Többek között azért akadozott a blogbejegyzéseim áradata, mert elutaztunk Olaszországba nyaralni. De eseménydúsnak mondható az ott töltött idő munka szempontjából is.
Már az odaúton kaptam egy vicces telefonhívást. Igazság szerint akár sírhattam is volna rajta.
A vonal túlsó felén egy női hang búgta a fülembe a varázsszavakat: Angol, orosz nyelvet tudnám használni (tehát nem nekik van erre szükségük, hanem megengedik, hogy használjam), kezdő pozíció, de a multi nevét nem mondhatja. Kérdezi, mennyit kérek. Mondom, 200 nettó, mivel kezdő pozíció. Erre ő: Igen, valszleg eddig ennyit kaptam tapasztaltként, de ő sokkal kevesebbre gondolt. Akkor hello, nem vállalom. Basszus, ez most tényleg? Komoly? Két nyelv, két diploma és ennyire gondoltak? Ja, és ráadásul valahol a külvárosban. XVIII. ker, vagy arrafelé. Hihetetlen, hogy mennyire nyerőnek érzik magukat a magyar munkáltatók. Nem sokszor mondok nemet, de ezt nem fogadhattam el. Most mondhatjátok, hogy ez így is több mint a semmi, de mivel Dublinba is pályázok, nem tudnék közben interjúzni. Ez nem a sarkon túl lenne, ahova csak kiugrom ebédszünetben. Meg azért kifejezetten sértőnek érzem, hogy havi 150-re értékelnek. És kérik a két nyelvet. A diplomámmal persze kitörölhetném a seggem, az én bajom, hogy minek vesződtem vele, igaz. De akkor viszont most 10 év tapasztalatom lenne. Szóval sehogy sem jön ez össze nekem.
A nyaralás alatt két másik dolog is történt. Megnyílt a Nestlénél az a pozíció, amire anno fél éve pályáztam, de befagyasztották. Külön megkerestek, hogy ugye még pályázok, és ha igen, akkor jelezzem. Úgyhogy most ez a vas is a tüzembe került.

És hát túl vagyok a várva várt jún 25-én is, amikor egész nap vártam a hívást arról a munkahelyről, ahova egy hónapja pályáztam és a tesóm is ott dolgozik. Nem hívtak. Ellenben kaptam egy téves hívást Írországból. Az ír számomra! Szent meggyőződésem, hogy valaki hatalmasat nevetett rajtam odafenn. Kösz szépen, mégegyszer, tényleg vicces! :-S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?