Helye sírás

Szomorú tény, de igaz. Én bizonyítottam.

A gépelés a helyesírás halála.

Biztosan van összefüggés az agyterületek között, amik az írásért (output, hardware) és a helyesírásért (software) felelnek. Már azt sem tudom, hogy hardvare vagy hardware...Most is a word javított ki.

Szóval elképzelésem szerint ez egyfajta vetélkedő jelenség. Aki naphosszat vetélkedőket néz, nem lesz tőle okosabb. Én szinte egy kérdésre sem emlékszem, semmire, amit onnan tanultam volna meg. Biztos kell egyfajta logikai felépites a tanuláshoz. Nem lehet összefüggéstelenül cikázo kérdéseket bemagolni.

Amíg kézzel írtam, teljesen biztos voltam a helyesírásomban. Azóta többet írok, de gépelek, és néha alap dolgokban nem vagyok biztos. (j, vagy ly, v, vagy w, dupla vagy szimpla mássalhangzó. Pl az új hibám a lesz vs lessz. Borzalom. Ha már látom leírva, tudom, hogy melyik a helyes, de akkor miért írom le a hibásat?) Az összetett vagy különírt szavak már nem is izgatnak, mert az nem igazán helyesírási hiba.
Azért így is látok sokmindent. Pl az igekötős igéket rosszul összekapcsolva. Pl. meg van töltve helyett megvan töltve.
Sokan úgy vélik, hogy ha a többség folyamatosan ugyanazt a helyesírási hibát véti, az már nem helyesirasi hiba tobbe, hanem NYELVUJITAS. Emberek. Tegye fel a kezet, aki nem latta az Idiocracy c filmet.

Tehat ha sok a hulye, akkor az o igazuk az igaz?

8 óra netezés

Kész, kimerültem, ennyi volt. Aki tényleg arra vágyik, hogy napi 8 órában netezzen, az nyilvánvalóan nem élte még át ezt a borzalmat.
Úgy izgi, hogy a nagy munka közepette, titokban kiereszteni a gőzt. Max 10 perc, nade egész nap? Hát a szemem kifolyik, az agyam lerohad, annyi pletyka, hír, stb van.
Ma már megismertem a forma 1 rejtelmeivel - Robert Kubica 1 ev mulva epul fel, de mar iden versenyezni akar.
Alfoldit ki akarják rúgni a hulye KDNPsek.
Hmm, való világról semmi hír.
Emma Watson a legjobban fizetett színésznő, megcsinálják a Harry Potter első részét 3Dben, és, bónuszként, az intelligensebb emberek többet isznak - nemre, korra, fizetésre, vallásra való tekintet nélkül.

Na, hát ezekre aztán tényleg nem volt szükségem. De ott vannak és adják magukat.
Persze nagy unalmamban a 45 pasi után kipurcanó pornószinésznő történetére is kiváncsi voltam, és hát nem egy bazi nagy pornókép terítette be az egész monitoromat?!
Mire észbekaptam, eltelt legalább 1 másodperc, aki épp akkor nézett oda, az telibekapott legalább 5 férfi nemiszervet. Az arca közepébe bele! Szóval ciki!!!

Tegnap az összes receptet néztem végig a nosalty-n és a blogchefen.

Ja es a poen az egeszben az, hogy mire mindenen vegigmegyek, kb 2 ora telik el. Es a maradek hattal mit kezdjek? Ebedszunet 1 ora, smink fel ora... mindjart elalszom! Blogírás - 20 perc.

Szoval, aki arra vagyik, semmittevesert kapjon fizut, az el van tevedve. Semmit tenni jo, de otthon, vagy nem helyhez kotve. De azt is csak egy darabig. A jol megerdemelt pihenes csak kemeny munka utan elvezetes. - szegeny Alfoldi, meg mindig sokkol, hogy ki akarjak csinalni - utana megint kell valami kuzdes, hogy elvezhesd a pihit.

Bocsi, néha ékezettel írok, néha nem. Elszoktam már tőle. :-P

Ja és mindenki gratuláljon, mert 18. lett a cég a "legjobb munkahely" versenyben. A diageo 2. lett. Innen is gratula nekik. Hangsúlyozom, Írországról van szó.

