeret túlórát fizetni. Úgyhogy nincs olyan, hogy felállnál a helyedről és visszaültetnek, mert CSAK!
És nincs ott se A kollega, se az angol, se egyeske! És mivel közeledik az év vége, muszáj leszek kivenni 2 nap szabit. Karácsony, Újév és mindezek mellett még 2 nap szabadság, próbaidő alatt! Tisztára olyan, mintha most szabadultam volna a börtönből és egyenesen Hawaii szigetére küldtek volna ki bocsánatkérésként, hogy tévesen zártak be.


Nincs krákogás! Se tüsszögés! Se semmi! Kuss van!!!! :-D
Ami viszont kicsit negatív az az, hogy aláírattak velem egy papírt, hogy egyetértek, hogy a netezésemet figyelik és nincs magánügy az irodában. Tehát egy e-mailt sem olvashatok el lelkiismeretfurdalás nélkül a gmailen. Nade asszem megéri. Ha majd szomorú leszek, mert nem chatelhetek veletek, csak elsettenkedek az írószer szobába, mint egy cica a bársonyos szőnyegen és hosszasan bámulom a post-it rengeteget. Ha ez sem segít, fújok egy kis habot a WC kézmosójában a kezemre, és (miután lemostam) válogatok a temérdek teaválaszték között, amit a cég áll nekünk. Ha még ez sem segítene, akkor felmegyek az 5.-re, vagy a 6.-ra és gyönyörködöm a kilátásban.
Hjaj srácok, bár át tudnátok jönni. Tudjátok, melyik ez a cég, szóval maximálisan ajánlani tudom, hogy jelentkezzetek és újra együtt dolgozzunk!

Egyébként találkoztam egy csomó volt kollegával, őket szerettem is, úgyhogy örülök nekik.
Kicsit úgy érzem, hogy ez csak ideig óráig lesz így. Cég szempontból pazarlás, ami nálunk folyik. De én nagyon élvezem, és ameddig nem érjük el a csúcsot és kezdünk hanyatlani, addig szerintem ez így marad.
Juhééé, most olyan boldog vagyok!

A Zelső nap!

Muhahahha!

Első napom az új helyen.
Elöljáróban annyit mondok, hogy nagyon jól éreztem magam!

Kaptam belépőkártyát, amihez kaptam csiptetőt is - ez az egyik gyengém! Az előző helyen persze semmit nem kaptam, csak egy csupasz kártyát.
Van lépcső! És az első emeleten dolgozom!
Most láttam először a termet, ahol a szürke hétköznapjaimat tölteni fogom. Így hát nem mindegy, hogy milyen környezetben teszem.
Kinyitom az ajtót, belépek. Megyek, megyek megyek. Mire elfáradok, az iroda végébe érek, odakísérnek a helyemhez. Az utolsó sorban leszek, mögöttem csak a fal, senki nem járkál. Viszont én mindenkire rálátok, elém tárul az egész iroda. Ha ősember lennék a barlangban, pont ilyen boldognak érezném magam :-)

Az asztalom óriási. Az előző helyemhez képest mindenképp. Van guruló fiókos szekrényem, van külön vállfás dizájnos akasztó a kabátomnak, a váltócipőmet el tudom rejteni, van írószer szoba (minden emeleten!), fűzőgéppel, post-itekkel, ceruzákkal, tollakkal, füzettel, mindennel, ami szem szájnak ingere, és a legfontosabb, hogy a WC-ben a szappan hab állagú!
A konyha színes, jó az elrendezése, és a cég állja a KV-t, teát, mézet, cukrot, tejet.
Körbevezettek az egész épületben. Még kertje is van a 4. emeleten! :-D
Mesélte az idegenvezetőm, hogy minden emeleten van KV automata, de az 5.en a legfinomabb, mert az a kávé különleges. Gondoltam, ott a büfé. Felkísért minket, már ott voltunk, amikor rájöttem, hogy nincs nálam egy fitying se. Ingyen van az is! A cég - nem hiszitek el - Külön részleget tart fenn egy olyan kávéfőzőnek, ami jobb annál, ami minden emeleten megtalálható! Leesett az állam, hogy ilyenekre is odafigyelnek. Válság van, mi? :-D
Az előző helyemen úgy volt kialakítva az iroda, hogy a sok ablak előtt 1 asztal éktelenkedett, ami pont úgy volt odaállítva, hogy senki más ne férjen már el ott, és a napfény csak a Jómadarat simogatta néha. Minket semmi. Azért állhatta volna a cég a vakoknak járó fehér botot. Mesterséges fény volt ott amikor odakinn tombolt a napsütés.
Itt meg... Minden asztalsor pont annyira széles, hogy az utolsó ember is lásson természetes fényben. Ha feljebb megyünk az épületben, a budai hegyekig ellátni szép időben. Pedig a helyszín A Keleti Pályaudvaron is túl van.

