Mai "interjú"

Ellentmondást érzek a mostani interjú hullám koncepciójában. Nem is olyan rég beérték fél órával. Az ember ugye ilyenkor több helyre is elmegy, és értelemszerűen csak egy állásban fog dolgozni. Ergo az összes többi befektetés veszteség. Ma már interjúnként minimum másfél óráról beszélünk, és ez csak egy kör. Olyan már nincs is itthon hogy egy körből megállapítják, alkalmas vagy-e egy betanított munkára.

A 300 kérdéses tesztről már írtam. Ezen kívül egy másik cég 5 tesztet küldött ki, laza 80 perces tevékenység. Ma kiderült, hogy ez a teszt nem is számít, nincs jó vagy rossz eredmény, nincsenek elérendő értékek. Kérdeztem őket az eredményről hogy esetleg tanulhassak a hibáimból, de hát mit is várok én? Kinek az érdeke a fejlődésem? A cég kifizet egy rakat pénzt egy másiknak, aki abból él hogy olyan teszteket ad el aminek nem számít az eredménye.... Annyit kicsikartam a kontaktból, (aki amúgy nem győzött csodálkozni, hogy rákérdeztem) hogy a pénzügy jobban sikerült mint a számvitel. Juhéj, ezzel sokkal előbbre vagyunk. Na nem baj, mivel sikeresen vettem ezt az akadályt is, a személyes találkozón rákérdezek mégegyszer.

Szóval a mai interjú is egy 90 perces írásbeli teszt volt. Előtte rákérdeztem, mégis mire készüljek. Áá, semmi extra, csak egy könnyű IFRS teszt. Csak annyi, hogy tényleg dolgoztam-e multiban előtte.

Mondanom sem kell hogy egy elég magas szintű számviteli tesztet raktak elém, amit kb 3 év könyvvizsgáló cégnél eltöltött idő után tudtam volna kisujjból kirázni. Mikor megláttam, a guta ütött meg. Le sem akartam ülni, hogy megoldjam, úgyse sikerülne, közöm nincs hozzá. Átverve éreztem magam.

De ha már ott voltam, gondoltam, miért ne? Végülis kitöltöttem minden kitöltendő rubrikát, mára igérték az eredményt, de már meg sem lepődtem hogy nem hívtak.... sikeres teszt esetén azért hétfőn jelenjek meg. Hogy mikor? Azt nem beszéltük meg. Szóval esélyes hogy hétfőn felhívnak hogy jelenjek meg két órával azelőtt. Természetesen közben beesett egy másik interjú is délutánra. Nem valami profi hozzáállás, úgy érzem. Amikor egy ilyen HRessel beszélek, mindig átfut az agyamon, vajon ő is kitöltött egy 90 perces tesztet? Őt is iderángatták 3 interjúra? És minden akadályt könnyen vett? Egyszerűen nem tudom elhinni.

300 kérdéses személyiségteszt

5ösével teszik fel a kérdést különféle "beugratós", "ravasz" kérdéssel. 1-5ös skálán adhatok osztályzatot az állításra attól függően mennyire értek vele egyet. De ez még nem elég, van egy másik mérce is, ahol az állításokat priorizálni kell, amennyire leginkább jellemző rám. Tehát van 5 állítás, pl

1. Szeretek delegálni
2. Jó csapatjátékos vagyok
3. Betartom az előírásokat
4. Nem szarok a perem alá
5. Optimista vagyok

Döntsd el, melyik a legfontosabb, melyik a legkevésbé fontos. Itt megakad az ember, igyekszik kitalálni, egyáltalán elolvassa-e bárki is a tesztet, vagy csak úgy csinálnak mintha dolgozna a HR alakulat. És ha mégis vet rá valamelyik egy pillantást, vajon mit szűr le abból, hogy jó csapatjátékos vagyok, de kevésbé tartom be a szabályaikat? Tényleg ez alapján döntik el hogy kezembe adják a hozzájuk idomított Ctrl+C, Ctrl+V excaliburját? Hátszóval izé, engem nem győzött meg...

Interjúk - teszt invázió

Egy csodálatos Csopakon és Tihanyon eltöltött nap után ismét belevetettem magam az állásinterjúzás sűrűjébe. Ez a keresztem, ez most már biztos. De nem bánom, élvezem. Úgy tekintek rá, mint egy beépített ügynök. 