Na, visszatérek Alföldihez. Izgulok érte, hogy ne rúgják ki!

Bréking nyúz

Egy kollegám, akit szintén aláztak, tegnap hivatalosan is panaszt tett a főnököm ellen. Ennek nagyon örülök, mert bár csalódás, hogy megint egy ember miatt utálok bejárni, mégsem én vagyok az egyetlen, akiből ellenérzéseket vált ki a helyzet. Úgyhogy csak szurkolni tudok. Én már megjártam ezt a panasztevéses dolgot, és élveztem, hogy ezúttal nem teszek semmit. Jó túllépni ezeken az akadályokon.
Szóval most várunk. Remélem nem csak ráhagyják.
Az a trükkje a történetnek, hogy bár a srác magának való, a felesége teljes vállszélességgel mögötte ál, ravasz, ügyes és megfelelő ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy érdemi változást érjenek el. Ő segített nekem munkát találni. Szóval tényleg le a kalappal előtte.
Akire a legkevésbé számítottak, attól kapnak most egy meglepetés hideg zuhanyt. Én meg páholyból élvezem. Tudom, gonosz vagyok.
De a sokadik reményem törik össze. Már várom, hogy megtaláljam a tökéletes munkahelyet.
Tiszta szívből. Igazán.

Utolsó hét

Kösz mindenkinek a szívmelengető bíztatást. Örülök, hogy ilyen sokan követitek nyomon munkahelyem rögös szappanoperáját. :-)

Szerdától új cégnél, a Pfizernél folytatom karrieremet. Rövid lesz és tömör, 3 hónap. Viszont amennyit eddig tudok az minden állásbeli elvárásomat felülmúlja.

• Előszöris, projektről van szó. Én azért szeretem az ilyen jellegű munkákat, mert nincs idő megunni, gyermekemként nevelem fel, látom, ahogy fejlődik, majd hatalmas ünneplést követően könnyes búcsút veszek tőle. Nem arról van szó, hogy a monoton munka megöl (de :-D), csak éppen tudom, hogy a lelkesedésemnek, a kiváncsiságomnak és a tapasztalatomnak kb 0,0000000001 % sem használom ilyenkor. Persze kiteljesedem másban, pl főzés, vagy sport. Nade azt nem honorálják pénzzel, és nem haladok igazából semerre.
• Másfelől, az összes eddigi programismeretemet bevethetem. Titkon vonzódom az IT szakmához, bár tudásom nulla, de maga az elv gyönyörködtet. 0 vagy 1. Ez az alap, hát nem elképesztő? Ha ismered a körülményeket, megfelelő kérdéseket teszel fel (pl, hány olyan számla van, aminek az össszege nagyobb, mint 100. Vagy, mutassuk ki mennyi idő alatt kerül kifizetésre egy számla a bejutástól kezdve, találjuk ki, hogy lehetne jobb és küszöböljük ki a problémát). Ezek hatékonyságot elősegítő kérdések. Amit igazán szeretek benne, az az, hogy VAN EREDMÉNYE. Kézzel fogható. Időt és pénzt lehet spórolni egy jó ötlettel. Miután eltöltöttem egy kis időt a monoton munkáimmal, mindig akadt ötletem, sőt, kifejezetten kellemetlen volt tehetetlenül végignéznem ahogy fölösleges köröket futtatnak velünk, kiásatják a gödröket is betemettetik. Én értem, hogy munkahelyeket teremtünk, de ezzel agyakat veszítünk el! Hmm, talán indulhatnék a választásokon is, ilyen lelkesítő beszéddel. Haha.
• Harmadrészt, nem fogok lazsálni. Aktívan, intenzíven visszük véghez a projektet. Ez egyébként outsourcing, ami nagyjából azt jelenti, hogy emberek szabadulnak meg a munkáiktól, cserébe sok másik kap lehetőséget indiában. A munka nem vész el, csak átalakul. Nincs annál gyötrelmesebb, mint beérni "időben", munka hiányában kaparni a falat 8 órán át, majd tök kimerülten hazamenni. Ez a legfárasztóbb dolog. Tegnap segítettem egy kollegának. 5 óra csak úgy elrepült. Éreztem, ahogy kipirulok, annyira feldobott, hogy csinálok valami értelmeset. Higgyétek el, tényleg borzalmas érzés a 8 órán keresztüli semmittevés. Olyankor arra is jut idő, hogy végiggondold, mit is keresel itt. Hány sulit végeztél el pénzt és időt nem kímélve, hogy itt ülhess haszontalanul akármennyi pénzért. Persze, van az a pénz, ami mellett ezt lehet csinálni, de akkor sem szívesen. Emlékszem, kezdőként a pénz volt az elsődleges szempontom. Hol van az már! Talán, ha 5. a sorban. Majd erről megközvéleménykutatlak titeket, mert ez izgi, és mindenkinél változik. Szerintem egy ilyen sorrendből sok mindent le lehet szűrni. Nade ez majd egy másik értekezés lesz.
• Negyedrészt  meg már annyit írtam, hogy most már mindenki szépen elaludt. Úgyhogy nincs más hátra, mint ÉBRESZTŐŐŐŐŐ! Menjetek dolgozni, és örüljetek, hogy hasznosak vagytok!

