Szünet

Hello mindenkinek,

Nem írtam eddig, mert az új helyemen nincs internet - mától egyébként lesz - most is a munkahelyemről írok. De persze nincs sok időm, csak tájékoztatni akartalak benneteket.

See you soon!

Bank helyzet

Gondoltátok volna, hogy van, amit Magyarországon olajozottabban lehet elintézni, mint itt, Dublinban?
Mert én nem.
Pedig de.
Itt a legtöbb bank Laser kártyát ad, ami egy tipikus csak és kizárólag írek által ismert és használt kártyafajta.
Az országon kívül ismeretlen, így használhatatlan.
Első lépésként ki kell választani azt a bankot, ahol normális, civilizációban is használatos kártyát adnak. Sok kérdezősködés árán végül megtaláltan a leendő intézményemet.
Csakhogy itt az adóhatóságtól, a munkahelytől, a szállásadótól kell papírokat beszerezni, azt is úgy megcímezve, hogy a kiválasztott bankfiók pontos címét kell megadni. Ha menet közben meggondolod magad, szerezhetsz be új papírokat, amit senkinek nem kívánok.
Nálunk a HR-es először az én lakcímemet rontotta el, majd én adtam meg véletlenül már bankfiók címet, szóva harmadikra végre sikerült jó papírt kinyomtatni.
Aztán mint a földhivatalban. Hoztam e XY papírt? Nem? akkor majd legközelebb. Mondanom sem kell, előtte persze telefonáltam, hogy sorolják fel, mire van szükségem egy bankszámla nyitásához. Mindent vittem..
Azért ezt a fiókot választottam, mert van, hogy reggel 8-kor nyitnak és ez elég fontos a drága és értékes ebédszünetek tekintetében. Namármost, direkt utánanéztem mikor is vannak ezek a napok. Kétszer is mentem, amikor zárva volt az ajtó, holott mellette ott lógott a nyitvatartás tisztán és érthetően, hogy ott, abban az időben nyitva kellett volna, hogy legyenek.
Délután bementem és miután kiderült, hogy egy következő papírt megint nem vittem be, türelmesen (óó mekkora energiámba telt!) megkérdeztem, hogy  ugyanmár melyik nap az, amikor 8-kor nyitnak. Mondták a keddet. Ok, kedden reggel megint hülyét csináltam magamból...
És akkor megint visszamentem délután. És ismét kiderült, hogy egy sokadik papír is kell nekik. Akkor már robbantam és modntam, hogy wazze, ennyire nem akarják megtartani az ügyfeleket? Én csak egy rohadt bankszámlát akarok nyitni!! Csak és kizárólag azért nem szüntettem meg, mert már elindult a procedúra és pár napon belül kézhez is kaptam a kártyámat.
De még mindig lógok 2 papírral... vagyis ki tudja.

Na, most éreztem először, hogy "bezzeg otthon". Durva, mi?

A kiválasztott

Így hát felhívtam a bérgyilkosos lakást. Közel van, 450, bár 2 másik pasi lakott volna velem, de mégiscsak tiszták. És ha bérgyilkos, legalább nem fájt volna a halálom. Tiszta haszon.
Szóval felhívtam, de kiadta már másnak. Maradt az utolsó a listámon. A drága nőcis lakás. Vettem egy mély levegőt, és telefonáltam neki.
Közöltem, hogy na jó, ha 450-ért odaadja, hajlandó vagyok azonnal beköltözni :-P Aztán kiderült, hogy ő is odaígérte valakinek, aki még nem adta oda a depozitot, úgyhogy még versenyben vagyok. Állítólag pasi lett volna a pályázó, de ő nőt akar, tehát engem. Ő a nagyobb szobát kapta volna 550-ért, nekem odaadja a kisebbet - amit egyébként is láttam - 500 ért. Normális méret, tiszta, jó helyen van. Nem tudom mennyire volt kamuszöveg a másik jelölt, de végülis rábólintottam az 500-ra. Őszintén szólva már kezd elegem lenni a keresgélésből. Csupa mocskos szar az összes és ez csak egy százassal drágább az átlagnál. Viszont nem hányok minden nap! Ugye milyen jó?
Azért jobb lesz résen lenni, mikor rúgnak fel a számlák havi 100 EUR-ra fejenként, mert ott már gáz van. Szóval figyelek, ahogy tudok. Bár nulla érzékem van ahhoz, hogy átlássak másokon.