A mai napomat tegnapra tervezték, de nem szerettem volna kihagyni a Balaton élményt, ezért mindent kitoltam szögletre, azaz mára. A reggel 6 órai kelés biztosan nem tett jót a mai tesztemnek, de bánja a franc, beteg ez a sok körös interjú módi.

Ma egy mindenki által ismert hatalmas multit dobott a gép. Két perccel a megbeszélt idő előtt be is estem az irodába, hátizsákkal a hátamon, nagyon elegáns benyomást kelhettem. 4 körből a 2. interjú. Az első kör a cég részletes bemutatása volt még múlt héten - ahol nem csak én aludtam el, hanem maga beszélő is. Ma egy röpke másfél órás IQ tesztet kellett megoldanom másodmagammal egy 1 négyzetméteres ablak nélküli szobában. Eleinte 2,5 óráról volt szó, de kiderült hogy az egyiket itthon is kitölthetem - egy órás személyiségteszt 300 kérdéssel, erre később ki is térek, mert AGYRÉM! Egy VOCH (Vodafone)-s lánnyal hozott össze a sors, ő is menekül a süllyedő hajóból. Szegényt nem irigyeltem a hagyma és hal átható "illata" miatt, amit gondatlanságból gyorsan magamba tömtem pár perccel az interjú előtt. Késő volt, mire ráeszméltem, hogy ezért akár le is csukhatnak. Talán ez volt az oka annak, hogy nem volt annyira beszédes a teszt befejezése után. Az IQ teszt egyébként egyre nehezülő, időre teljesíthetetlen feladatsor volt. Általában azt nézik hogy mennyit teljesít az egyén szoros határidő hatására, és a megoldottakból mennyi a jók aránya. Ahogy hallottam, kizárják a legjobbakat és a legrosszabbakat, ezért nem szabad túl jól teljesíteni. De nem tehetek róla, él bennem a versenyvágy. Az angol tesztet idő előtt fejeztem be. Tudom, tudom, nem kellett volna, de könnyű volt. A teszt kitöltése közben az járt a fejemben, hogy vajon az itteni alkalmazottak mind agysebészek? Mind megcsinálták a 4 kört? Mindegyik vezető, ötletgazda, teherbíró igásló? Ilyeneket keresnek, és ha nem teljesítesz jól akkor viszlát. Miért kell hazudnia a HResnek toborzáskor? Miért állítja hogy vezetőket keresnek és mindenki agysebész, mikor droidokra lenne leginkább szükségük, ötlettelen végrehajtó szorgos hangyákra, nem többre. Nem először futok bele számviteli tesztekbe, amit már igazán központosíthatnának, mert az, hogy egyesével, minden egyes cégnek kitöltögetem másfél óra alatt, az a naplopásra szánt időm feletti önkényuralom! Többek között azért érzem megalázónak, mert megkérdőjelezik a diplomámat, a szakmai tapasztalatomat, félrevezetnek a leendő munkámmal kapcsolatban - hiszen váltóleszámítolással aligha kell a későbbiekben foglalkoznom. 

Amikor elvégeztem az iskolát, evidens volt hogy kb annyit ér a papír, hogy kitörölhetem vele... mert a gyakorlat számít, semmi más. Kérdem én, miafaszér kell akkor tesztelgetni a 6 évvel ezelőtti tudásomat? Most akkor mégsem a gyakorlat számít? Persze eszembe sincs megkérdőjelezni az elmű számla jóváírás könyvelési módjának fontosságát, de szerintem akkor is le tudok futtatni egy SAP riportot, ha véletlenül ott, akkor ez pont nem jut eszembe. És ha mégis kéne, ott a betanított munka lépésről lépésre történő leírása és a jó öreg google...

A 300 kérdéses személyiségtesztet a következő bejegyzésben fejtem ki bővebben.

Interjú kérdés

Telefonhívás egy potenciális munkahelyről

• Üdvözlöm, a profession-ön találtam az elérhetőségét, az önéletrajza alapján megfelelőnek egy pozícióra, be tudna fáradni hozzánk?
• Persze, ott leszek.

A cégnél, interjún

• Miből gondolja hogy megfelel az állásra?
• WTF??!!!

4-6 villamos

A minap egy filmbe illő jelenet történt velem.

Tombol a nyári hőség, telefon a fejemre simul, csak beszélek és beszélek a margit hídi villamosmegállóban. Egy barátnőm épp egy halálesetről mesél. Jön a 4-6os, felszállok a menő napszemüvegemmel és a továbbra is a rágyógyult telefonnal a fejemen. Kapaszkodok, de csak a Margitszigeti kanyar előttig, amikor egyszer csak feláll egy ember, akit csak úgy tudok elengedni ha a kapaszkodót is elengedem. A telefon továbbra is a fülemen. Pár másodperc leforgása alatt a sikerült igazi tipikus hp (hülye p)-t csinálni magamból. 

