fellendülés

Emlékeztek a viccre, ami így szól?


"A baj nem jár egyedül:
A gróf hosszú útról tért vissza. A vasútállomáson már várta a kocsisa. Felült a hintóra, és az úton hazafelé tartva megkérdezte:
- Aztán minden rendben van otthon, János?
- Minden rendben, gróf úr. Csak megdöglött a Káró...
- A teremtésit, épp a legkedvesebb kutyám! Mi történt szegény párával?
- Hát... túl sokat talált bezabálni a sült lóhúsból....
- Micsoda? Hogy jutott éppen sült lóhúshoz?
- Hát... merthogy leégett az istálló...
- Leégett az istálló?
- Le, mivelhogy oda is átterjedt a tűz a kastélyról...
- Uram-teremtőm, hogy történt ez a katasztrófa?
- Csak úgy, hogy leborult a gyertya a gróf úr édesanyjának a ravataláról...
- Az anyám is meghalt? Hogyan, mikor?
- Hát... akkor ütötte meg a guta szegényt - Isten nyugosztalja -, amikor megtudta, hogy a
méltóságos asszony megszökött a gróf úr titkárával..."

Amit ebben a viccben szeretek, az a szerkezete, a legfrissebb történésből fejti vissza a szálat. Így adom elő én is a közelmúltban történteket.

Ma felmondtam a tornabérletemet és az albérletemet. A kollegáim, akik csak 2 hete ismernek, mind mind megkeresnek, hogy mennyire szeretnek, és milyen kár, hogy elhagyom a céget. Vicces, hogy ennyi idő alatt is sikerült sok emberrel elmélyítenem egy kicsivel a felszínes kategórián túl a kapcsolatomat.
Azért sajnálkoznak, mert elmondtam nekik, hogy felmondtam a főnöknél. Nem azért, mert utálom a munkát -amúgy ez is uncsi, favágás, de 3 hónapig még jó is lett volna - hanem mert új munkám lesz. Bár eleinte semmi kedvem nem volt elvállalni, mégis igaza volt a tesómnak, miszerint 100%, hogy nem tudok nemet mondani az ajánlatra. Amikor a 2 referenciát kérték, már tudtam, hogy befutó vagyok. Ez csak azért lehetett lehetséges, mert elmentem az interjúra. Természetesen a telefonos forduló után. A leges legelső interjú az ügynökséggel még akkor történt, amikor a jelenlegi állásomra is jelentkeztem. Szóval 3 körös interjú után végül megkaptam egy jó állást, jó nevű cégnél, jó fizetéssel - a halál f@szán. :-) Ugye minden jóban van valami rossz, ezért nem akartam belemenni. De aztán megbékéltem vele, odaköltözöm, Dublin 50km-es vonzáskörzetében lévő Drogheda nevű városkába.
Dáviddal megnéztük térképen, mely települések helyezkednek el ilyen távolságban - vagy közelebb - Budapesttől.
Tatabánya
Dunaújváros
Tápiószecső
Mór
Dabas.
Szóval lehet választani, mi szimbolizálja Droghedát. Én Tápiószecsőre szavaztam. Szóval képzeljétek el, minden nap megtenni a Budapest - Tápiószecső távolságot. KÉTSZER!
Na, ezért döntöttem úgy, hogy odaköltözöm. Elég jó lakásokat lehet bérelni annyiért, amennyiért most szobát bérlek Dublinban. Szóval anyagilag jónak tűnik. A tenger 10 km-re van - jó bicajcél. Belfasthoz közelebb vagyunk és mivel semmi nem történik Droghedában, kénytelenek leszünk magunk elszórakoztatni egymást, vagy sok irányba kimozdulni.
Hogy miért beszélek többesszámban? Nem, nem növesztettem egy harmadik személyiséget - Dávid ideköltözik. És ismét minden olyan lesz, mint régen, csak kalandnak fogjuk fel a külföldi együttlétet. Izgatottan várom, hogy lesz, mint lesz, van egy csomó tervem hova menjünk, mit csináljunk. Majd részletezem, ha ott tartunk.
Szóval a világ szivében, Droghedában (alias Tápiószecső) fogom a további kenyérrevalót megkeresni.
Őszintén szólva ez most több, mint egy új állás.
Szakmailag sosem voltam elismerve eddig. Jójó, a Whirlpoolnál igen, de ott maga a pozíció nem rejtett túl sok lehetőséget magában. Remélhetőleg ez a mostani jó lesz. Később elmondom, melyik cég, addig borzolom az idegeiteket. Furdalja csak az oldalatokat a kiváncsiság!