Adtak pár feladatleírást, hogy mit fogok csinálni. És nagy megdöbbenésemre pontosan azokat a tranzakciókat kell használnom, amiket a Diagenyóban is kellett! Úgyhogy nem fogok teljesen ismeretlen munkát végezni. Viszont sokkal több pénzért! :-D

Jaj, az az asztal milyen naaagy! És micsoda gyönyörűséges monitorom van!
És támogatják az önkéntes magánnyugdíjpénztáromat. Ha a bruttóm adott (1, 2, 3 vagy 4) %-át átutaltatom a fizumból, akkor 2-szer annyit adnak hozzá. Tehát 4%-ért 12% kerül a magánnyugdíj számlámra! És 20 év múlva el is költhetem! Nagyon rendik, nem?

És vannak pihenő kanapék paravánnal. Tűzpirosak, és 3 oldalról határoltak. Igazi nyugalom szigete..
Minden héten van általános orvosi vizsgálat és havonta szemvizsgálat.
A managerem nagyon normális, jófej. A légynek sem tudna ártani. Szóval az összbenyomás 100-ból 100 pont!

Szurkoljatok, hogy ne menjen 50 alá :-DDDD

Új multi, -1. nap

Ma megkaptam a szerződésemet e-mailben. Majd ezt fogom aláírni hétfőn.
Amit ezen kívül le kell adnom, az a következő:
TAJ kártya,
Adókártya
Bizonyítványok
A szokásosak... Ezen kívül
Erkölcsi bizonyítvány
Tüdőszűrésről lelet (!)
Előző munkahelyről igazolás, hogy tényleg ott dolgoztam (?!)
Útlevél
Igazolólapok a munkanélküli hozzájárulásomhoz (sose hallottam róla)
És ehhez hasonló nyalánkságok.

Összesen 21 dokumentum!

Ez lenne a XXI. század? Nekem ez leginkább a fogkrém reklámokra hasonlít.
2 éve még csak 3 panaszra nyújtott segítséget: Fogszuvasodás, ínygyulladás és friss lehelet.
1 éve már 5 panaszt fedeztek fel. A fenti 3 és lepedék, fogkő.
Ma már 7 lehetséges problémára nyújt megoldást a fogkrém: Ínygyulladás, fogszuvasodás, gyökérszuvasodás, lepedék, elszineződés, fogkő, rossz lehelet.

3 éve még csak a diplomámat és a személyimet kellett megmutatnom. Végülis a munka el lesz végezve, nem?

Az új munkáról elöljáróban annyit, hogy amikor megtudtam, hogy ki lesz a TL-em (közvetlen főnököm), egy női nevet hallottam. Azóta készítem fel magam lelkileg, hogy mi lesz, vajon fújni fog-e rám, mert én is lány vagyok..
A mai e-mailben pedig egy férfinév volt, ugyanerre a pozícióra.
Gyorsan átnéztem a szerződést, vajon a fizetés változott-e.

De nem.
Sajnos :-)

Érdekes, de még nem halálos tévedés. Remélem nagyobb bosszúság nem ér majd.
Azért mérget nem veszek rá.

Na, mindenkinek joeste.

Régi multi

Nem hiányzik :-D
Kinek is hiányozna egy mindennapos mókuskerék, amiben értelmetlen feladatokat kérnek számon azonnal, de mostmindjárt!