Tehát elengedem a kapaszkodót, a villamos a kanyarban nagyobb erővel átdob a másik oldalra, de én ezt nem hagyom. Kapaszkodnék, de pont elfogyott az összes lógó kapaszkodó. Valami vicces ember átcsoportosíthatta a tőlem legtávolabbi végébe az összeset. Kalimpálok a kezemmel, dobál a villamos, az emberek megrökönyödve néznek, egy szó nem jön ki a torkukból, idejük nincs rá, én meg csak ösztönszerűen keresem a kapaszkodót. Meg is találom egy gallér formájában, épp azé, aki miatt elveszítettem a stabilitásom. Napszemüveggel és telefonnal a fejemen a beszélgetés közben a szám sarkából odavakkantok egy "elnézést", koncentrálok a vonal túlsó végén mesélő barátnőmre, aki egy elég nehéz történet közepén tart. Az egész cigánykerekezés közben egy dolog rendületlenül fix maradt. A telefon. Azt az istennek sem tudtam letenni.

Közben leesik hogy még mindig az ember nyakát szorongatom, rá se nézek, csak mint valami dáma, megilletem egy fél bocsánatkéréssel. Nem jó ez így. Végre eljut a tudatomig hogy szörnyűségesen viselkedtem, kiállítottam magamról egy szegénységi bizonyítványt.. Azt hiszem az I robot c. filmben azonnal megsemmisítenének, mint robotot, hiszen nem az ember testi épségének védelme volt az első számú szempontom. Szóval hosszú tizedmásodpercek alatt mindezeket felismerve leeresztettem a telefont - közben beszél a barátnőm, égek mint a rongy - fejem az áldozatom felé fordítom, akinek még mindig szorongatom a gallérját, és az előző próbálkozásomnál kissé erőteljesebben kérek elnézést, majd a megrökönyödés tekintetét rám vetve,  magát kiszabadítva, fejvesztve menekül leszáll a következő megállónál. Én is igyekszem helyet (közönséget) változtatni, szerencsére a következőn meg én szállok le.

A telefont - ha hiszitek, ha nem - továbbra sem tettem le, a 20 perces beszélgetés 3 perce alatt forgott le a fent leírt esemény, a barátnőm semmit sem érzékelt az eseményből. Míg hallgattam a történet folytatását, többször felrémlett a borzalmas élmény, az igazi hp-vá válás élménye. Többször megkapartam az arcom képzeletben. Remélem soha többet nem találkozok azokkal az emberekkel. Ami persze még valószínűbb, hogy de, csak nem ismerjük fel egymást. Halleluja, éljen a nagyváros!

Multis önéletrajz

Álláskereséssel kapcsolatban merült fel bennem az őszinte önéletrajz gondolata. A "ravasz" HResek kiváncsiak az önéletrajz egyes részleteire, a váltások okára és a leendő munkahellyel kapcsolatos kérdésekre, holott mindketten tisztában vagyunk az őszinte igazsággal. Az egész működhetne különösebb érintkezés nélkül is, hiszen csak a próbaidő során derül fény az igazi mukahelyre és az igazi munkavállalóra. 

(természetesen minden csodálatom és elismerésem a munkahelyteremtő kezdeményezésé, hiszen aranyélete van annak aki bármilyen minőségű munka után pont annyit visz haza hó végén, mintha rendesen dolgozna)

Név: Rézfánfütyülő Rézangyal
Születési dátum: öreg, ráadásul nő, gyerek nélkül tehát mindjárt szülni fog


Munkahelyek:

• Dátum: T
• Cég: Amerikai bázisú italcég
• Beosztás: Egy nagyon nagy tőkéjű cég magyarországi kihelyezett irodájában létrehozott masszív pénzkidobás eredményeképpen létrehozott 800 munkahelyből az egyik, futószalagos csirkekopasztó. Valaki ezzel tuti jól járt. Pár éven belül mindenkit elküldenek hogy egy olcsóbb, és néhol megkérdőjelezhető minőségű munkaerőt fizessenek Indiában/a Fülöp Szigeteken. 
• Rövid összefoglaló: Számítógép bekapcsolása, emailek elolvasása, összes kijelölése és törlése. 1 óra Ctrl+C és Ctrl+V tevékenység. A pénzügyi diploma teljes mellőzése. Meeting, az érettségivel rendelkező és ennek ellenére buta főnök összefüggéstelen utasításainak végighallgatása, rejtőzködő arckifejezés magamra erőltetése. Meeting arról hogy ki mit hallott az előző meetingen és mit beszélünk a következőn. Rendkívül fontos, mivel legalább egy órát igénybe vesz, közösen keltjük az értékteremtés illúzióját. Ebéd a kollegákkal az anyázás és pletykálkodás összetartás jegyében. A cég szabadidős programjain való megjelenés munkaidőben. Ezzel párhuzamosan ha megjelensz, akkor nem dolgozol, ne várj bónuszt. Önálló munkavégzés, azaz a kollegákkal vívott folyamatos harc a feljebb jutás reményében. Ennek következtében az alaphangulat megteremtése. Vajon mivel sikerült meggyőzni a cég tulajdonosait, hogy szükség van 800 ember munkabérének, adóinak, járulékainak kifizetésére, ha az ő munkájukat 80 ember is el tudná végezni?
• Erősségek: Priorizálás, azaz a jelentéktelen munkák közül  a legkevésbé unalmas, pazarló és fölösleges munka kiválasztása, a többi leszarása. Így még egy határidőt sem mulasztottam el.
• Gyengeségek: Az 1 órás munkavégzés után a maradék 7 eltűrése. Koncepció nélküli parancsok végrehajtása. Idióták közti szocializáció.
• Lehetőségek: legalább10 ember munkájának elvégzése
• Veszélyek: legalább 10 ember munkájának elvégzése

A munkahely váltás oka: magasabb bér, kedvezőbb megközelítés, hülye főnöktől és idióta kollegáktól való megszabadulás

• Dátum T+1
• Cég: Amerikai bázisú informatikai cég
• Beosztás: Futószalagos ég festő (kék osztály)
• Rövid összefoglaló: Egy 100 éves alap programra építkező több száz ezer fős multi. A pénzügyi folyamatok mikroszkopikus méretűre szabdalása következtében lényegtelenné vált feladatok elvégzése. Riportálás, olyan emberek felé, akik maguk sem tudják mit vezetnek. Erős, 5 év alatt kifejlesztett Ctrl+C és Ctrl+V gyakorlattal szinte bármilyen kihívással megbirkózom. A napi tevékenységet kitöltik még a pár órás meetingek, pletykálkodások kapcsolatok építése. 
• Egyéb tanfolyamok: A könyvelésben az Eszköz és a Forrás oldal szerencsés esetének tárgyalása, mikor mindkét oldal megyezik. Ctrl+C, Ctrl+V tevékenység magasabb szintre emelése - fekete öv szint. Heves bólogatás és szemhéjkitámasztás. 

A munkahely váltás oka: A főnök geciskedése (azaz kemény megfeszített munka árán egy újabb ülésrend létrehozásával 4 legutáltabb kollega közé ültetés) következtében a kialakult megutált munkakörnyezettől való fejvesztett menekülés. 

Kérdés a leendő munkával kapcsolatban: mennyi a fizetés? Számít-e a munkavégzés is legalább 10%ban, vagy 100%ban a seggnyalást értékelik-e. Mennyire tolerálják a 2 órás ebédszünetet...

Multis karrier vége

Már nem számolok utána, de kb 5 hét elteltével, két telefonhívás és email érdeklődés - lerázás - után végre megkaptam a kegyelemdöfést. Emailben értesítettek hogy erre az állásra sem találnak megfelelőnek. 5-ből nulla. Ez a cég volt az egyetlen amiben az ottlétem alatt nem csalódtam. Viszont bármire jelentkeztem, ír pasit vettek fel helyettem. Az utolsót még nem tudom, kiderítem. Ha az is ír lesz és pasi, akkor már hivatalosan is beindult a nacionalizmus az ír bázisú, sok nemzetiséget kedvelő multinál. Kértem indoklást, több hete késik, egyáltalán nem keresnek. Gondolom nehéz megválogatni az elutasító szavakat. Míg ott dolgoztam csupa kellemes meglepetésben volt részem, a visszajelzéseim egytől egyig pozitívak, elismerőek voltak. Ehhez képest, nagyságrendekkel az egy éven át betöltött pozícióm alatti beosztásra sem találtak alkalmasnak.

