Visszaemlékezés

Hogy én mennyire boldog voltam, amikor felvettek! Elmondani nem tudom. És másfél hónap múlva, most itt tartok. Annyira lehetetlennek érzem ezt az egészet. Nem tudják ezek az emberek, hogy mások megélhetésével dobálóznak.
A mi csapatunkban én voltam a negyedik, akit másfél hónap alatt kirúgtak. És nem sokkal az első napom előtt ment el az a TL, aki a főnököm lett volna.

Egyébként sok volt kollegámtól hallom vissza, hogy mennyire tele van a tökük. Régebben nem volt így.
Szerintem az is biztosan közrejátszik, hogy a sok idióta úgy gondolja, hogy Váhálsááháág! van és visszaélhetnek a helyzettel és eljátszhatják, hogy ők az istenkirályok, azt csinálnak az alattvalóikkal, amit akarnak, mivel úgyis mindenki örül, hogy van munkája.

De persze vannak, akik ezt egyszerűen nem viselik el. És igenis elhúznak onnan.
Ugye kedves G, akinek azóta is boldog élete van? Képzeljétek, elhúzott a munkahelyéről, tőzsdézik és tök jól megy neki! Élvezi, és ért hozzá, és nincs főnöke!

Olyan jó lenne, ha a jövőben valóban rájönnének a multik, hogy a bunkó, szemétláda emberek akkor sem valók a cégbe, ha van szakértelmük, mert rontják a munkakedvet. És nagyon remélem, hogy veszik a fáradtságot és kiszűrik a férgesét és azonnal lapátra teszik őket! Ez elég költséghatékony lenne szerintem..

Egyszer majd megírom a könyvemet erről a témáról és díszpéldányt adok mind a fővezérnek, mind a drága mikikének, bár kétlem, hogy felismerné magát.