Ha egyszer vállalatpszichológus leszek, megfizethetetlen tapasztalatként fogom beváltani az itt töltött hónapokat. :-)

Ha javasolhatom Nektek: Úgy mondjatok fel, hogy legyen legalább 2 hét szünetetek a két munka közt. Legyen időtök kipihenni magatokat!

És légyszilégyszi, ne töltsétek minden napotokat a magyar egészségügyi intézményekben, mert az legalább akkora stressz! :-)

SMS

Azzal, hogy kilépsz egy multiból még nem nyomhatod meg a "törlés" gombot. Ilyenkor érkeznek a
"már úgysem dolgozol itt" SMS-ek. Kilépésem másnapján kaptam egy üzenetet a Jómadártól.
"Minden renben az új helyen?" Válaszoltam valami sablont, meg hogy ne haragudjon hogy nem tudtam elköszönni... "De, haragszom, főleg, mert nem láttam a feszülős blúzodat"..."Pedig megnézném".

Főnökünk főnöke, mindennapi kenyerünk biztosítója képes azt gondolni, hogy most már belemegyek a mocskos kis játékába.

Hát nem.

:-)

Búcsú meeting

Míting fél 5 kor. Húúú, vajon mi lehet?
Kedves/kínos mosolygások... És a főnököm beszéde.
Jaj de hogy sajnálja hogy elmegyek és húúúde jó volt velem együtt dolgozni és hajdemennyi sok sikert kíván a jövőben. Mosoly meg minden. Azt hittem, hogy naa, a végén ember lesz belőle?
Megnéztem az ajándékokat, minden elismerésem az ötletgazdáknak. Őszintén szólva nem számítottam semmire. Ehhez képest megdobogtatták a szivemet :-)
És aztán jöttek a viccelődések, a nevetgélések, ahogy az lenni szokott. Meg is kérdeztem, hogy fogunk-e énekelni és tapsolni...
Azért a kör, a mi kis családi körünk nem volt teljes. EGYESKE nem volt jelen. Tudjátok miért?
Mert Kubában volt!!! Muhaha

Felállt a sor, és megkaptam az első puszit. Aztán az első ember kiment az ajtón. Második puszi. Ajtón kimegy... mindezt 20-szor! :-) Mint az közismert, imádom az idegen emberek csókját. Főleg 20-szor. Jaaj és milyen szívélyes volt a főnököm.
Úgy nézett ki, hogy a lehető legtávolabb állt tőlem, és angol őszinteséggel adta a puszikat. Brrrr!
Mire az utolsó ember is letudta a búcsúcsókot, egyedül maradtam a teremben. Kb mindenki leszarta, hogy ott vagyok! Mentek a dolgukra! :-D Vicces, micsoda kontraszt van a puszik és az egyedülhagyás között!


Szép lassan összepakoltam, elbúcsúztam és lementem harmadmagammal a földszintre.
Akik elkísértek, természetesen a munkahelyi szeretteim voltak.
És elárulták a titkot.

Történt ugyanis, hogy volt még egy búcsúajándék. Egy póló I love (cég) felirattal. A főnököm nemtetszését fejezte ki a pólóval kapcsolatban. Nem akarta átadni. Nem értem miért ő adta át a maradékokat egyáltalán, hiszen nem vele voltam szoros viszonyban.. A többiek azt találták ki, hogy akkor ő adják át nekem. Egy ideig egyetértett ezzel, majd egy órával a búcsúmeeting után kifizette nekik a pólót és elvette. Nem kaphattam meg. Se hivatalosan, se cégen kívül. Úgy, hogy a barátaim megtervezték, megszervezték, megvették és elhozták. Ő meg ezen agyalt egész nap.
Azzal indokolta a döntését, hogy a céghez való hozzáállásom nem engedi meg, hogy ilyet kapjak. Ez a cég kigúnyolása lett volna szerinte. Ez így is van, tény. Pont ezért kellett volna engednie, vagy nem beleszólnia.
Mit csinál egy manager? Azon gondolkodik, hogy egy ajándékot vajon megkapjon-e valaki vagy sem. A konvertálást is saját kézzel vágta el, és az ajándékozást is.
Egy szűklátókörű, folyton mindenbe beleszóló, szőrszálhasogató, villogó angol, aki semmi mást nem lát a munkáján kívül. Se fiú, se lány nem érdekli. Semmi, ami nem a munkával kapcsolatos. Ez dícséretes lenne, ha agysebész lenne vagy építész, vagy más komoly munkát végezne. DE EGY ILYEN MULTINÁL!!!! Most komolyan. Azt hiszi, hogy könyvelünk, de számlát nem látott ő sem soha! Ennyire egy beszűkült f@szt!