Ha meg, nem.... váltsatok munkahelyet :-P

Hhhhhmmmmmm

Pénteken van az utolsó napom. Az egyáltalán nem izgatott, hogy bár múlt hét pénteken mondtam fel, ennek semmi nyoma nem volt sehol. Már az sem izgat, ha kiderül, hogy valami egetverően fontos dolgot elfelejtettem megcsinálni.

De az, hogy pont most mond le a nagy-nagy főnök, és pont pénteken lesz az utolsó napja, nahát ez teljesen kiborít! Ez pont olyan, mint eljegyzési partin terhességet bejelenteni, vagy 50. szülinapon földrengést átélni, vagy karácsony előtt születni két nappal...

Napersze, engem totál hidegen hagyott, hogy elmegy. Itt két kaszt van. A vezetők és a dolgozók. Szóval szerintem amúgy nem fogja érinteni az én napomat, mert akiket én érdeklek, azokat nem érdekli a főni néni.

Gyerekes? Lehet. De akkoris! (toporzékol-toporzékol-toporzékol!!)

A csüggedtek kedvéért

Mindezt azok kedvéért írtam le, akik hasonló cipőben járnak. Akiket nem ismernek el, és rajtuk kívülálló okok miatt nem érzik jól magukat a munkahelyen. A mobbingot amerikában már nevén nevezték - húú, hivatkoznék itt egy régebbi bejegyzésre, de még nem tudom, hogy kell (talán így: mobbingos bejegyzés). A blogom eredetileg a  multiban történő személy elleni elkövetéseket hivatott elemezni, követni. Szóval a whirlpoolnál is szépen látható a jelenség.
Az előző két bejegyzés azoknak is szól, akik rosszul érzik magukat amiatt, hogy másnak jó. Most nekik volt jó. :-P

Azért tapasztalatszerzésnek nem rossz. Főleg, hogy márciustól egy másik multit boldogítok. Kiváncsi vagyok, vajon hol sikerül összeegyeztetni a munkavállalók érdekeit a cég érdekeivel. Talán van ilyen valahol a világon. Talán nem véletlenül keveredek ezekhez a cégekhez. Mire megtalálom az igazit, híres és elismert mobbing-kutató leszek, és ezek a gyerekesnek tűnő írások felértékelődnek. (Mint a híres színészek, híressé válásuk előtti filmek)

Hányadik megvilágosodás ártalmas az agynak?