Eszembe jutott még az első lakásnál a lényeg (ahol 4 lengyellel laktam volna együtt). Visszamentem a második - írós - lakás után, hátha otthon vannak már a lakók. Tényleg volt egy jelölt. Megkérdeztem, megnézhetem-e a házat megint. Megmutogatta a lány mégegyszer, én meg kérdezősködtem, hogy mik az élmények és ő miért költözik el.
Aztán egyszercsak rámnézett, megkérdezte honnan jöttem, és elmondta az igazat.
Ez a szoba pocsék. Télen bepenészednek a ruhák, folyamatosan jön be a szemétszag a kukákból és mindenki menekül onnan. Normál esetben az írek nem is használják a földszintet hálószobának. Csak a külföldieknek adják ki.. Viszont tud egy jobb albérletet máshol, meg is mutatta. És persze megkért, hogy hallgassak a második látogatásomról. Szóval kihúztam ezt a lakást is. Így maradt ez az egy, amire végülis rábólintottam.
Mintha a fogamat húznák az 500 EUR-val, de legalább lesz hol laknom. Úgy tekintem, hogy nincs igazából más választásom. Vagy a penész borít be, vagy sokat fizetek. Ez van. Ez adott, ebből kell kihozni a legjobbat.
Boldogság vs. több félretett pénz. Fel van adva a lecke.

Másik lehetőség

Ez egy közepes méretű parkettás szoba lett volna, udvarra néző kilátással. Eddig jó. És az ára is: 385.
DE:
A lakás többi része egy nagyszobából (ami kicsivel nagyobb, mint az én szobám, és ez lenne a másik ember szobája, tehát oda nem tehetném be a lábam), a nagyszobából nyíló nagyon kicsi konyhából (ahová max átteleportálhatom magam, ha tényleg betartom a nem átmenés szabályát) és egy kicsi fürdőszobából áll, ahol olyan zuhanyfüggöny lóg, amit már megevett a penész és miközben zuhanyzol, választhatsz, hogy a penészes falra simulsz, vagy hagyod, hogy körülöleljen az erőszakosan ismerkedő zuhanyfüggöny.
És mindezt egy 55 év körüli ír íróval kellene megosztanom 385 EUR-ért!!! Ja és tök messze van a munkahelyemtől.

Egyébként amikor hívtam, hogy itt vagyok, beleordított a telefonba, hogy "Mondtam, hogy tegnap gyere!" én meg kedvesen mondtam, hogy összetéveszt valakivel, mert tuti biztos vagyok a mában... Szóval érdekes. Lehet, hogy olcsó, de mondjuk agyonvert volna egyszer. :-)

Szóval kihúztam a listámról ezt a csodát is. Mindenesetre jól megismertem új hazámat, az már egyszer biztos!

Megvan az új helyem!

Hellobello evribodri ezen a csodás 20 fokos napon :-) Tudom, otthon 40 fok van, de így jártatok :-P

De azért megéri közkinccsé adnom a ma meglátogatott két lakás élményét. Fincsi lesz!
Az első nem volt messze a munkahelyemtől. Bicajjal 10 perc. 4 másik ember lakja rajtam kívül, ha kiveszem. 370 EUR, viszonylag tágas, DE:

A földszinti szobát adnák ki nekem, igaz, csak én lennék ezen az emeleten, DE közvetlenül a bejárati ajtó mellett lennék, egész nap hallgatnám az ajtócsapkodást, és mégegy "DE": A szemetes kukák közvetlenül az egy szem ablakom alatt lennének. Mármint ott vannak, csak még én nem vagyok kijelentő mód.

A fürdőszoba modern, tök új, tisztának tűnt, a nagyszoba és a konyha óriási, viszont mindenhol volt egy kis kosz, a hűtőben vastagon állt a hó, tele kajával, nem is tudom, az én cuccom hogy fért volna be. A szemetes tele és mellette is szemét. Persze csak papír. Határeset.
A ház hátsóajtaja egy kertre nyílik, ami kicsit mocskos, kicsit építőipari hulladékos, de 370-ért ezt is elnézem. Érdekesség, hogy a kertből ismét lakásajtók nyíltak, nem tudom pontosan azoknak hol lehetett a főbejáratuk. Vagy csak a kerten keresztül tudnak bemenni? És akkor nem 4 ember ajtócsapkodását hallgatnám, hanem 24-ét?
Láttam kis tányérkákat kirakva talán cicáknak vagy sünöknek.. tej volt bennük. Gondolom nem friss.
Ja, egyébként tök üres volt a ház, egy lakót sem láttam. Érdekelt volna, kikkel lakom együtt. Annyit tudtam, hogy lengyelek.