Eddig sem volt semmi kétségem, de ezek után 130%-osan biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem. El kellett jönnöm. Egy ilyen vadállat mellett ülni nem életbiztosítás.. Egyikünknek sem :-)

Azért pár embert sajnálok. Drágaságaim, nektek küldöm a következő képet: HIÁNYOZNI FOGTOK!



Azt megígérhetem, hogy blog még lesz, mert kökívánatra multihoz megyek tovább. Remélem szépeket és jókat fogok írni. Bár szerintem az unalmas lenne. (Naaa, nézzetek magatokba, bulvárt mindenkinek!)

Utolsó nap

E blog ihletőjétől ezen a napon 2009 november 9-én váltak el útjaink.
Egy perces tiszteletcsend.


Mint ahogy a többi 15 hónap minden egyes napja, ez is eseménydúsan telt el. Természetesen minden egyes megmozdulásban jelen volt a multi és az agyatlanság.
Vegyük sorrendben az eseményeket.

1.) Felugrik a chat ablak. A bérbeadó cég képviselője, egyben a kajajegyeim és bérletem kiosztója figyelmeztet: Laptopot, jelenléti ívet és a céges dombornyomott kártyát aznap 13:30-ig adjam le.
Áááááááááááá! Ez komolyan azt gondolja, hogy magamnál hordom azt a kártyát? Nagyobb vele a cécó ha elhagyom és különben sem fér el a csini kis Tommy Hilfiger pénztárcámban! :-)
Azért a figyelmeztetés stílusa sem volt irodalmi. Kb mintha a seggéből rángatott volna ki. Válaszoltam neki, hogy "hello, nincs nálam a kártya. Tudtad már egy ideje, hogy felmondtam, miért az utolsó napomon szólsz?"
Erre ő: "Drágám, amikor elmegyünk a cégtől, mindig leadjuk a cég tulajdonában lévő dolgokat. Pl laptop és nevezetesen ez a kártya is." ja, persze, mert én ugye egyből tudom, hogy pontosan mik azok, amik a cég tulajdonát képzik. És a post-it-ok? Azokat is visszaadjam? Vagy pl a tollakat, amiket lenyúltam? Honnan tudjam melyik az, amit vissza akarnak kapni? :-)
Viccesen válaszoltam neki megint, hogy még szerencse, hogy ezeket a kártyákat le lehet tiltani... de nem, akkor is le kell adnom. Szóval, miután megszünik a jogviszonyom a céggel, nekem akkor is vissza kell mennem és odavinnem azt a rohadék kártyát! Elhiszitek ezt?

****************************************************************************

2.) Míting invitéjsön 11:30-ra a főnökömtől, ahova rajtunk kívül még 3 másik ember is hivatalos.
Megbeszéltük, hogy mindent adjak át az utódomnak (szép lenne, ha most kezdeném el), és hogy tényleg adjak át mindent, és húztuk az időt, miután tudta jól, hogy két órám van még hogy mindent befejezzek, utána megölik a gépemet.
Drága egyetlen anyaszomorító főnököm kiötlötte (esküszöm láttam a kis lámpácskát a feje fölött!), hogy ja, 13:30-ig, se pisi, se kaki, ebédről meg ne is álmodjunk.
Wazz, egy órán belül két pofon.

**************************************************************************

3.) Újabb míting invitéjsön 16:30-ra... Vajon mi lehet ez? :-)

4.) Angol főnököm mesésen sziporkázik az utolsó napom tiszteletére. Most azt találta ki, hogy az ő dolga learchiválnia a gépem. Van még 1 óra a laptop leadásáig, és meg merem kockáztatni, hogy az IT azért jött létre szerény kis cégünkben, hogy ő végezze el ezeket a lezáró folyamatokat, ne egy manager...
Mindez arra volt jó, hogy az egerem USB-jét ki kellett húzni, hogy az ő memory-stick-je beférjen. 1 órán keresztül egér használtata nélkül, néha touchpad-et érintve kellett magyaráznom, processzeket lefuttatnom, könyvtárakat másolgatnom és leveleket archiválnom. Komolyan, most tényleg azt hiszi, hogy ha ő nem archivál akkor elvesznek az adataim?!

