Tulajdonképpen...

Arra jutottam, hogy nekem most jó! Egy darabig persze. Mert ez nem mehet így örökké. De azért egy hónapra azért mindenképp szüksége van az embernek, hogy összeszedje és kipihenje magát.
Most van időm elmenni tornázni - a cafeteria keretein belül nyitott egészségpénztárral - tanulni, mosogatni, vasalni, (hehehe) és tööök kipihent vagyok! Szóval bárkit kirúgnak, ne bánkódjon!
Csak próbálja úgy élni azt az időt, hogy belesűrítsen minden jót. Mert nem tudjuk meddig tart, és hogy lesz-e még ilyen!

Utolsó látogatás - remélhetőleg

Ma volt egy utolsó köröm a volt munkahelyemnél.
Be kellett vinnem a táppénzes papíromat. Persze a HR-es csaj már nem jött le személyesen, mert mítingje volt, de a telefont fel tudta venni. Nem mintha bánnám, amúgy is a lehető legkevesebb időt akartam benn tölteni.
Lejöttek meglátogatni a volt kollegáim, akikkel jóban voltam, és amíg rájuk vártam, lejött az egyik TL, és már majdnem köszönt is, amikor láttam a szemében, hogy felismer, és egyből el is fordult.. nem fejezte be a köszönést. :-D Ezen tényleg már csak nevetni lehet. Én lettem a leprás, aki minden terhet és balszerencsét elvitt magával a csapatból. És mindezt természetesen csak másfél hónap alatt generálta..
A többiek lebeszéltek a bosszúmról.
Szerintetek mi legyen? Nem jár nekik a képeslapom a kis versikével? Elküldeném 5 osztályra, hadd olvasgassák!
Merthogy ártani már most is tudnak, ezek után nem változna semmi. Szerintem vicces lenne!


Meeee-meeee

Utánam az özönvíz :-S

Nemrég értesítettek arról, hogy az egyik volt kollegám (J.I.) megkapta a "plan"-jét... Vele elég jóban voltam. Lehet, hogy ez a bünti? 2-3 embernyi munkát kapott, és senki nem segíthet neki, mert akkor NYILVÁN nem bír el vele, tehát nem való a cégbe.
Csapatmunka - ááááááá, az csak papíron van, meg az interjún kérdezik..
A legutóbbi értékelése meg a legjobb volt, amit csak adhattak.

Azért ennyire nem durva sehol a helyzet. Ezen kívül két másik multiban dolgoztam még, de ilyen kilengések nem voltak.

Munkanélküliségi arány +1 fő a számlálóba!

Az ügyintézés gyöngyszeme, ami most a felmondásommal kapcsolatban folyik.
Kaptam egy e-mailt a HR-től (a sokadik embertől), hogy azért mondtak fel nekem, mert én egyszercsak nem jöttem be.. fogalma sem volt arról, hogy táppénzen vagyok.
Azért egy másik láncszem bekérte a táppénzes papíromat. Információáramlás a köbön! Ha nem ülnének egy rakáson az ötödiken, azt hinném kommunikációs probléma. Így is az.
Comment?

Visszaemlékezés

Hogy én mennyire boldog voltam, amikor felvettek! Elmondani nem tudom. És másfél hónap múlva, most itt tartok. Annyira lehetetlennek érzem ezt az egészet. Nem tudják ezek az emberek, hogy mások megélhetésével dobálóznak.
A mi csapatunkban én voltam a negyedik, akit másfél hónap alatt kirúgtak. És nem sokkal az első napom előtt ment el az a TL, aki a főnököm lett volna.

Egyébként sok volt kollegámtól hallom vissza, hogy mennyire tele van a tökük. Régebben nem volt így.
Szerintem az is biztosan közrejátszik, hogy a sok idióta úgy gondolja, hogy Váhálsááháág! van és visszaélhetnek a helyzettel és eljátszhatják, hogy ők az istenkirályok, azt csinálnak az alattvalóikkal, amit akarnak, mivel úgyis mindenki örül, hogy van munkája.

De persze vannak, akik ezt egyszerűen nem viselik el. És igenis elhúznak onnan.
Ugye kedves G, akinek azóta is boldog élete van? Képzeljétek, elhúzott a munkahelyéről, tőzsdézik és tök jól megy neki! Élvezi, és ért hozzá, és nincs főnöke!