A szobám kicsit kuplerájos volt, de az nem számít, mert eltűntetnék, viszont megint az a rohadt padlószőnyeg. DÖGLÖTT LEGYEKKEL!!! Blöee. De 370 EUR az mégiscsak 370 EUR. Olyan értelemben, hogy ez kevés. Többet tehetek félre... De persze naponta lehet, hogy többször rosszul lennék.
Mondtam a nőnek, még meggondolom, aztán elhúztam megnézni a másik lehetőséget.

Újabb albérlet

A pénteki céges buli közben megejtettem még egy albérlet látogatást.
Az embert Jose-nak hívták, tehát pasi. Nem baj, attól még lehet jó. Közel van a munkahelyhez, ne legyenek már előítéleteim, meg kell néznem, hátha ez az igazi lakás.

Hát nem az volt...

Egy cigiszagtól bűzlő, sötét és mocskos lakásba léptem be, érdekes módon a fényképeken egy tiszta és rendes lakást láttam. Jose - bocs, hogy megint innen hozom a példát - Harry Potter patkányára emlékeztetett leginkább. Folyamatosan zavartan nevetett, görnyedt háttal mutatta végig a lakás egyes részeit. Már amikor megláttam az utcáról, fordultam volna 180 fokot, hogy akkor ez a lakás nem nyert.
Végül beléptem, már csak azért is, hogy lássam, milyen szerencsés leszek a másik lakásban, amit majd kiválasztok egyszer.
Megvolt a court yard, ami akár kert is lehetne a ház mögött, de ehelyett egy lebetonozott hányadékot sikerült létrehozni, amin egy három lábú törött műanyag asztal állt 3 hamutartóval.
A kiadandó szoba ezek után felejthető volt. Viszont betekintést nyerhettem egy olyan lakrészbe, ami egy tákolt ajtó mögött rejtőzködött és funkcióját tekintve használt, mocskos edények és egyéb kacatok tárolására volt hivatott.
Na, és ezt hirdetik, mint albérletet 400 EUR-ért!!!!! Jose eleve nem nyerte meg a tetszésemet, de rátett még egy lapáttal azzal a bizalomgerjesző megjegyzésével, hogy "bocs a szagért, most voltam WC-n", ezek után megmutatta a fürdőszobát - azzal a bizonyos WC-vel. No comment. Akkor már inkább a bérgyilkos...

Másnap megírtam neki, hogy kösz, de nem az ő lakását választom. A válaszában megírta, hogy köszi, és ha sörözni támadna kedvem, keressem meg.... ÚRISTEEEN!!!

Céges buli

Pénteken megejtettük a céges sportnap/buli/lógást.
Fél kettőig tartott a munkaidő, utána kimentünk egy parkba, ami fedett résszel is rendelkezett - ír időjárásnak megfelelően - amíg jó  idő volt, kinn játszottunk, utána bevonultunk a fedél alá és buliztunk.
Én végig jóléreztem magam, már nem is tudom mikor éltem át utoljára ilyet. Semmi rosszindulat, csak a jókedv és játék. Vagy csak megint lelkes vagyok... :-P
A csapatépítő játékok után grillparty következett. Hatalmas asztalok köré ültünk és beszélgettünk. Tudjátok, mint a Harry Potterben, csak persze nem olyan szépséges kivitelben.
Megtudtam, hogy 27 féle nemzet képviselteti magát a 80 fős cégnél, ami elég vicces arány szerintem. Szegény írek kisebbségben vannak, és ők is kettészakadnak írre és észak írre.

