Mai nap

Minden mozdulata vicces.
Nem aludtam sokat az éjjel, mert nemtudomiértnem. A reggelem úgy kezdődött, hogy hosszas győzködés után a legutolsó pillanatban felkeltem, rohanás, öltözés, rekord idő alatt.
Rohanás, rohanás, majd rájöttem, hogy a belépőkártyám a szobámban maradt, na, ajtó kinyit, persze a zár nem a legjobb, türelmesen kell vele bánni - hogy egyem a szivét. Minél türelmetlenebb vagyok vele, annál tovább tart. Végül csak kinyílt. Rohannék fel a lépcsőn, akkorát estem, szerencsére nem látott senki. Megvan a kártya, nagyszerű. Most már tényleg indulok.
Már a bicajomon ültem, amikor belémnyilallt, hogy hoppá, Karen új bicaja a kissufniban van a hátsó kertben, ahol az én bicajomat is tartjuk. Vajon bezártam-e az ajtaját. Mindig bezárom, de most elbizonytalanodtam. Addig addig bizonytalanodtam, míg egyre távolabb kerültem a háztól, végül nem bírtam tovább, visszafordultam. Értékes perceket veszítve muszáj voltam meggyőződni arról, hogy be van-e zárva az a %/!=+(" ajtó. Visszarohantam, g
Hát, be volt... de legalább késtem.
Szóval elég szétszórtan kezdődött a nap.
A harisnya, amit bepakoltam, hogy majd felveszem a munkahelyen, cicanadrágnak bizonyult. Úristen, ezt veszem fel a szoknyával? Még soha nem volt rajtam ilyen, de nincs mit tenni, szőrös lábra csak ez jut - kinek van ideje szőrteleníteni. Basszus, ez nagyon vastag, nem jó, nem jó. Még szerencse, hogy van nálam tartalékharisnya a munkahelyen. Kellően értéktelen ahhoz, hogy ha leég az épület, vagy kirúgnak, akkor ne sajnáljam otthagyni - minden eshetőségre fel kell készülni. Végre, felveszem, erre hát nem ott tátong egy hatalmas lyuk a vádlim közepén?! GRRRRR, mi jöhet méééég!
Hát az, hogy nap végén, amikor szedném össze a hátizsákomat az asztal alól, úgy bevágtam a fejem az asztalba, hogy mindenki csak úgy nézett! De túléltem. Tényleg. Jól vagyok!

Most frissen főtt tésztát vacsizom, tintahallal. A konzerv jól nézett ki. bele is borítottam a tartalmát. Már késő volt, amikor észrevettem, hogy az egész kajám fekete lett. Hogy mitől, ne kérdezzétek. De ma már nem főzök másik vacsorát. Amúgy finom.

Bon appetit!