Minden interjú egy sablon alapján zajlik:

Előre megszerkesztett, több soros, több tagmondatos kérdésekre várnak előre megbeszélt módon struktúrált választ. Tehát, megkérdezik hogy volt-e olyan a munkám során mikor átlag alatt teljesítettem, mondjak rá példát, és tárjam eléjük az ereményt is. A válasz a STAR formátum alapján kellett, hogy összeálljon.

• S/T - situation/task (vázold fel az alaphelyzetet, pl volt egy idegesítő interjúm, ahol hitegettek, végül emailben utasítottak el)
• A - action (milyen lépéseket tettél a probléma megoldása érdekében - fogtam a fejszémet és beléjük vágtam egyszer...kétszer)
• R - result (mi lett a művelet eredménye - elvérzett mind)

Közben kulcsszavakra vadásztak, persze nem derült ki, pontosan melyikeket, rizsázni sem lehet, szóval zsákbamacska az egész interjú. Tökmindegy hogy ott dolgoztam, jól dolgoztam, jó kapcsolataim voltak. Ha az interjún nem mondtam ki azokat a (nyilván létező) kulcsszavakat, mehettem vissza a nyúzóba, táncolni.

Csak az nem tiszta hogy hogyhogy az ír pasi kollegám a suli után kiesve elsőre kitalálta mi járhat az interjúztatók fejében. Nem vonom kétségbe a szuperintelligenciáját.

Emlékszem az első interjúm sikertelenségének indoklására - még csak egyszer interjúztam, nincs rutinom benne.

Ez mindenkinek okés így? Ki a faszomat érdekel hogy hányszor interjúztam amikor csak tovább szeretném életemet és véremet az ő szarjuk pucolására áldozni? Talán jobban megérte volna ha előre megmondják hogy ne is próbálkozzak ha nem angol az anyanyelvem. Akkor nem dédelgetek hamis álmokat egy kivételes multiról ahol valóban minden nemzetiséget egyenlően kezelnek. Igazából nincs min csodálkozni, mi is pont ilyenek vagyunk, de szerintem mi nem is állítjuk soha hogy befogadjuk a külföldit.

Nem baj, így alakult, töretlen a lelkesedésem az új életforma iránt. Ezek szerint a multi sosem fogad magába. Talán jobb is így.

Job hopperek

A következő cikket találtam a monsteren:

http://toborzas-menedzsment.monster.hu/hr/hr-legjobb-gyakorlatok/toborzas-kivalasztas-tanacsok/palyazo-szures/Job-hopper-igy-szurheto.aspx

Ez egy egységes fellépés az olyan munkavállalók ellen, akik rövid időn belül állást váltanak. A definíciójuk szerint én is ebbe a kategóriába tartozom. Évente váltottam munkahelyet, 30 éves vagyok és úgy beszélnek rólam, mintha pestises lennék.
Eleve ciki általánosan vélekedni bármilyen csoportosulásról, szerintem ez súrolja a rasszizmus határát. A leírásból ordít, hogy "felsőbbrendűségi" komplexusos a cikk írója. A buta HResek meg ezt olvassák, ez alapján döntik el hogy kinek adnak lehetőséget és kinek nem. Az író feltételezése szerint nagyon kevés kivételtől eltekintve be sem szabad hívni interjúra az illetőt, kártékony a cégre, stb stb, csak épp arról nem esik szó hogy ha az ember nem érzi jól magát a munkahelyén, a benti HRes a főnökkel karöltve eldönti hogy kicsinál mert nagyobb a mellem, akkor nem egészséges az önéletrajz kedvéért ottmaradni. És ha  a következő munkahelyen ugyanez van, továbbra sem egyértelmű hogy a munkavállaló a hibás.
Ez egy üzlet. Ha kapsz jobb ajánlatot, miért ne vállalnád el? Én is hülye voltam hogy nem bólintottam rá az első külföldi megkeresésemre egy kiküldetésemkor. Talán ott le tudtam volna húzni több évet is. Ennyit a lojalitásról.
Számomra sosem volt büdös a munka, de itthon mindig megkeserítették az életem a főnökeim, mert Magyarországon a magyar kultúra nem illik a multik világába. Vagy fordítva, nehogy bárkinek is megsértsem a nemzeti érzéseit. A multik pont arra vannak berendezkedve hogy minél hamarabb megszabadulhassanak a kollegáktól, bármilyen morbidnak is hangzik. Sokszor csodálkoztunk mi magunk, hogy miért cél a munkavállalók kicsinálása ha már felvették (HR költségen), betanították (csapat, HR költségen) és megszerettették a kollegákkal az illetőt. Hosszú távú befektetés az alkalmazottakba itthon ritkaságszámba megy. Persze nem a HR-nél kezdődnek a kirúgások. A főnökök kezébe adják a döntési lehetőséget aki másképp nem érezné magát kiskirálynak, így bőszen él a kis hatalmával ezáltal adva célt az életének. Minél több új ember, annál több kirúgás kéjérzés. Micsoda borzongás! Ó hányszor nyugtattak a multiknál ha felhúztam magam.. mi lenne ma belőlem ha ott maradtam volna te jóég! Még mindig ugyanabban a pozicióban súrolnám a padlót, az utált kollegám lenne a főnököm aki helyett dolgoztam (lojalitás ismét) anno hogy ő megfelelő időt szánjon a seggnyalásra - ami később meg is térült. Láttam pár embert aki ott maradt. Régen jóban voltunk, ma már nekik is "bejött az élet".
Magyarországon értelmezhetetlen a job hopper definíció. 
Idézet a cikkből:
 "Nemrégiben egy japán tulajdonú cég kérte a közreműködésünket egy értékesítési vezetői pozíció betöltésében. A tárgyalópartner azonban - valószínűleg az eddigi, kevéssé elkötelezett munkatársakra ráunva- az ideális jelöltet legalább 8 év, ugyanazon a helyen megszerzett munkatapasztalattal definiálta" - namármost (kezdi elönteni a szar az agyamat!) egy japán cégről beszélünk. Japánban japán kultúra van. Ott aztán nincs Té Maunika, akit életben hagynának, ott mindenkinek valóban dolgoznia kell. Az egész országuk így működik. Összehasonlítani a magyarokkal? Ugyanmár, ég és föld. (Nem mintha egyetértenék a japán diszkriminatív rendszerrel....)