********************************************************************************

5.) Nagy nehezen átmásolódott minden a memory-stick-re. Hopp, idő van, le kell vinnem a laptopot.
Leviszem, becsomagolom a tartozékait is. Lenn az elsőn vár a bérbeadó cég képviselője. Papírokat tol az orrom alá. Itt írjam alá, meg itt meg itt meg itt... hol ajánlottam fel a szerveimet?
Aztán mikor mindent aláírtam, közölte, hogy akkor scanneljek és irány 9 embert megkeresni, akikkel szintén alá kell iratnom ezt a papírt.
Nagy részükkel nem találkoztam még soha. Az első utam az IT-hoz vezet. 5. emelet. Laptopot persze minek vigyem magammal, hiszen csak papírral engedtek útnak. IT persze visszaküld a laptopért. 1. emeletről vissza az 5.-re. Persze liftbe nem szállok, mert az olyan nyomasztó, marad a lépcső. Fitten, frissen beesek a laptoppal. Mikoris közlik, hogy hol a DVD?
MIFÉLE DVD?! Hát, amit a 3.-on adnak. Jó a hard drive is. Naivan megkérdeztem, hogy hogyhogy az IT osztályon nincs se hard drive, se DVD... kiderült, hogy ótvar nagy baromságot kérdezek, úgyhogy befogtam a számat.. :-)
Mialatt learchiválták a gépem (értsd: e-mailek, fileok, mindazt, amit a drágalátos túlbuzgómócsing főnököm is megtett), mehettem ugyanazon az emeleten a RESO-hoz, akik igazolták, hogy igen, leadtam a mobiltelefonom (nem is tudtam, hogy volt).
Ugyanitt kellett a belépőkártyámat leadnom. Az tényleg senkit nem izgatott, hogy kártya nélkül a szabály szerint akár le is lőhetnek. De ezen már nem akadtam fenn. Gondoltam, nincs sok hátra úgysem.
5. emelet után irány a HR (megjegyzem, mivel bérbeadó cég alkalmaz, a jelenlegi cég HR osztályához az égegyadta világon semmi közöm nem volt.). Ők a 7.-en tanyáznak. Azt hiszitek oda vezet lépcső? áááá! Oda már csak lifttel lehet menni. Bazzus, kiver a víz, nembaj, menjünk. Huh, nem ragadtam be, jajdejó!
Na a 7.-en leigazolták, hogy visszaadtam a kocsimat! Fapofával mondtam nekik, hogy megegyezés szerint, megtarthatom a kocsimat. Ők egy fokkal jobb fejek voltak, mint a napi környezetem, értették a poént.
Aztán kiderült, hogy az ember a 7.-ről nem jó helyen írta alá a papírt. Szerencsére időben észrevettük, kijavítottuk.
Utána vissza a 3.-ra DVD-ért és levinni a laptophoz tartozó egeret, mert az sem az IT-hoz tartozik. Ki hallott még ilyet!
2 kg lefogyása után végre sikerült az utolsó pillanatra az összes aláírást megszereznem. Megszabadultam a nemlétező mobiltelefonomtól és kocsimtól. Elszállítottam a megfelelő helyekre az alkatrészeket.
Kiderült, hogy azért kellett 13:30-ra leadnom a laptopomat, mert az emberemnek tréningje volt.
Wazeee! És erre nincs vészterv? Senki nem akarja kiszívni az utolsó csepp véremet, hogy este 6-ig magyarázzak az utódomnak? Engem különösebben nem érdekel, de a munka szempontjából ez elég gyenge hozzáállás. Dühítő, hogy néha kivillan a lepel alól, hogy hivatalosan sincs értelme a munkámnak :-)

************************************************************************************

6.) 15:30-tól 16:30-ig unatkozás.