Ismételt megvilágosodás. Felvettek, mert csak. Franciául nem beszélek. Ez verte ki a biztosítékot a francia piacon, de olyannyira, hogy teljes mértékben kiutáltak. Egy pénteki napon kaptam a szembesítést, hogy hétfőtől máshol ülök, azonnal pakoljam el a gépemet az új helyemre, hétfőn jön az új csaj. Derült égből ért amúgy az egész, mert francia ide vagy oda, azért a riportokat valakinek le kell hívni, a bejövő számlákat azért fel kell dolgozni, ezekre egy süketnéma is képes lenne, nem?
Szóval jött az új lány, már két hete itt van, és láss csodát, a franciák csak vele kommunikálnak. Azzal az emberrel, aki engem betanított, és már itt van 3 éve, folyékonyan beszél franciául, de nem az anyanyelve, és eddig ugy vele kommunikált minden francia, na ők már nem szólnak hozzá... ennyire gáz. Csak az kell, hogy anyanyelvi legyél. Ami OK, de akkor ne is vegyenek fel mást, mert csak frusztrálják vele.
Érdekességként leírom a rövid beszélgetésemet az egyikkel, aki sokban számíthatott rám, mert csak én tudam jól feldolgozi az ő szuperérzékeny speciális számláit.
Ő: "mostazonnal, sürgős, sürgős, csináld meg most"
Én: " Hello, XY, hogy vagy?"
Ő: "kösz jól, szóval most most most MOST!"
Én: "nem tudom, tudod-e, de már nem a csapattal dolgozom"
Ő: "oh, nem tudtam, hogy ilyen gyorsak lesznek"
Én: "Álljunk csak meg, te tudtál erről?"
Ő: "most mennem kell, sok szerencsét..."

Többet nem hallottam felőle. Hát, én nem tudom, hogy azért mert francia, vagy más okból, de az összes kontaktom ilyen stílusban beszélt, és ennyire személytelenül képesek egy mozdulattal bárkinek letörni a karrierjét, életkedvét, stb. Értem én, hogy ahhoz balfasznak kell lenni, de azért mégis, milyen hozzáállás ez már?

Szóval pár napig teljes sokkban ültem az új helyemen és vártam, hogy mégis mit kell csinálnom. Aztán pár nap után, miután senki nem adott útbaigazítást, megvilágosodtam, hogy csak kivárják a szerződésem végét, nem is kell segítenem semmiben, csináljak amit akarok. Onnantól kezdve orrba szájba netezek, megnéztem az összes állásajánlatot, és az amazon.co.uk.-t is ismerem. Cipőstül, ruhástul, mindenestül. :-)
Az alibi munkám pedig nem más, mint számlák dobozba tevése. 2 diploma, 2 nyelvvizsga, sok doboz...

:-) Az élet még mindig szép

Új meló, új álom

Hivatalos verzió:

Vidám, tömör, barátságos interjú után felvettek ide, a Whirlpoolhoz, a tesóm közreműködésével, amiért nagyon hálás vagyok. Kaptam egy AP (accounts payable - azaz számlafeldolgozás) pozíciót, amitől eleinte viszolyogtam, mert az AP nem örvend nagy tiszteletnek, de a maga szépségében megszerettem. Itt ugyanis komoly munka folyik. Ha hibázunk, a beszállítók nem kapják meg a pénzüket, ami eléggé egyértelmű probléma. Ráadásul nem csak a beérkező számlákat gondozzuk, hanem egyéb kapcsolódó problémákkal is foglalkozunk. Néha egész sok kreativitást igényel ez a munka.
Ittlétem során két nagyobb ötlettel is támogattam a csapatot. Beépítettem az archiválást a feldolgozás folyamatába, amivel napokat spróroltam, és végigjegyzeteltem az itt tanultakat, nulláról egészen mostanáig. Wordben, rendszerezve, kulcsszavakkal. Tehát, ha elmegyek vagy meghalok, az utódom egész jól kiigazodik a folyamatokban.
Mivel a szerződésem márciusban járna le - és bár decemberben kaptam egy hosszabbítást - és senkinek nem hosszabbítják, ezért az utolsó egy hónapomat főleg archiválással töltöttem, amit külön előre megköszöntek, hogy mekkora segítség leszek. Ez kb feljogosít arra, hogy munkát keressek a neten és interjúkra járjak.
El is mentem pár ügynökséghez, nem sokat reméltem tőlük. Aztán az egyik megtalált, és be is ajánlott egy helyre. (a kapcsolattartóm az egyik itteni kollegám felesége)
Elmentem az interjúra, és másnap már enyém is volt az állás. Jobb fizu, jobb munka, jobb helyszín.