A party részét végigtáncoltam, a végére annyira felpörögtem, hogy már-már sajnáltam, hogy itt minden bezár legkésőbb éjjel 3-kor.
Érdekesség, hogy az emberek vagy nagyon kiöltöznek egy buliba, vagy melegítőben jelennek meg. Köztes állapot nincs.
Megvolt a társaság tréfamestere, Patrick, aki egy nagyon csúnya, de annál szeretetreméltóbb fiú. Végigbohóckodta a bulit, folyamatosan biztosította a jókedvet. A végén a pólóját is letépte magáról! :-D
Mindent összevetve a félelmem, miszerint, unalmas, klikkesedő kollegáim vannak, megcáfolódott, és - jelenleg - úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok, jó emberek közt.
Az igényeimet egyre lejjebb adtam, most már csak annyi kellett, hogy ne ordítsák le a fejem napi 8 órában és láss csodát, teljesült. És most boldog vagyok. Már csak Dávid hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Mú.

Munkatársak

AP-n dolgozom, napi munkám az igazi, papír alapú beérkező számlákkal kapcsolatos. Hangsúly az igazin van, mert általában egy multiban dolgozó alig kap “lehetőséget” arra, hogy saját két kezével fogjon számlát. Scannelve már nem ugyanaz. :-)

Az itteni pénzügyi központ egyik legnagyobb ügyfele Franciaország, az ottani szállítóktól beérkező számlákat dolgozzuk fel. Érdekesség, hogy a cég maga amerikai és a központ Olaszországban van, ennek köszönhetően rengeteg olasz kollegával dolgozom együtt.

4-en alkotunk egy csapatot. Engem Daniele tanít be. Nagyon türelmes, ari, olasz mivolta ellenére szigorúan munkáról beszél, nem annyira közvetlen, mint ahogy azt elvártam volna a sztereotipiák alapján. Különös ismertetőjegye, hogy folyamatosan ugyanazt a dallamot dúdolja: Girl from Ipanema (http://www.youtube.com/watch?v=3jrJ5mcCshw)

Ezen kívül van egy fiú, aki utánam érkezett, és egy lány, aki előttem nem sokkal. Szegény Danielének meggyűlik a baja velünk.

Persze itt is megtalálhatóak a szokásos multis elvárások. Kérdezzek, de ideje sokszor nincs, ezért nem tudok haladni. Ellentétben a kirúgásos összeveszős munkahelyemmel, itt nem b@sznak le napi 8 órában, semmi sem sürgős, általában a nyugalom és az "ej, ráérünk arra még" hozzáállás dominál. Eddig. Azért azt ne felejtsük el, hogy még csak másfél hete vagyok itt.

Annyiban szerencsésnek mondhatom magam, hogy a tesóm már válogatott magának egy társaságot, akikkel én is megismerkedtem, így gyorsabb a beilleszkedés.

Sok országból érkeztek ide emberek, vannak írek is, de elenyésző az arányuk.

Egyik nap érdekes vita alakult ki az Írek és az Észak Írek között. Ki, minek vallja magát. Az írek cukkolták a másik oldalt, hogy papíron ők is írek, ők meg kicsit bedühödtek erre. Az otthoni tapasztalatokból kiindulva jobbnak láttam nem belefolyni ebbe a beszélgetésbe.

A napi alaphangulat egyébként jó. Olaszok mindenütt, persze olaszul beszélnek egymással én meg igyekszem megérteni, amit mondanak. Már tudok is pár kifejezést. Dove sta Daniele? (Hol van Daniele), meg Ciao Ragazzi (hello emberek).

Jó lenne megtanulni olaszul, olyan szép nyelv.

Albérletek Dublinban

Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz lesz, hiszen albérletből mindig sok van, így lehet válogatni. Otthon ugyan nem sok albérletet néztem, mert szerencsére nem volt rá szükségem, de itt!
Az már eleve minusz kiindulási pont, hogy fogalmam sincs, hogy mi számít jó környéknek. Persze, súgóim vannak, akik tudják, hogy kb mit írjak a keresőbe. Annyi szerencsém azért akadt, hogy itt, Dublinban egy fő lakás/albérlet/eladó/kiadó oldal van, így viszonylag gyoran beállíthatom a szűrőket. Már csak az kell bemérnem, hogy mennyit akarok ingázni a munkahely és a lakás között.