Olyan jó lenne, ha a jövőben valóban rájönnének a multik, hogy a bunkó, szemétláda emberek akkor sem valók a cégbe, ha van szakértelmük, mert rontják a munkakedvet. És nagyon remélem, hogy veszik a fáradtságot és kiszűrik a férgesét és azonnal lapátra teszik őket! Ez elég költséghatékony lenne szerintem..

Egyszer majd megírom a könyvemet erről a témáról és díszpéldányt adok mind a fővezérnek, mind a drága mikikének, bár kétlem, hogy felismerné magát.

körkérdés

Képzeljétek el, hogy felvesznek titeket egy nagyon menő céghez, örültök, dolgoztok, minden nap boldogság számotokra, mígnem kapjátok az ívet, hogy nem vagytok elég lelkesek, és végül elhallgatnak információkat, hazudnak a határidőt illetően, hogy végül "kiderüljön", nem dolgoztok jól.
Szóval miután orvul kirúgtak titeket, megfordul a fejetekben egy ötlet. Egy plakát, amire bármit kiírhatsz, ami nem alpári. A munkahellyel szemben állítanám fel.

Várom az ötleteket, mit írjak rá. Ti tudjátok, miről van szó, és valami nagyon frappánsat kell kiírnom, ami először kedves, de amúgy meg nem. Pl, sok boldogságot, drága oroszlán és Miki.. vagy valami ilyesmit.Ilyesmire gondoltam. De ez csak egy példa :-)

Na, szóval írjatok!!

Pusz!

S.Z.Ö.R.P.R.Á.J.Z. - befejezés

Nem, nem, kedves olvasó, egyáltalán nem szolgálhatok happy enddel. Bár ezt szoktuk meg a mesében és a történetem és annak hatott. De sajnos az emberi tényező (nevezetesen a beleszarás) igencsak jelentős, és részemről kiszámíthatatlan.

Reggel mielőtt elindultam volna a táppénzes papíromért az orvoshoz, gondotlam rátelefonálok a HR-re, hogy akkor ahogy megbeszéltük, bemennék és leülünk páran, hogy más osztályon folytathassam. Mintha skizofrénnel beszéltem volna. Hűvösen közölték velem, hogy hívjam fel én a managert (nevezzük Mikinek) és én beszéljek vele. És csak hogy tudjam - mondta a HR - levélben elküldte a Miki a felmondásomat. Kedves tőlük, nem?
Visszavonatják a felmondásomat, elküldenek táppénzre, majd kirúgnak. Van ennek értelme a kicsinyes, szánalmas hatalomfitogtatáson kívül?

Felhívtam a nagyfőnököt, hogy ez meg mi? Erre mondta, hogy hát, a managernek joga van ehhez, és ha ő nem tud jószívvel ajánlani másik helyre, akkor nincs ott helyem. És sajnálja.

Szóval most úgy állunk, hogy én felmondtam 15-én, visszavontam, elmentem táppénzre, és ők felmondtak nekem 20-án. Ki érti ezt..

Tehát leszűrhetjük a nagy igazságot.

1.) Fejétől bűzlik a hal
2.) Nincsenek tündérmesék az életben
3.) Vagy kiállsz magadért és nincs munkád, vagy van pénzed, amit később a rákod gyógyítására költhetsz.
4.) Azért én örülök, hogy elmondtam mindenkinek őszintén amit gondolok. Sokkal könnyebb így.

Mindenkit puszilok!

Előkészületek

Még mindig táppénzen vagyok. Az a tervem, hogy jövő hét elején megyek be. Pár napja még volt egy kis utózöngéje a balhémnak. Nevezetesen az, hogy a manager nyilvánosan hangoztatta, hogy ne is reménykedjek ha visszamegyek. Nem fog változni semmi, és ki fog csinálni. És jobb, ha félek, stb stb. Maga alatt vágja a fát. Szánalom. Mondhatnám Zánalom :-)))

Azért ez az eset lelkileg nagyon megterhelő. Meg testileg is. Abban az egy órában, amíg aktívan ontottam a mérgemet, minden létező energiámat felhasználtam. Valami ilyesmi érzés lehet a szülés is. Csak hát van, hogy az egy napig is elhúzódik. De legalább van eredménye.
Az enyémnek nem tudom lesz-e. Reméljük. Mindenképp megírom a történéseket.

