Két korombeli lány fogadott, az egyik normális, kedves. A másik kigúvadt szemekkel meredt rám, amikből szemernyi érdeklődés nem áradt. Nem is pislogott! Azzal már tisztában vagyok, hogy vonzom az ilyen embereket. Igyekeztem végig úgy viselkedni, mintha kapnék reakciót az illető részéről. Olyan zavaró, ha valaki totál átnéz rajtad, nem?
Az interjú 50 percig tartott, és ledarálták, mintha olvasták volna valahonnan. Mindketten 5 éve dolgoznak a cégnél, ilyen olyan pozíciókban dolgoztak.. Annyira nem izgatott a dolog. Őszintén szólva kicsit tapintatlannak érzem, hogy egy munkanélkülivel szemben ülve arról beszélnek, milyen jól bedolgozták magukat a közösségbe.. De ez az én véleményem.
Konkrét példákra voltak kiváncsiak a szakmai múltamból. Aranyos volt, amikor a PO kreálás részleteiről magyaráztam. Gondolom fogalmuk sem volt arról, miről beszélek. De figyelmeztettek, konkrét példa kell. OK OK. Ha ez kell, hát ezt mondom.
Egy hét múlva jeleznek vissza. Mondjuk ezt sem értem. Miért nem lehet ezt két nap alatt lerendezni? Annyi hely van, ha meg tényleg sokan vannak és ki kell várni a végét, akkor az több hónapig is tarthat.
Említettem az előző bejegyzésemben, hogy 2 munkahely volt esélyes, ebből az egyiket részleteztem. A másikból azóta visszajeleztek egy nemleges választ, amit nem is bánok, mert az utolsó körben láttam meg azokat, akiknek riportálnom kellett volna és nagyon nem voltak szimpatikusak. 2 50 éves német pasi, akik alig beszélnek valamit angolul.. szép lett volna. :-)
Úgyhogy mostanában ezek történtek. De legalább tavasz van, gyönyörűen süt a nap!