Egy feltételem van a lakással kapcsolatban, amihez ragaszkodom. Süssön be a nap! :-D
A bárányok meg hallgassanak!

Van-e rajtad sapka, vagy nincs rajtad sapka - az egyik nem létezik a másik nélkül

Bárcsak tetves lennék!
Vagy egy jó kis lepra.... ó, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer bánni fogom, hogy nem fertőző az ekcémám! Nem lehetne, hogy csak egyszer, csak most az egyszer fertőző legyen?

Ezt a bejegyzést egy tiszavirág életű, hófehér, meleg és szivemhez nőtt EX-sapkának szentelem.
Fogadjuk 1 perces néma csenddel ELLOPOTT usankám ELLOPÁSÁNAK szomorú tényét.





 
A képen nem én szerepelek -  ha ez esetleg bárkinek feltűnne, csak szólok.

Szóval már nem ez az első eset, hogy megtámadnak az utcán. Most csak annyi történt, hogy hazafelémenet, bicajjal épp egy gyalogost próbáltam kikerülni, amikor mellém ért egy másik bicajos. Sőt, nekem is jött oldalról - ekkor még nem tűnt fel, hogy direkt. Ilyenkor ösztönösen arra gondolok, hogy ellopták a pénztárcámat. De ez esetben semmi érték nem volt nálam... persze, mert a sapkával nem számoltam.
A következő pillanatban ismét nekem jött, letépte a sapkát a fejemről és röhögve elhajtott. Sőt, még hátra is fordult, hogy nézze, követem-e. A főútról egy kisutcába kanyarodott. Ismerem a környéket, nagyon gáz, úgyhogy nem mentem bele a játékba, hagytam elmenni. De azért megálltam, reménykedve, hogy csak vicc volt és visszafordul. Naiv gondolat - de az ilyen emberek miatt akkor sem fog megváltozni a jobb világban való hitem. Persze, óvatosabb leszek, de nem szeretnék megkeseredett lenni öregkoromra.
Szóval képzeljétek el, fúj a hideg szél, de a sapka megvéd. A következő pillanatban meg nincs a fejeden. És nélküle kell hazamenned. És a srác ír volt. Ugyanaz a fajta, aki anno a nagy hóesés után a mocskos havat rámrúgta az útszélén. Biztos azért, mert nem volt rajtam sapka. :-S
Hát ez is Írország.

Amióta kinn vagyok, alapnak tűnő apró részleteket értékelek Magyarországgal kapcsolatban. Amit otthon normálisnak gondolunk az itt nem mindig az. Például mi mosogatás után leöblítjuk a tányérokat. Ők nem. Ez is tipikus ír szokás.
Tudom, hogy az általánosítás nem jó dolog, de ne felejtsük el, hogy nagyrészt ez alkotja az életünket. Általánosítás nélkül elvesznénk - anno, 17 évesen ebből írtam egy rövid tanulmányt, pszicho versenyen és bejutottam, szóval tudom mit beszélek! :-)
Álszent lenne azt mondani, hogy továbbra is mindenkit szeretek, kivéve azt a pár embert, aki ok nélkül ártott nekem. Mert ez nem igaz. Ha az esetek 10%-ban ártanak, akkor hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az egész népre általánosan igaz. Ez van. Biztos rasszista vagyok.