Itthon csak úgy maradnék hogy saját vállalkozást indítok. Nem bírok ki még egy olyan állást ahol job hopperkedésre kényszerítenek. Remélem addig nem halok éhen.

BP again

Mivel már két hónapja nem dolgozom, ismét ráfeküdtem az álláskeresésre. Előző kudarcaimat feldolgozva felmentem a profession.hu-ra és a következő pozíció ugrott nekem:

http://www.profession.hu/hu/allas/group-reporting-accountant-or-group-reporting-analyst-bp-budapest-458497

Hirdetés feladása tegnap. Az átirányított linkre kattintva a rendszer közli hogy az állást már betöltötték. Miért nem csodálkozom.... A BP-ék tudnak arról hogy szar a rendszerük?

Ügynökséges interjú

Na ez az igazi agyhalál!
Az előző interjú után egyből nyargaltam az ügynökséghez. Magyarországon ez sosem működött, gondoltam megpróbálom, hátha más a helyzet. De nem. Változatlan.
Valahogy külföldön ez működik, mert egyszerűen profik, nem veszik félvállról, ellenben itthon az az érzésem hogy csak maguknak generálnak melót. Úgy csinálnak, mintha dolgoznának, de nekem ügynökség itthon még soha nem talált munkát.
Az egészet egy fölösleges plusz körnek gondolom, idő/pénzrabló, idegölő elfoglaltság. Milyen jogon vizsgáztatnak még ők is? Aztán persze az egészből nem lesz semmi, mivel nem is volt az egy darab ajánlatuk mögött valós állás.
Ezzel ellentétben Írországban kicsit más a helyzet. Ott a piac le van osztva, ha az egyiknél ott a lehetőség, nincs ott a másiknál. Ha felhív az ügynök, van még legalább két másik ajánlat a tarsolyában. Nincs az az érzésed, hogy egyszerűen ők is csak a neten szörföztek és találtak pár hirdetést.

Az én történetem tipikusnak mondható itthon.