Egyzsorozs

Zsrádzog! Én olyan boldog vagyog! :-D

S.Z.Ö.R.P.R.Á.J.Z. - részletek (hííííírtelen elpattant egy húúúúúúúr)

Akkor aki ráér, vagy nem tud aludni.. íme a részletek:

Az elmúlt napokban fizikailag is rosszul éreztem magam attól, hogy újabb 8 órás cseszegetést kell elviselnem és nem szólhatok be, mert az állásomat kockáztatom. De egyre rosszabb lett. Éreztem, hogy most már muszáj megvédenem magam. Mivel nem lehetett csírájában elfojtani a dolgot, gondoltam apránként kezdem. Amikor bunkó volt, én is visszabunkóztam. Ennek az lett az eredménye, hogy E-MAILBEN kezdett el kommunikálni velem, pedig ott ült mellettem! Megkérdeztem, miért írásban kellenek a kérdéseim, amikor a feladat megoldása közben merülnek fel. Azt mondta, azért, mert megkért rá! :-D

Szóval odajött a TL, és kérdezgetett, hogy miért nem megy valami - még sosem jött oda - elmondtam fennhangon, hogy mivel először csinálom egyedül, nem megy gyorsan és nem is értek mindent, mivel nem lett jól elmagyarázva, hiszen csak 1.5 hónapja vagyok itt ugyebár.

Erre odaszólt az oroszlán, hogy különbenis tegnapra kellett volna. Na erre elpattant bennem valami. Felbőszültem és a szemébe néztem, hogy nem, határozottan emlékszem, hogy mai napot mondott. Előző nap egész napos trainingen voltam, szóval nem is lehetett az a határidő, mivel tudta és mégsem szólt.

Ezt mind végighallgatta a TL, majd mondta, hogy menjünk be hárman egy tárgyalóba. Oroszlán nem akart.. én sem, engem nem zavart, hogy mások is hallják. Végül bementünk ketten. És a TL, egy kis csótány senki, noname nyalizósgép közölte, hogy számára egyértelmű volt, hogy én provokáltam az oroszlánt és hogy én vagyok itt az, aki meg kell, hogy húzza magát. Elpattant bennem egy másik húr is. Közöltem, hogy az Oroszlán kinyalhatja a seggem. Felálltam a mondata közepénél, kimentem, közben mondtam, hogy itt a TL, a manager, mindenki alkalmatlan!
Elkezdtem pakolni. Közben odavakkantottam az oroszlánnak, hogy "Gratulálok, megnyerted a zárást, a tegnapi határidős munkát, és mindent amitől meg akartál szabadulni. Én vagyok a harmadik, akit elmartál magad mellől." A TL kétségbeesetten rohant a managerhez, ment árulkodni, hogy mit mondtam. Odasietett hozzám - ezelőtt soha rám se nézett, csak amikor két hét után közölte, hogy nem vagyok lelkes - és mondta, hogy ilyen alpári stílussal nem vagyok idevaló. Megálltam a pakolással és mondtam, hogy az alpári stílust napi 8 órában hallgatom az oroszlántól, úgyhogy ne mondja nekem, hogy ÉN vagyok az alpári. Aztán mondott még valamit, én hangosan salaláztam, hogy ne halljam :-) Amikor hangosabban mondta, én is hangosabban énekeltem. :-) Aztán mondta, hogy menjünk a HR-re. OK, csak előbb elpakolok. Nem, most menjünk. Nem, majd akkor megyünk, ha én elkészültem, meg tudja várni. És elindultunk. Mentem elöl és a bajszom alatt morogtam, hogy valaki megdughatná már az oroszlánt... Lehet, nem kellett volna, de nem bánom.

Aztán a lépcsőházban hangosan trappoltam, így nem hallottam mit mondott a manager. Sőt! Még mondtam is neki, hogy bocs, de nagy a hangzavar, nem hallom amit mondasz. És felsiettem. Megtaláltunk egy HR-est, akivel aláírtuk a felmondást.

A manager ezek után, mint aki jól végezte dolgát, lement a kis fegyverhordozójával együtt. És tartottak egy azonnali meetinget, ahol a következők hangzottak el:

Már a harmadik napon látta, hogy én rosszul dolgozom és pont ma akart kirúgni - no comment.
És nyilvánosan elnézést kért az oroszlántól az én viselkedésemért! - no comment, max egy tarkónlövés :-)

Csakhogy! Időközben gondoltam egyet, mint akinek már minden mindegy és agresszív állatként síva, hisztizve időpontot kértem a legnagyobb embertől, aki a cégben megtalálható. Azonnal adtak időpontot 10 perccel későbbre. Megérkezett, bementünk az irodájába. Elsírtam bánatom. Mondtam, hogy tudom, hogy ő jó ember és csak azt szeretném, ha meghallgatna. Meghallgatott. Elmeséltem, hogy minden nap összefonódva látom a managert és az oroszlánt és most belépett egy harmadik szereplő és közös erővel fúrnak. Én viszont szerettem volna itt dolgozni, de eddig bírtam sajna. És csak szerettem volna, ha nem marad titokban.