Milyen szép is az élet.

************************************

Kevésbé hivatalos, ám annál igazabb verzió:

Írországban csak az talál zsíros állást, aki
1.) tehetség, zseni
2.) ír, vagy itt él már évek óta
3.) megfelelő ír/angol végzettséggel rendelkezik. - ACCA, CIMA

Ergo, összetehetem a két kezemet, hogy egyáltalán felvettek. Igaz, szar fizuval, de nem is ez a lényeg. Diákhitelt letudtam, tapasztalatot szereztem, és most már elmondhatom, hogy itt élek 8 hónapja, ami barátok között is 1 év. :-)
Leküzdve a karrier beli visszalépéstől való viszolygásomat, megszerettem a munkát, élveztem, hogy lefoglal és feltöltődve mentem haza, vagy barátokkal találkozni.
Eddig hasonló a két verzió.
Nade most jön egy DE. Az egész cégben, 80 ember közül van egy, aki mindent visz. A főnököm. Akit az előző munkahelyéről úgy küldtek el (a manageri pozíciójából), hogy azt mondták neki, ki nem rúghatják, le nem fokozhatják, úgyhogy könyörögnek neki, hogy önszántából lépjen le. Most senior, tehát egy fokozattal lejjeb van a Whirlpoolnál. Ugyanis a személyisége egyszerűen kibírhatatlan. Senki nem szereti, parancsolgat, olyan dolgokat kér számon, olyan stílusban, amiket ember nem tud felfogni és elviselni. Ha valamit jól csinálsz, azt is számonkéri, max utána elnézést kér. De egy idő után úgy mész be dolgozni, hogy folyton zabszem van a seggedben. A gyomrod összeszorul, szétstresszeled magad, nehogy hibázz, mert akkor jogosan fog leszúrni.
Egyik nap odajöttek hozzám (a másik mosolygós gyilkossal), mondván, hogy túl sokat stresszelek, ezért kapok egy másik pozíciót. Archiválás. Aki multiban dolgozik, nagyon jól tudja, hogy ennél lejjeb nincs. A takarítókat másik cég futtatja... Ezzel is kiegyeztem volna, hiszen a fizetésem megmaradt, és legalább tényleg nem stresszelnék. De aztán kiderült, hogy totálisan kitoltak a képből. Senki nem szembesíett az új munkakörömmel, ezért nem is csináltam semmit. Találtam valami alibi melót, hogy mégse mondják rám, hogy nem dolgozom, meg hogy az agyam se rohadjon le. Minden napomat álláskereséssel kezdtem, és vártam a hívásokat.
A főnököm 2,5 hétig egy sziát nem mondott, észre sem vett, nem tudom pontosan mi baja volt velem. Aztán egyre jobban megvilágosodtam.

Ezt a következő bejegyzésben teszem közzé...

Szellemjárta ház - a megoldás

Mindig legyen tartaléksztorid arra a vészhelyzetre, ha netán hirtelen felindulásból össze lennél zárva egy idegennel kb fél órára. Hogy könnyen elkerüld a kínos csendet, az időjárás a vésztartalékok vésztartaléka.
Előnye: bárhol, bármikor előránthatod, és partnerre is találsz
Hátránya: hamar kimerül, unalmas és közhelyes.

Éppen ezért örültem annak, hogy a napokban bárkinek tálalhattam a szellemes történetemet, mert erre is kaphatóak az emberek, és kellő érdeklődéssel hallgatják. Sőt, mindenkinek van egy másik sztorija és a végén, ki sem akarsz szállni a kocsiból, vagy a liftből.

Szóval én is egy kocsiban ültem egy kollegával, épp a gyönyörű cipőmet kellett visszapostáznom az amazonnak, és ebben volt segíségemre. 2 perc csend után előhúztam a kalapomból a sztorit, és jött az ő sztorija, plusz a megoldás.

Az ő ajánlata: Angel shop. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, minden szelleműzéssel kapcsolatos eszközt be lehet szerezni ezekben a boltokban. Ráadásul többféle módszer is létezik. Választhatom a gyertyás, vagy a füstölős megoldást. És, ami a legjobb, tökmindegy, milyen nyelven mantrázom, hogy csak jó szellemek maradhatnak itt, mivel az ő nyelvük univerzális.