Ami ezután következett azt a következő bejegyzés tartalmazza.

Actions of Firsty 5.

Nagy bejelentés lehet, mivel AZONNAL mítng, MOST! Mindenki dobjon el mindent és gyerünk egy terembe, ahol mondanak nekünk valamit.
Egyeske belibben, mint egy ötéves. Ugrik kettőt, kezét lóbálja hozzá, és vigyorog. Gondoltam magamban, na felmond felmond felmond, ujjakat keresztezni a hátam mögött!!
"Szeretném megköszönni a munkád, kedves Ketteske" Jaaaj neee, elküldik ketteskét és ő marad? Hol az igazság?
Kiderült, hogy ketteske átmegy egy másik csapatba team leaderkedni. Az a csapat hasonlóképp van felépítve, mint a miénk. Ott is van Egyeske és vele együtt a káosz. Rájuk fér a segítség. (Amióta beléptem a cégbe, megkétszereződött a managerek száma... érthetetlen)
Jött a szokásos szöveg, hogy de sajnáljuk, blablabla. És hogy van-e kérdés. A bátrabbja megkérdezte, hogy ki lesz helyette a TL?
Erre egyeske válasza: Ha visszajöttem KUBÁBÓL, elmondom. És széles vigyor a fején.

Kérdésem a következő lenne:

Hogy a f@szba nem szúrja a szemét a vezetésnek, hogy egy ötéves nyálcsorgató agyhalottat vettek fel minket vezetni?!
Miért kell minden egyes ünnepléskor belevonni a személyes dolgait?
Miért kell megtudnom, hogy nászútra megy kubába? Jaj istenem!

Egyeske akciói 4

A mai napunk a fejvesztésről szólt. Zárás van, mindenki mindent azonnal akar. Én nyugodt vagyok, mert már nincs sok hátra. Az utódomat viszont sajnálom, mert nagyon nagyon szar munkát fog átvenni...
Mindeközben Egyeske bejön kis késéssel és egész nap hangosan nevetgél, chatelget, rágót kínálgat, unatkozik, jól érzi magát, elvan. Jó nálunk managernek lenni.

Ez olyan hervasztó..

(De ez a kép nagyon ari. Ez munka!)



Ami a munkát illeti, nálunk még nem találták fel a helyettesítés fogalmát. Ha elmész szabira, gyűlik a sok szar, és amikor visszajössz, a teher sokszorosan rakódik a válladra. Megbánod, hogy szabadságot vettél ki, sőt, ha neadjisten 2 (!) hetet vettél ki, akkor azt is megbánod, hogy megszülettél!
A munkám nem tudom mennyire fontos a cégnek, viszont 5 nap alatt átadni lehetetlenség. Ma pl kiderült, hogy ha ketten lefuttatunk a saját gépeinken egy riportot, különböző értékek jönnek ki eredményül. Felvetődik a kérdés: Biztos, hogy amiket én csináltam, és nem volt összehasonlítási alapom, az jó volt? A következő kérdés bennem már régen felvetődött: És ha nem jól jön le, akkor mi van? :-D
Szerintem a multi alapvetően jó ötlet. Csak amikor igénytelen a vezetőség, akkor sülhetnek ki ilyen jellegű problémák. A beleszarás itt ölthet a legnagyobb méretet.

Kedves Télapó, ha megeteheted, kérlek szerezd be a következő ajándékomat nekik (leginkább Egyeskének), hogy ha esetleg szaporodni támadna kedvük, akkor legyen mit örökíteni :-)

AGYAT!



:-D

Jótanács

Egy jótanács: SOHA de soha ne nyomtassatok terhelő bizonyítékot magatokról (például Lily Allen: Fuck You c számának szövegét), mert a nyomtató AKÁR be is ragadhat, és tehetetlenül rimánkodsz, hogy ne olvassa el senki, hogy mit is nyomtattál a neved alatt.
(Ez főleg azoknak hátrányos, akiknek fedlappal együtt köpi ki a kinyomtatandó papírt)

A vége egyébként az lett, hogy figyeltem, mikor oldódik meg a hálózati probléma (valószínűleg valaki kirúgott egy vezetéket a helyéről) és amint elkezdett nyomtatni, ott őrködtem, míg ki nem jött az enyém is.
A vicc az egészben az, hogy egy sráccal izgultunk együtt, mivel hasonló hibát követett el, mint én. :-)
Amikor már feladta, pont akkor jött ki az én nyomtatásom és utánakiáltottam, hogy "MEGJÖTT!". Nem is gondoltam végig, hogy ez mást is jelent. Főleg, ha ordítom. Egy 100 fős egybenyitott irodán keresztül.