Az első hely képről viszonylag normálisnak tűnt és maga a ház pedig rohadt belülről. De nem a tatarozás hiánya miatt. Eddig egy csaj lakott benne Penész penész hátán, a csaj meg büszkén mutogatta. Na ezek után persze a közös helyiségek kizárva, max szkafanderrel használnám.. Hogy lehet egy lány ennyire mocskos??? Nagyon sokkoló volt a látvány. Persze padlószőnyeg mindenhol, mert az ugye kevés takarítást igényel és higiénikus. Borzalom.

A második hely szebb környéken volt, tiszta és rendes is volt a lakás, csak éppen egy bérgyilkos nyitott ajtót, aki a tulaj, 60 éves és vele kéne együtt laknom. Kizárva. Még akkor is, ha nincs konyhakés a házban, nehogy megismétlődjön a Pszicho.
Kb minden napra jut egy néznivaló lakás.
Általában már az elején tudom, hogy tetszik-e, de mégsem hagyhatom ott őket, hogy bocs, én értem, hogy neked mitől ilyen ellenálló a szervezeted, de nekem már nem egészséges ez a koszmennyiség. Szépen végighallgatom őket, addig is tanulom a nyelvet és tudom, hol mennyi a rezsi. Meg mi a szokás ugye.
Még egy előnye van a lakásnézéseknek. Megismerem a környéket.

Egy lakás bérleti díja itt általában 600-800 EUR között, egy szoba bérlése 400-500 EUR körül mozog.
Van egy kolleganő, aki költözik és keres a helyére embert. Most persze pont szabin van, de ha tetszik a helye, akkor az a nyerő szoba. Közel is van, olcsó is, csak normális lakótársaim legyenek!
Egyébként a kinn lakásról még annyit, hogy itt a kaució kézből kézbe megy. Aki elhagyja a szobát, keres maga helyett valakit és azzal fizetteti ki a kauciót. A következő ember ugyanígy. A számlák – ha jól emlékszem csak villany, meg ha van internet, akkor az – két havonta érkezi, általában 100 EUR egy nagyobb lakás rezsije nyáron és 150 télen.
Még keresem az új otthonom. Amint megvan, beszámolok róla.
(Bocs mindenkitől, aki multival kapcsolatos témát várt, lesz olyan is!)

Időjárás

Nem csoda, hogy az errefelé élő emberek órákig el tudnak értelmesen cseverészni az időjárásról. Tényleg van mit beszélni rajta.
Csak 5 napja vagyok itt, de a felhők ámulatba ejtenek. Néha kicsi feketék, néha több réteg is egymás alá helyeződik a szürke mindenféle árnyalatában.
Ma például egy koromfekete felhő lepett el minket, ami elég érdekes kontrasztot adott a kicsivel arrébb lévő kék égnek és a napsütésnek.
Az eddigi tapasztalatok alapján fölösleges kabátot húzni reggel, munkába menet, ha biciklivel jár az ember. Ugyanis 2 percen belül melege lesz és azt sem tudja, hova pakolja a meleg holmit. Úgyhogy 4 nap tapasztalatával eldöntöttem: Ma nem viszek kabátot.
Szikrázó napsütés volt (ez azt jelenti, hogy 50%-ban látszódott az ég), 25 fok körülinek éreztem, úgyhogy bármiféle veszélyérzet nélkül szálltam bicajra.
Hát, nem kellett volna. Szerintem a fekete felhő az oka mindennek, de kora délutántól minden elszürkült és olyan tipusú eső esett amilyet még nem éltem. Ha gyanútlan járókelő vagy, csak azt veszed észre, hogy tiszta víz a ruhád, de nem esik az eső. Persze bicajjal már érezhetőek voltak az esőcseppek, hunyorítottam is rendesen. Épp egy potenciális albérletet néztem volna meg. Persze nem voltak otthon, tök fölöslegesen áztattam el magam.
Mivel kijövetelemkor is beteg voltam, ezek után jogosan kezdtem aggódni, hogy mi lesz velem. Hazaérve totálisan átáztam, rohantam a boltba, adjanak C-vitamint. A srác rendes volt, talált egy pezsgőtablettát, ami B és C vitamint tartalmaz, soron kívül ki is szolgált. Ez aztán a nem semmi!
Most már túl vagyok egy forró zuhanyzáson, megittam a pezsgőtablettát, de már érzem a torkom. Eddig nem fájt... nem akarok beteg lenni. Itt egy konzultáció 55 EUR. Akár van bajod, akár nincs. Nem is értem, miért maradnak Magyarországon az orvosok..