Erről az emberről tudni kell, hogy olyan a megjelenése, kisugárzása, beszédhangja, hogy egyből lenyugtatja az embert, és titszteletet parancsol. Ő az a típus, akinek ha nyalsz, jól esik nyalni :-)
Szóval kérdezte, hogy szeretnék-e a cégnél maradni. Mondtam hogy igen, de már beadtam a felmondást, és alá is írtam. Mosolygott és azt mondta: "És akkor mi van, nem lehet visszacsinálni? Csak odamész és visszakéred, ennyi az egész!". És hogy tudom-e, hogy pénteken nem tanácsos felmondani. Azt is mondta, hogy most bővülünk és mégis kirugdossuk az embereket! A jókat meg kell tartani, úgyhogy számít arra, hogy kipihenem magam, visszajövök és higgadtan megbeszéljük a problémát. Mondtam neki, hogy nem sok esélyét érzem annak, hogy ezekkel az emberekkel együtt tudnék dolgozni a jövőben. Megkérdezte, hogy el tudnám-e képzelni magam másik osztályon! Természetesen igen! OK, akkor ígérjem meg, hogy most lemegyek a managerhez és közlöm vele, hogy visszavontam a felmondásomat és hogy elmegyek pihenni. Lementem, mondtam neki, hogy 1 percig beszélnünk kéne. Végigmért és elővette a legbunkóbb stílusát és mondta, hogy "Én erről nem tudok".. Félmosoly az arcomon és a legnyugodtabb stílusban közöltem, hogy "akkor most mondom" :-) És két perc múlva ott termett. Elmondtam mi van, és hazamentem.

Akadályt nem ismerve, őszintén beszéltem a vezetővel és nem bántam meg. Ez az ember mesébe illő! Olyan közvetlen!

Érdekes, nagyon jó érzem most magam. Jólesett kimondanom az oroszlánnak, hogy mennyire szánalmas. Jó volt elmondani a TL-nek, hogy mennyire alkalmatlan. És jólesett salalázni, miközben a manager szidalmazott. Jó volt emelt fővel közölni vele, hogy a főfőnök jelenlétében fogunk legközelebb beszélgetni és nem tud eltávolítani a cégtől. És az is jólesett, hogy azóta is keresnek az emberek és el vannak ájulva, hogy valaki végig mert menni ezen az úton! Most a fellegekben járok :-)

S.Z.Ö.R.P.R.Á.J.Z. - dióhéjban

Aki rohan, nincs ideje, de mégis kiváncsi, annak összefoglalom pár sorban mi is történt ma.
1.) Ma korán itthon voltam. 15:00 körül. Jó volt
2.) Mindezt azért, mert vártam a villamosra 10 percet, különben előbb hazaértem volna.
3.) Persze ha a HR vezetője nem beszél előtte velem 15 percet, még előbb is kiléphettem volna az ajtón.
4.) De meg kellett várnia, mire végzek a cég magyarországi első emberével, mindannyiunk főnökével, aki kb 1 órát beszélt velem.
5.) Meggyőzött arról, hogy én jó munkaerő vagyok és szeretné, ha továbbra is a cégnél dolgoznék.
6.) Minderre NYILVÁN ( :-)) nem került volna sor, ha nem mondok fel.

HATÁSSZÜNET

7.) Pedig megtettem, mert a TL-em nem állt ki mellettem, sőt szerinte én provokálom az Oroszlánt! ÉN!

8.) Történt ugyanis, hogy az odajött a TL és megkérdezte, hogy mi a baj a rekonszival. mondtam hogy mi. Erre odabökte az oroszlán, hogy ja és már tegnapra kész kellett lennie. Én tegnap egész napos trainingen voltam, és amikor lementem 10 percre a helyemre, nem kérdezte meg, hogy hogy állok és hogy tudom-e, hogy le kell adni. Neeeem, direkt hagyta, hogy elússzak. Na, úgy felhúzott, hogy most már nem fogtam vissza magam. Azt mondta nekem, hogy TE! én meg vissza: OROSZLÁN! (persze a nevünk hangzott el :-)) és néztük egymást. Ki lép először. Én nyugodt voltam, mosolyogtam és vártam. Ő meg ideges lett, hogy mit vádaskodok. Odajött a manager is, és amikor pakoltam, elmondott mindennek, de ezt majd a részletes bejegyzésben kifejtem.