Hosszas várakozás után betoppan egy kb 18 éves lány, akin látszott hogy minden erejét megfeszítve koncentrál, próbálja mutatni hogy nagy tapasztalata van, pedig nincs. Kezében az önéletrajzom, kérdez, mit csináltam a munkahelyeimen, stb. Uncsi uncsi uncsi. Két ajánlata van. Az egyik amit a telefonban mondott, BP (British Petrol) féle munka lett volna. Erről már kinn is beszéltünk, mielőtt hazajöttem. A pozíció tökéletes, két nyelvet kell használni, túl szép volt ahhoz hogy igaz legyen. Természetesen csak a helyszínen derült ki, hogy ők nem akarnak tudnak segíteni, mivel már benne vagyok a BP rendszerében (ezáltal nem ők kapják utánam a pénzt, ami egy baromság, hiszen ők amúgy sosem keresnének), ezt már előbb is kiszúrhatta volna... de van egy másik ajánlata, egy másik cég.... pont az akiktől eljöttem. A pozíció is egyezik, Ja ha az nem, akkor nem tud segíteni, de jelentkezik.
A BP-n ki vagyok akadva. Mindig egyből kapom a visszautasító no-reply emailt, amiben semmiféle elérhetőséget nem tüntetnek fel, kommunikálni nem lehet velük és ha egy szerencsétlen ügynökség véletlenül összehozna minket, az úgy már nem kell. Felfoghatatlan.
Olyat még soha nem tapasztaltam, hogy visszajött volna bárki is! Szarnak bele, nincs meló, de akkor miért mondják? Nem hiszem el, hogy állásközvetítő ügynökségek megélnek a munkájukból, ez egyszerűen egy gazdasági anomália. Pont olyan hirdetéseket ajánlanak ami a neten is fenn van. Van olyan ember akinek ők találtak állást? A végén nem a protekciós nyer? Miből fizetik a rezsijüket?
Ráadásul folyton mennek át a konkurenciához. Van ennek értelme? Mondja már meg valaki hogy milyen pluszt szolgáltatnak az ügynökségek!

Változás - 3. állomás

A magyar interjúkat a tragikomédia kategóriába sorolnám.
Még a repülőre várva kaptam egy hívást egy olyan cégtől ahova egy kis hátszéllel vettek volna fel. Régebben viszolyogtam az ilyesfajta módszerektől, de mára nem maradt egyéb lehetőségem. Egyszer talán azt is megérem hogy a két szép szememért vesznek fel csirkét kopasztani. Másnap reggelre beszéltem meg velük az interjút, mivel utánuk közvetlenül mentem egy másikra. Csak hogy eltöltsem valamivel az időmet. Kicsit hizlalni akartam a májamat. Elképzeltem, hogy majd kapkodnak értem a munkahelyek, mert istenkirálycsászár tapasztalatom van, mégiscsak a Coca Colánál dolgoztam, hát ki ne csókolna kezet nekem.
Aztán jött a hideg vizes zuhany. De nem a bőrfiatalító fajta. Leültünk, a mosolygó HRes az orrom alá nyomott egy több oldalas számviteli tesztet, majd fél óra elteltével megérkezett a leendő főnököm is. A testbeszéde mindent elárult. A nyaka előre esett. Feje a behúzott vállaival egy magasságba, a szemével csak úgy látott, ha kifordította mint egy tehén a vágóhídon. Akkor már elment a kedvem az egésztől, tudtam hogy fölösleges próbálkoznom. Naivan vártam a csodára. Hátha rossz az emberismeretem. Így hát vettem egy mély lélegzetet, és a szeretetem maximális összpontosításával mosolyogva, kellemesen elbeszélgettem vele. Ez tartott kb. 5 percig, mire félvállról  közölte, hogy azzal ugye tisztában vagyok, hogy a külföldre menetelemmel kikerültem a magyar multik vérkeringéséből, és tulajdonképpen a nulláról kéne felépítenem a karrierem. Mondta ezt ő, aki valakitől kapta az önéletrajzom. Mi lett volna ha valóban csak az utcáról esek be? De nem baj, gondoltam magamban, ez biztos stressz interjú. Beugratós. Továbbra is türelmesen válaszoltam a kérdéseire, közöltem hogy ezzel nem értünk egyet - hátha elvárja az ellentmondást, ki tudja.
Két pozícióba kerestek embert. Egy 20 fős csapatba, ahol én lennék az utolsó szarpucoló, ki kéne várnom a soromat, mintegy "bebizonyítani", hogy tényleg alkalmas vagyok seniornak (!), majd később vezetőnek. Addig lehet hogy megszűnik a cég... A másik pozíció egy fokkal izgalmasabb. Próbálok pontosan visszaemlékezni, mert már ott szórakoztatott a dolog. Külföldről kellene áthozni a munkát egyedül, konkrét feladatokkal, amit nem tudnak még hogy itt marad-e, vagy viszik vissza, de ami itt a kulcs az az, hogy egy emberes. Senki más nem tudná, mit csinálok. Halkan megjegyeztem hogy mi van, ha szabira megyek, neadjisten lebetegszem. Erre már a HRes és a leendő főnököm arca is felragyogott. Végre egy szemfüles ember! - ezt is gondolhatták volna, de nem. A biztosítékot azzal vertem ki náluk hogy megemlítettem a szabadság fogalmát. Nem, fél évig, se beteg, se sima szabiról ne is álmodjak. Talán ez is a stresszinterjú része volt, és ezt is hidegvérrel kezeltem. A munka törvénykönyvére hivatkoztam, sehol nem tiltják a szabadságra menést, és Írországban sem volt ezzel senkinek gondja. Csak a jómagyar kishatalmú kisfőnököknek. Ezzel kóstolgatják az embert. És ez még csak a kezdet. Tehát választhattam. Süllyesztő, vagy a pokol egy eddig ismeretlen bugyra. Köszi. Az első lelkesedést teljesen levetkőzve, csalódottan távoztam a színről.