Na, mindezt egy fél óra kocsikázás és postán várakozás alatt tudtam meg. Néha nem gondolnám, micsoda potenciális sorsfordító pillanatok lehetnek egy-egy ilyen semlegesnek induló beszélgetésben.

Szóval mindenkinek azt ajánlom, legyen nyitott az eszmecserére, több szem többet lát! :-D

Eszperente nyelven - Szellemek

Egy keserves reggelen, nem tetszette nekem e szellemek. Egy ember, s egy gyermek.
Ez nekem nem jelentett egyebet: csessze meg! Testem ernyedne! Esdeklem, next reggel, ne jelenjetek meg.
thenksz

Szellemes történet

Kedd este értem haza. Anna eljött elém a reptérre és hazavitt kocsival. Karen - a ház tulajdonosa, és egyben kebelbarát lakótársam - kedvesen üdvözölt minket egy nappalit beterítő papírhalom tetején. Épp szortírozott.
Annak rendje és módja szerint, ír/angol bájcseverészésbe kezdtünk, majd komoly arccal mesélte, hogy ő előző nap szentül meg volt győződve arról, hogy aznap érkeztem. Bár keddet beszéltünk meg, miért ne néztem volna el a naptárat? Éjjel 3-kor hallotta, hogy valaki suttog. Ki más lehetett volna, mint én. Sőt, a hang egyre közelebb ért hozzá. De nem izgatta. Ahogy mesélte - 2szer is kiment WC-re teljes nyugalomban.

Másnap reggel elgondolkodott, hogy hogy lehetett ez, hiszen a szobám ajtaja nyitva van, minden jel arra utal, hogy mégsem voltam otthon. Ekkor már nem volt olyan nyugodt. Nagyon megörült nekem kedden, bennem megy ugyanabban a pillanatban megfagyott a vér, hiszen nem is ismerte a pár nappal azelőtti, péntek éjjeli történetemet.

Aznap ő hagyott egyedül engem, elutazott Belfastba. Éjjel 3-kor úgy éreztem, valaki figyel. Az ágyam szélén lógott a fejem, valamiért úgy helyezkedtem álmomban, enyhe transzállapotban résnyire nyitottam a szemem, majd halál nyugalommal fogtam fel egy bizonyos árnyalakot a szobám ajtajában. Férfi alak volt, emlékszem. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kit érdekel? Ha néz, hát néz, leszarom, megyek aludni. Pár másodperccel később, a lepedőm mozgására lettem figyelmes. Ezt azért "érzékeltem", mert a fejem az ágy szélén volt. Mintha egy kisgyerek játszott volna vele, aki az árnyhoz tartozik. Na ez már kezdett bosszantani. Miért nem telnek be a látványommal, mit kell itt zavarni? Az, hogy EGYÁLTALÁN MIT KERESNEK A SZOBÁMBAN - teljesen hidegen hagyott.

Amikor ezt elmondtam Karennek, mindhármunk hátán futkosott a hideg.

Persze nem hiszek a szellemekben, csak érdekes volt, hogy mindketten, pontban ugyanakkor érzékeltünk valami furcsát. Van rá magyarázat, de azért egyben izgalmas is.

Karen történetét úgy tudnám magyarázni, hogy közel vannak a szomszédok, 1 fal választ el minket tőlük. Igaz, az ő lépcsőházuk van a hálószobánk falának túloldalán. Elvileg éjjel 3-kor csend van, de aznap mondjuk akkor jöttek haza és dumáltak. Simán lehet, hogy nem írül :-)
Az én történetem pedig csak egy szimpla hallucináció a legdermesztőbb félelmemmel, hogy egy kiszámíthatatlan őrült néz rám, és csak rajta múlik, hogy túlélem-e a találkozást.

Mindenesetre a rendelkezésemre álló reprezentatív minta alapján megállapítom, hogy az agyunk éjjel 3-kor végez őrült szelektálást és ürítést. Most már tudományosan is bizonyított, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Gyerekek, a fogatokat megmostátok már?