Szóval ez volt. Mindenki hallotta az ordibálást és a sárdobálást. Amikor hazajöttem többen felhívtak, hogy mi volt.
A manager összehívott egy azonnali meetinget és közölte, hogy ő már a 3. napon látta, hogy én milyen rosszul dolgozom és ma amúgy is ki akart rúgni!! Persze, 3 nap után biztos meg lehet állapítani :-) Micsoda szegénységi bizonyítvány, nem?! Ja, és nyilvánosan elnézést kért a nevemben az oroszlántól, hogy én alaptalanul megvádoltam! :-)

Na, ez volt. Most táppénz. Mindenkinek jónapot.

Kifordulsz önmagadból

A szörny nem adta fel, még próbálkozik néha.

Nemrég ki kellett keresni egy adatot egy excelből, és hát nem találtam. Jól le lettem alázva, hogy hogy lehetek ilyen hülye, mígnem kiderült, hogy 25 lépésben rejtette el azt a bizonyos számot... Nade persze elnézést ne is várjak..

Kezdem nagyívben leszarni ha aláz, tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás, de most hideg van, nem szívesen ugrom ki állásinterjúra. :-)

Szóval nem is olyan rég az történt velem, hogy már eleve idegesen mentem be dolgozni. Késett a villamos, késtem én is. Csak pár perc, de akkor is. Oroszlánka már benn figyelt a ketrecében. És alig várta, hogy percenként lecsapjon. Az volt az a nap, amikor kicsit hangosabban visszaszóltam neki, épphogy nem káromkodva, de a hangsúlyból érezhető volt, hogy nem vagyok teljesen boldog. Pluszba még oda is csaptam a tollamat az asztalhoz, és kihívó tekintettel vártam, hogy a szemembe nézzen és úgy mondja. Kuss lett... És nyugalom. Csendesen folytatta tovább a magyarázást. Mintha mi sem történt volna. Beszarás! Csak ez kell?!

Aznap beszéltem DTK-val (teljes nevén: Drága Tóth Kollegina, még a diagenyós időszakból), és ő is olyan munkakörben dolgozik jelenleg, ahol napi szintű baszogatásnak van kitéve. Ő nyitotta fel a szemem és ő nyugtatott meg afelől, hogy nem én vagyok az egyetlen. Ő is találkozott ilyen embertípussal, aki addig-addig szemétkedett vele és baszogatta, amíg DTK kifordult önmagából és csodálkozott is, hogy ő ilyet tud. És láss csodát, az ember megnyugodott, megértette, hogy mi van. DTK ügyesen észrevette, hogy ezekkel csak így lehet beszélni. Nem direkt rosszindulatúak, csak nem érzik a finom célzásokat és a kultúrált megnyilvánulásokat. Ők csak a hangos ugatást és agressziót értik. Nem csoda, hiszen mindegyik egytől egyig ÁLLAT!


Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni DTK-nak, hogy felnyitotta a szemem, hogy ne legyek ilyen szűklátókörű és higgyem el, hogy durva, bunkó és idióta emberek márpedig vannak! Amennyire nem rosszindulatból beszélnek úgy hozzánk, mintha a seggükből rángattak volna ki, annyira nem rosszindulatúnak veszik azt, ha hasonló stílusban válaszolsz.

Ámen!

BKV szrájk

Képzeljétek, holnap taxival megyek be dolgozni!
Mivel holnap sztrájk lesz, mindenkinek szerveztek egy taxit, ami biztosítja az időben bejutást. Minden kocsiban 4-en ülünk majd, akik közel laknak egymáshoz, úgyhogy lesz alkalom az ismerkedésre is :-) Milyen jó télen háztól házig kocsival menni! :-)

Állítólag küldenek előtte SMS-t, hogy most van-e sztrájk vagy nincs. Arra mondjuk kiváncsi leszek, hogy oldják meg. Valaki képes lesz mondjuk éjjel kettőkor felkelni és elküldeni mindenkinek egy SMS-t? Akárhogy is lesz, szerintem rendes tőlük, hogy még erre is gondoltak!