Ez volt a hab a tortán. :-D

Papírmunka 2.

Még mindig nem kaptam meg a papíromat, pedig tegnapra ígérték.
Szerintem elég egyértelmű voltam a határidőkkel kapcsolatban. És ha megbeszélünk valamit, akkor elvárnám a főfő nagyokostól, hogy tartsa magát a megbeszéltekhez.
Ma már rákérdeztem, hogy mi van a papírral. Sejtelmes, harapófogóval kihúzott válaszok. Egy-egy szavak. Pl. "Láttam.","Ki van javítva.", "Ehhez én kevés vagyok" Se egy igen, se egy nem. Komolyan mondom most már tényleg kezd izgatni, hogy árthatok én a cégemnek egy olyan papírral, amin aláírják, hogy tényleg itt dolgoztam. Ennyire rossz hírem lenne? :-)
Végre sikerült kihúznom a Jómadárból (főnök főnöke), hogy holnap.
NEEEEEEEMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR! Ez kisértetiesen hasonlít egy volt kedvenc kollega kirúgási násztáncához. "Majd meglátjuk, majd következő hónapban, majd az új munkakörödben" Wazze, és az új munkakör a közös megegyezés lett. :-S De engem már nem kell kirúgni, én csak egy tetves papírt szeretnék a kezembe kapni aláírva. Mi olyan nehéz ebben.
Ja és persze az értékelést nem is ő írná, hanem a jelenlegi főnököm, akivel..... hát nem vagyunk puszipajtások.
Szóval olyan ez mint a MÁV, ott is 120 cég közös munkájának eredménye, ha elindul egy vonat. Itt is 4 ember közreműködésével kapnék meg egy cetlit.
Rejtély..
Annyit megtanultam azért, hogy az ígéretek mindig csak igéretek maradnak. A véletlen (vagy egy munkaügyi ügyvéd) műve, ha egyszer tényleg megvalósul.

Rejtély

Rejtélyes jelenségre lettem figyelmes a női WC-ben.
Felhajtott deszka+szarszag=?!
Elképzelésem sincs. Szerintetek?

:-D

Óda az utolsó keddhez

Ó, utolsó kedd!
Hogy fog hiányozni, drága elkékült multim! Nincs is jobb egy harmadnapja este 8-kor hazamenésnél! Ó, hogy fog hiányozni az életérzés a konyhában, ahol a takarítók összetolják az asztalokat, hogy könnyebben tudjanak dolgozni és a sok birka úgy hagyja és inkább nyomorognak, ahelyett hogy kigyulladna a kis villanykörtécske az egyik feje fölött és rájönne, hogy azért van kerék az asztalok lábain, hogy bármiféle erőfeszítés nélkül odébb tudja gurítani! Ó, bár készíthetnék fényképet, hogy illusztrálhassam vele a blogomat. Fogadok, hogy még így is van, aki nem hisz nekem :-D
Azért kis gyomorgörcs azért itt lebeg a levegőben a másik cég miatt. Vajon ott milyen meglepetés vár rám?
Az tény, hogy nem lesz ott az itteni vezetőség, nem lesz ott egyeske és nem lesz ott A kollega. Úgyhogy annyira azért nem félek :-)

Másik blog

Találtam egy blogot, ami szintén multis életről közvetít napról napra. Nem tudom, örüljek-e vagy sírjak. Azért jó tudni, hogy mások is úgy érzik, hogy nem normális ami a multiknál megy.

Utolsó előtti hétfő

Milyen szép napunk van ma! Közeledik az utolsó nap. Már érzem a hatását! Mindenkinek ajánlok egy jó kis kiadós felmondást, ha meg akar könnyebbülni :-D