Szóval valóban, Dublinban bármikor eshet. És nem mindig igaz a mondás, miszerint "ha nem tetszik az angol/ír időjárás, várj 5 percet!"

Ezzel zárom soraimat a bejegyzés erejéig.

Dublini vécék

Khm,
Igenis, ez téma, mert nem mindennapi látvány a magyar szemnek.
Először is a belső öblítőrendszere nem tiszta lyuk a perem alatt, hanem van egy fő lyuk a tartály alatt, és mellette két kicsi, így 3 irányban öblít. Kicsit több víz áll benne. Eddig semmi extra. Nade. Ha véletlenül, netalántán nem tudnád elsőre lehúzni a papírt, akkor még legalább 3 percig ott kell maradnod, mire ismét feltöltődik, mert nem spórolós a tartály, hanem egyszer lehúzod és kész. Szóval, ha elsőre nem voltál szerencsés, próbálkozhatsz újra. Nekem már volt, hogy harmadszorra sem sikerült, úgyhogy hagytam a francba, mert még azt hiszik, lógok a munkából.
A másik érdekesség maga a lehúzó. Otthon megúszhatod az egy ujjal való megnyomást, és már túl is vagy rajta, itt nem. Tele marokkal kell lenyomni egy kilincset, amit elég nagy erőt igényel, és szinte esélyed sincs a WC kefét használni közben. Mert aki jobbkezes, az jobb kézzel húzza le a WC-t és jobb kézzel is fogja meg a WC kefét. És persze előtte megvárnád, hogy lemenjen a papír is, de arra max a végén van esély, úgyhogy legjobb esetben is 4 percet töltesz a lehúzással.

Bocsi mindenkitől, hogy ilyeneket részletezek, de aki ismer, az tudja, hogy a WC igen kényes kérdés nálam. Ez az első helyek egyikén áll, amikor munkát keresek! :-)

De persze nem ilyen:

:-) Viszont előny, hogy mindig van WC papír, és a kézmosónál van kézkrém is. Mondanom sem kell, hogy első alkalommal azt használtam szappan helyett és igencsak meg voltam elégedve a minőségével. "Húú, milyen jó szappan, még öblítés után is selymes marad a kezem", ja, meg koszos is.. Azért később megtaláltam a szappant, nem kell aggódni.

Na, a WC-kről ennyit, mindenki örüljön annak, amije van. :-P

A többi meg le van.... :-DD

S

Munkafeltételek

Az ír törvények szerint évente 25 nap szabi jár (ezen kívül az ünnepek itt hétköznapra esnek és általában részegségbe torkollnak), nincs próbaidőm, a szerződés inkább a céget köti, mint engem. Heti 39 óra a munkaidő, és halálom esetén a megjelölt hozzátartozóm még 3,5 hónapig kapja a fizumat!

VAN ÍRÓSZER RAKTÁR!! Ezekért mindig is odavoltam. Igazi ceruza, 3 féle színű golyóstoll, mindenféle papírok, szép borítékok. Nyami! Mindez egy olyan helyen, ahol sok szekrény van egymásnak tolva és egy karral el lehet tolni őket a helyéről, viszont mindig csak 2 szekrény között van hely embernek. A többi addig egymásra lapul. Nem tudom, érthető-e így. A lényeg a helyspórolás.

Egy másik csapat ablaka a tengerre néz, ami délelőtt apad (ilyenkor simán át lehet menni rajta, annyira kimegy a víz a medréből), délután feltöltődik. Vicces, elég szembe tűnő. Én nem a tengerre nézek, viszont nekem jutnak a felhők, amik elég változatosak itt az óceán mellett.

Kabátban járunk dolgozni. Ha gyalog mennénk fáznánk is, de szerencsére van bicaj! Ma szerintem 20 alatt volt a hőmérséklet, kicsit hideg, de inkább ez, mint a 40 fok. Legalább az alvással nincsenek gondok.

Na, egyelőre ennyi. Várom a kérdéseket és ha bárki ki szeretne jönni, szóljon, lakótársat keresek!