Az már csak hab a tortán hogy kifelé menet a lépcsőt választottam feltételezve hogy a földszinten kijutok, de sajnos nem, mindegyik ajtó zárva volt ezért kénytelen kelletlen fel kellett hívnom a biztosan soha nem lesz főnökömet, hogy engedjen be, megyek inkább lifttel... Lassan végére értem a tartalék hidegvéremnek is, ez az égés igazán nem hiányzott. Alig vártam hogy kilépjek az utcára. Felvettem a napszemüvegem, átéltem a pillanatot, mélyet szippantottam a belvárosi 133%os NO2-es levegőbe és elindultam a következő ígéretes interjúmra.

Változás - 2. állomás

Egy hét vendégeskedés után elköltöztem a tesómhoz Dublinba. Persze az 1 köbméter cucc maradt Anne-nél, nála elfér. Még most is, a pofámról ég a bőr hogy még mindig nem voltam képes eldönteni hol maradjak, ezért minden marad ott ahol van.
Dublinban két említésre méltó dolog történt:
Felismervén a kényszerszabadságom kényszer mivoltát, beültem egy elegáns kávézó/borozóba, a Cafe En Seine-be, és megittam egy pohár Chile-i chardonnay-t. Ott, abban a pillanatban semmi másra nem vágytam jobban. Nagyon jólesett. Talán így kezdődik az alkoholizmus. Régebben máshogy gondoltam a "piára".. nem lesz ez így jó, érzem. Gollam, gollam.
Kezdett tisztulni a rám nehezedett rózsaszín felhő, és a gyönyörű idő sem hagyott visszatérni a valóságba. Csak sétáltam az újonnan szerzett álomcipőmben, mikor egyszer csak átfutott az úton egy 10 éves forma gyerek. Persze mi az első reakcióm? szegény gyerek, gyere csak, segítek neked, hiszen a béke földjén vagyunk Írországban! Egy pillanat leforgása alatt odapattant, felkapott egy öklömnyi követ, és egy méterről tiszta erejéből hozzámvágta. Aztán elfutott. Ennyi. 8. megtámadásom Írországban.
A megaláztatás és a totális értetlenség jobban sokkolt mint maga az esemény. Hogy okozhat ez valakinek örömet? Mi lesz ebből a gyerekből ha felnő? Teljesen kiábrándultam Dublinból. A vidék már csak azért is biztonságosabb, mert végig kocsiban ülök..
Tiszta szerencse hogy több réteg ruha volt rajtam - ismét (a bicajbalesetet is ezért úsztam meg egyetlen karcolással) - meg az is, hogy nem a fejemet találta el.
Még aznap felhívtam a rendőrséget, de telefonon nem vesznek fel semmi ilyesmi jelentést, személyesen kéne befáradnom és kitöltenem egy nyomtatványt. Vajon tudják hogy így nem jut el hozzájuk semmilyen info?
Lehet hogy korral jár, de csökken az ember baráti szeretetem. Ha nem lett volna tele a kezem, és futócipőben lettem volna, nem gondolkodtam volna. Nekirohanok és megütöm. És még így is vissza kellene fognom magam hogy ne verjem péppé. Nem hinném hogy egy Mozart-tól szabadítanám az ír társadalmat.
Nem maradtam sokáig Írországban, az utolsó interjúm után egy héttel hazajöttem, és azóta is itthon vagyok. Fesztiválról fesztiválra járok, voltam interjún is, na de ezt majd a következő bejegyzésben, mert az is megér egy misét.