fellendülés

Emlékeztek a viccre, ami így szól?


"A baj nem jár egyedül:
A gróf hosszú útról tért vissza. A vasútállomáson már várta a kocsisa. Felült a hintóra, és az úton hazafelé tartva megkérdezte:
- Aztán minden rendben van otthon, János?
- Minden rendben, gróf úr. Csak megdöglött a Káró...
- A teremtésit, épp a legkedvesebb kutyám! Mi történt szegény párával?
- Hát... túl sokat talált bezabálni a sült lóhúsból....
- Micsoda? Hogy jutott éppen sült lóhúshoz?
- Hát... merthogy leégett az istálló...
- Leégett az istálló?
- Le, mivelhogy oda is átterjedt a tűz a kastélyról...
- Uram-teremtőm, hogy történt ez a katasztrófa?
- Csak úgy, hogy leborult a gyertya a gróf úr édesanyjának a ravataláról...
- Az anyám is meghalt? Hogyan, mikor?
- Hát... akkor ütötte meg a guta szegényt - Isten nyugosztalja -, amikor megtudta, hogy a
méltóságos asszony megszökött a gróf úr titkárával..."

Amit ebben a viccben szeretek, az a szerkezete, a legfrissebb történésből fejti vissza a szálat. Így adom elő én is a közelmúltban történteket.

Ma felmondtam a tornabérletemet és az albérletemet. A kollegáim, akik csak 2 hete ismernek, mind mind megkeresnek, hogy mennyire szeretnek, és milyen kár, hogy elhagyom a céget. Vicces, hogy ennyi idő alatt is sikerült sok emberrel elmélyítenem egy kicsivel a felszínes kategórián túl a kapcsolatomat.
Azért sajnálkoznak, mert elmondtam nekik, hogy felmondtam a főnöknél. Nem azért, mert utálom a munkát -amúgy ez is uncsi, favágás, de 3 hónapig még jó is lett volna - hanem mert új munkám lesz. Bár eleinte semmi kedvem nem volt elvállalni, mégis igaza volt a tesómnak, miszerint 100%, hogy nem tudok nemet mondani az ajánlatra. Amikor a 2 referenciát kérték, már tudtam, hogy befutó vagyok. Ez csak azért lehetett lehetséges, mert elmentem az interjúra. Természetesen a telefonos forduló után. A leges legelső interjú az ügynökséggel még akkor történt, amikor a jelenlegi állásomra is jelentkeztem. Szóval 3 körös interjú után végül megkaptam egy jó állást, jó nevű cégnél, jó fizetéssel - a halál f@szán. :-) Ugye minden jóban van valami rossz, ezért nem akartam belemenni. De aztán megbékéltem vele, odaköltözöm, Dublin 50km-es vonzáskörzetében lévő Drogheda nevű városkába.
Dáviddal megnéztük térképen, mely települések helyezkednek el ilyen távolságban - vagy közelebb - Budapesttől.
Tatabánya
Dunaújváros
Tápiószecső
Mór
Dabas.
Szóval lehet választani, mi szimbolizálja Droghedát. Én Tápiószecsőre szavaztam. Szóval képzeljétek el, minden nap megtenni a Budapest - Tápiószecső távolságot. KÉTSZER!
Na, ezért döntöttem úgy, hogy odaköltözöm. Elég jó lakásokat lehet bérelni annyiért, amennyiért most szobát bérlek Dublinban. Szóval anyagilag jónak tűnik. A tenger 10 km-re van - jó bicajcél. Belfasthoz közelebb vagyunk és mivel semmi nem történik Droghedában, kénytelenek leszünk magunk elszórakoztatni egymást, vagy sok irányba kimozdulni.
Hogy miért beszélek többesszámban? Nem, nem növesztettem egy harmadik személyiséget - Dávid ideköltözik. És ismét minden olyan lesz, mint régen, csak kalandnak fogjuk fel a külföldi együttlétet. Izgatottan várom, hogy lesz, mint lesz, van egy csomó tervem hova menjünk, mit csináljunk. Majd részletezem, ha ott tartunk.
Szóval a világ szivében, Droghedában (alias Tápiószecső) fogom a további kenyérrevalót megkeresni.
Őszintén szólva ez most több, mint egy új állás.
Szakmailag sosem voltam elismerve eddig. Jójó, a Whirlpoolnál igen, de ott maga a pozíció nem rejtett túl sok lehetőséget magában. Remélhetőleg ez a mostani jó lesz. Később elmondom, melyik cég, addig borzolom az idegeiteket. Furdalja csak az oldalatokat a kiváncsiság!

Egy feltételem van a lakással kapcsolatban, amihez ragaszkodom. Süssön be a nap! :-D
A bárányok meg hallgassanak!