:-)

Dublin első napok

Üdv mindenkinek Dublinból!
Az időjárás megfelel a sztereotípiáknak, néha csöpörög az eső, néha fúj a szél, de legalább az övék. :-)
Vasárnap éjjel érkeztem, másnap reggel kezdtem az új munkahelyemen.
Bár nem annyira látványos hely, mint az eddig megszokottak, mégis jobban tetszik, mert most még jele sincs annak, hogy kiderül valami turpisság. Persze ehhez nagyban hozzájárul az írekhez való pozitív hozzáállásom is.
A jelenlegi pozícióm AP (accounts payable) accountant. Ez annyit tesz, hogy a szállítóktól beérkezett számlákat egy bizonyos feldolgozási szint után mi vesszük kezelésbe. Észrevesszük a duplikációkat, vagy például azt, hogy a számla jóváhagyásra vár ugyan, csak éppen nem küldték senkinek.
Multi.
Örülök, hogy végül multihoz kerültem, mert így hitelesen tudom folytatni a blogot. A "kísérletem" célja, hogy széles látókört biztosítson az olvasónak (és az írónak is) arról, hogy a multi alapvetően egy jó dolog, viszont Magyarországon a kultúránk miatt alkalmatlan a hatékony munka végeztetésre.

Első nap beléptem a recepcióra, ahol egy képernyőre kíirták a nevemet, mint új kollegát. Leültettek a helyemre. Két monitor fogadott könnyebb munkavégzés érdekében. Az egyikkel nézem a számlát, a másikon meg a SAP-ban a rá vonatkozó adatokat. Így valóban kényelmesebb.
Aztán megkaptam a szerződésemet, már csak alá kellett írnom.
A történethez hozzátartozik még, hogy nem egyedül érkeztem. A másik newcomer egy Milánóból érkezett nyüzüge fiú volt. Másnapra el is húzott :-)
A körülöttem lévő emberek között összesen 1 ír van, a többi mind olasz. Szerencséjük, hogy szeretem hallgatni a nyelvüket, ellenkező esetben nap végére megfájdulna a fejem a véget nem érő csacsogásuktól. Amikor már a társaságomban is olaszul beszélnek, mindig helyeslek pár "si"-vel, és nevetnek. :-)

A munkám nyugisnak tűnik így az elején. Igazából az eddigi multijaim során tudtam, hogy mit csinálnak az AP-n, és jelenleg meg is felel az elvárásoknak.
A lényeg, hogy nyugis, stressz nem nagyon van, kicsit futószalag szerű, de most pont ilyenre vágyom. Másra is szeretnék koncentrálni, mint a munkámra.

Ja, itt kell megemlítenem, hogy anyukámnak sok hálával tartozom, amiért megszült és felnevelt. :-D (Mam, sajnos név szerint nem merlek említeni, ki tudja mikor jön el az az idő, amikor veszélybe sodródik a családom. Nem kockáztathatok) - Srácok, ne vegyétek zokon, tökre nem jön ide, úgyhogy ne is gondolkodjatok, miért írtam le ezt a bekezdést.

Albérletem még nincs. Most a húgomnál lakom, de mivel a barátjával lakik, ezért nem szeretnék zavarni, és különben is, az egyedüllétnek is megvan a bája.
Első körben 6 hónapos szerződést kaptam, ami azért jó, mert nincs próbaidő, és leléphetek, ha nem akarom tovább csinálni. Persze a 6 hónapot kivárom, hamar eltelik szerintem.

Elfeledett napi "rutin"

Nem írtam róla, de attól még történik: továbbra is kapom a BP-től az állásajánlatokat, amikre már csak viccből is jelentkezem, megfelelek és pár nap múlva kiderül, hogy mégsem. És továbbra sincs semmiféle elérhetőség megadva. Ezeknek öröm, hogy borzolják az idegeimet?!


Most már tényleg izgat, hogy hogyan lehet beszélni a céggel. Beírtam a google keresőbe, hogy BP Hungary Contact info, de csak Budaörst dobta ki. Komolyan kérlek titeket, ha tudtok elérhetőséget, telefonszámot, emailt, akkor jelezzétek, mert már nagyon piszkálja a csőröm, hogy ilyen nyomingerek.

Egyébként egy laza mozdulattal kitöröltem a profilomat a rendszerükből.  Általában rá szoktak kérdezni a lépésem okára, kiváncsi vagyok, itt hogy lesz.