Honnan tudod, hogy tulorazol?

1. Ekezetek nelkul irod a blogod.
2. Ismet a porszivo hangjara riadsz.
3. Hosszu ido utan, mikor mar tenyleg nem birod, tisztitoszertol habzo WCbe pisilsz.
4. Radkapcsoljak a lampat.
5. Kimarad egy napszak - 8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozottsag a munkatol.
6. De azert elvezed, es tudod, hogy nem ez volt az utolso alkalom.

Rémálom

Kivel ne fordult volna elő, hogy álmában meztelenül megy végig a Vörösmarty téren? Vagy hogy azt álmodja, hogy felébred és közben mégsem és riadtan arra ébred, hogy elaludt, és mindez csak álom volt és amúgy időben van?
És olyat, hogy belép az irodába és egyből elszakad a harisnyája (ok, olvasók fele kilőve) és rájön, hogy úú basszus, nincs tartalékharisnya a fiókjában, mert úgyis olyan közel lakik, minek az? Na, ez utóbbi velem történt meg. De ha azt mondom, hogy ez volt a legjobb dolog, ami ma történt, akkor máris más színben tűnik fel.
Nekem már tényleg volt olyan rémálmom, hogy a munkámban az összes létező dolgot elrontottam, és boldog voltam, hogy felébredtem, de ma nem reagált az operátor a telefonfülkéből történő hívásomra...
Újonnan áthozott munkára több idő kellett volna, mivel nem vagyok olyan rutinos, mint akitől átvettem. De nála tényleg 5 percnek tűnt. A határidő előtt elkezdtem a folyamatot. SAP riport letölt, excelbe be, másik fül képletileg átnéz, minden OK, mehet könyvelésre. Igenám, de amikor véletlenszerűen nézed a képleteket, és az egyik cella kézzel beírt szám, akkor borul minden. A segítőm, akitől átvettem a munkát, elment ebédelni, magamra maradtam. De úgy éreztem, egy excel tábla nem fog ki rajtam. És igen, határidőre minden megvan, mehetek kávézni (vagy akár ebédelni, rohan az idő ilyenkor).. erre visszajön ebédről, kérdezi, hogy leellenőriztem egy másik riporttal, hogy minden OK? Mondom... hoppá, milyen riport? Na és kiderült, hogy semmi, de SEMMI nem volt jó abból, amit én csináltam.

A helyzet iróniája pedig az, hogy a kicsit lassabb, excelt csak hírből ismerő kolleganő nem használt képletet, egyesével számológéppel kiszámolja, bepötyögi és az ő adatai jók voltak. Bosszantó. Főleg az, hogy ezeket muszáj jelenteni a főnöknek, mert ha nagy a baj akkor jobb ha nem a vezetéstől tudja meg először.. de szerencsére csak én fújtam fel a dolgot, ő kb le se szarta.
Itt nem arról van szó, hogy 2 dollárt könyvelek-e be, vagy 1 milliót. Hanem az, hogy egy elméletet nem voltam képes végigvinni. Az hagyján, hogy csak halványan dereng a valós értelme a munkámnak, igyekszem ezt is magamévá tenni, amilyen hamar csak lehet, de legalább egy excel ne fogna ki rajtam.. Mindezt szaladó harisnyával.
Hiba letudva, hátradőlhetek, minden megvan.

Nézzük át az emaileket.

Zárás alatt szinte lehetetlen nyugodtan összpontosítani a munkára, mindig megzavarnak valamivel. Plusz még emailek hada figyelmeztet címzettként, esetleg csak másolatban hogy mit kéne neked (vagy másoknak) csinálod. Ergo 2 mp alatt átfutod, sürgős-e, ha nem, leszarod később visszatérsz rá. Hát, találtam egyet, amit nem kellett volna.... Ó a franc! Negyedévente történő ÁFA könyvelése....Átolvasom vagy 10-szer, biztos az én feladatom volt? Biztos biztos???

Biztos. :-S Hát ez pedig kimaradt.. már rég lezártuk a hónapot, semmilyen tétel nem mehet be a mérlegbe... Az előző incidens után már tényleg keresem a bilit, amibe belelóghat a kezem, vagy a kijárat feliratot, vagy egy nagy piros gombot, amit végszükség esetén menekülésre használhatok.. de sajnos ébren voltam, felelősségem teljes tudatában.
Legyünk túl rajta, valljuk be, vállaljuk a felelősséget, ha már más emberi megnyilvánulásra nem voltunk alkamasak. Töredelmesen bevallom a kimaradást, erre a főnököm kivirul, hogy jaaa csak ennyi? Hát megnyitjuk ismét a periódust és mehet a könyvelés. Most vettük át a munkát, és csak ennyi probléma volt vele? Nagyon jól csináltuk, meg vagyunk dícsérve. Menjünk lazítani, igyunk teát vagy csak relax...

Ez az előző munkahelyeim bármelyikén a következőképp hangzott volna. "Ki vett fel téged?! Nem jártál iskolába?! nem tudsz két számot összeadni? Az általános iskola alsó tagozatába járó gyerekem többre képes, mint te! Ezek után azt képzeled, hogy véglegesen felveszünk? Mégis mit tettél le az asztalra?!" stb.
Végül a történet happy enddel zárult, de ezt csak a szerencsének köszönhetem, hogy ilyen jó helyen dolgozom. Ez annyiban hasznos hosszú távon a cégnek, hogy 10000%osan odafigyelek legközelebb és mindent megteszek és nem stresszelek rá hogy ezzel is rontsam az esélyeimet.

Ráadásul a harisnya kérdés is megoldódott. Hazafelé menet vettem két pár "fashion" zoknit. Üzenet az univerzumnak: a holnapi nap nyugis lesz és sikeres. Oooohmmm!

Végre sok a munka!

Tudjátok milyen rég vágytam arra, hogy túl sok legyen a munka? Eddig olyan sunyinak éreztem magam, hogy nem dolgozok 8 órát, nade most!
És amit még régebb óta vártam, hogy a főiskolán eltöltött éveimet ne kelljen lehúznom a WC-n, és igen, végre használhattam egy részét. Szóval lassan, de biztosan csikorognak az agytekervényeim. Na jó, tudom, igyak még, az jobban meglátszik!