Külföldön dolgozni

Bárkinek kérdése van, szívesen segítek külföldi elhelyezkedéssel kapcsolatban. Ezen belül konkrétabban a pénzügyi, irodában ülős munkákban tudok infóval szolgálni. Addigis, ha még nem tetted, regisztrálj a www.monster.hu-ra, vagy a kiszemelt országod monsterére.

Anglia: www.monster.co.uk - angol CV | Írország: www.monster.ie - angol CV

Az ideális önéletrajz 1 oldalas. Rövid, tömör és könnyen áttekinthető, a beosztás, felelősség mellett szerepeljen az elért eredmény is (achievements)

A kockázatokról és mellékhatásokról, kérlek kérdezd kezelőorvosod, vagy gyógyszerészed.

2012. január 17., kedd

Pillangó, ki letépte bábját

Asszem átlendültem a bezártságon, a rövid nappalokon és a folyamatos túlórákon.
Egyáltalán nem terhel le, nem érdekel, sőt! Aktívabb vagyok mint előtte bármikor. Ezt leginkább a lapos hasam szemlélteti (minden reggel ez az első mozdulatom. Vajon kiemelkedik-e a két csípőcsontom).

Elég erős a kontraszt az előző hangulatomhoz képest. Napok óta folyamatosan kattog bennem valami. Kitörnék a homályból, úsznék a fényben, csinálnék valami végtelenül magától értetődő, egyszerű, de elfeledett dolgot. Tele vagyok energiával, keresem az emberek társaságát. Ezekkel a gondolatokkal telik a nap, és egyáltalán nem vagyok fáradt.
Ma este megleptem magam egy csokor virággal. Itt virít az asztalomon.

Elhatározásra jutottam. Nem akarok helyhez kötötten dolgozni. Mindig felnéztem azokra, akik képesek voltak karriert váltani. Bátor lépés. Egy második esély az életben.
Szóva egyszercsak beugrott hosszas fontolgatás és meghányvetés után úgy döntöttem, varrónő leszek. Persze csak is dizájner szinten. És ha már ki merem adni a kezemből a műveket, megpróbálom értékesíteni őket. De csakis minőségi cuccot vagyok hajlandó árulni, úgyhogy ne siettesetek :-)

Amint kiderül hogy van-e egyáltalán tehetségem, továbblépek.

Ez a hirtelenjött energiabomba eredménye. Hallgassatok ti is Madonnát a kocsiban!

2012. január 12., csütörtök

Munka munka munka

Látástól mikulásig dolgozunk, max 3szor megyek pisilni, tisztára mintha az Auchanban lennék pénztáros.
Ebben az időszakban - év végi zárás - többször kaptam magam azon, hogy tényleg mindjárt behu, de ezt még befejezem, és már görnyedtem az asztal fölött akkor eszméltem rá, hogy kb hogy is nézhetek ki. Alekosz alakzat. Ülő verzió.
Ilyenkor jönne jól a jó öreg katéter. Azt beszéltük a kollegákkal, hogy az ebédszünet is pazarlás a drága időből, ezért intravénásan kéne megoldani. Egy cső be (input), egy cső ki (output).
Tegnap pl 9től 21:30ig voltam benn. Na persze nem azért, mert béna vagyok, hanem mert annyi formot/riportot/ kalkulációt kell kitölteni/leadni/közzétenni. Még élvezem, de a lassú leépülés jeleit produkálom. Többször pipálom a képzeletbeli listámon, hogy egyáltalán van-e rajtam ruha. Szoknya - megvan, harisnya - megvan, blúz - megvan. Huh, ha a bugyi véletlenül nincs meg, nem baj, nem látja senki.

A munkából való hazaérés és a lefekvés közötti másfél órában egyszerre főzök és mosakszom, nézem a Való Világot és olvasok. Asszem kihasználom az összes agyterületem vagy mi. Jójójó, tudom, ciki a Való Világ és amit hozzáadok agyban, azt el is veszi, pedig nem is így van! Kinek szurkoltok? Tudom, hogy nézitek ;-)

2012. január 3., kedd

parkolás

A mai napom úgy alakult, hogy kocsival mentem dolgozni. Gyalog 10 perc, kocsival kb 5, mivel meg kell kerülni az épületet ahhoz, hogy eljussak a parkolóhoz.
Este jövök haza, látom  ELFOGLAHALTÁHÁK a parkolóhelyemet - azaz a "szokásos", "rutinbeállásomat" nem tudtam érvényesíteni, úgyhogy kénytelen voltam alkalmazni a jobb agyféltekémet, beparkolni egy más feltételekkel járó helyre. Nevezetesen a padka a kocsi másik oldalára került, ezt kiszámolni, érezni, stb kizárt, hogy elsőre sikerüljön.
Sötét volt már, gondoltam gyarkolok, a tökéletességre törekedtem. Hmm, így leírva elég nagyképűen hangzik. Én, és a tökéletes parkolás. Muhaha. Könny szökik a szemembe.

Ha létezik olyan szög, amiből képtelenség korrigálás nélkül parkolni, na ez a szög az volt. Nem baj, nem lát senki, rükvertz, egyes, namégegyszer. Sikerül párhuzamosan beállnom, már csak tolatni kell. Igenám, de egy mini emelkedőn van a parkolóhely, amitől még mindig úgy érzem, hogy épp egy macskán hajtok át. Többször is előfordult már, hogy leálltam, kiszálltam és körberohantam az autót, hogy tutibizti nem öltem meg senkit.
Szóval úgy huszadikra végülis sikerült nagyjából beállnom, mikor is szállok ki, és kit látok?
A szembe szomszéd srácot, aki a múltkor sörrel a kezében élvezte az előző parkolási drámámat (az erkélyről, 5 fokban (!)), amikor szintén azt hittem, hogy senki sem figyel.
Aranyos volt, amint észrevettem, odaintettem mintegy meghajlásképpen, erre ő már túl lehetett egy hosszabb röhögésen, mivel akkor vett épp nagylevegőt.
Mindketten nevettünk. Ő rajtam, én magamon.

Kár, hogy nem látta tegnap az ajtóbezárási procedúrámat.
Mielőtt hazautaztam a karácsonyi szünetre, előző este próbálom bezárni a lakás ajtaját, de nem mozdult a kulcs a zárban. Áldottam az eget, hogy a földszinten lakom, ablak kinyit, Emi kimászik, ajtó kívülről bezár, ablakon be, ablak becsuk, függöny elhúz oszt jónapot. :-)

Azért, hogy ne hánykolódjatok miattam álmatlanul elárulom, hogy ma este már simán elforult a kulcs, segített rajtam a tulaj, beolajozta. Ha én ezt tudtam volna.. WD40-nel talán én is helyrehozom, csak nem jutott eszembe.

Összes oldalmegjelenítés

Népszerű bejegyzések

Látogatók száma