Vagy egy jó kis lepra.... ó, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer bánni fogom, hogy nem fertőző az ekcémám! Nem lehetne, hogy csak egyszer, csak most az egyszer fertőző legyen?
Ezt a bejegyzést egy tiszavirág életű, hófehér, meleg és szivemhez nőtt EX-sapkának szentelem.
Fogadjuk 1 perces néma csenddel ELLOPOTT usankám ELLOPÁSÁNAK szomorú tényét.
A képen nem én szerepelek - ha ez esetleg bárkinek feltűnne, csak szólok.
Szóval már nem ez az első eset, hogy megtámadnak az utcán. Most csak annyi történt, hogy hazafelémenet, bicajjal épp egy gyalogost próbáltam kikerülni, amikor mellém ért egy másik bicajos. Sőt, nekem is jött oldalról - ekkor még nem tűnt fel, hogy direkt. Ilyenkor ösztönösen arra gondolok, hogy ellopták a pénztárcámat. De ez esetben semmi érték nem volt nálam... persze, mert a sapkával nem számoltam.
A következő pillanatban ismét nekem jött, letépte a sapkát a fejemről és röhögve elhajtott. Sőt, még hátra is fordult, hogy nézze, követem-e. A főútról egy kisutcába kanyarodott. Ismerem a környéket, nagyon gáz, úgyhogy nem mentem bele a játékba, hagytam elmenni. De azért megálltam, reménykedve, hogy csak vicc volt és visszafordul. Naiv gondolat - de az ilyen emberek miatt akkor sem fog megváltozni a jobb világban való hitem. Persze, óvatosabb leszek, de nem szeretnék megkeseredett lenni öregkoromra.
Szóval képzeljétek el, fúj a hideg szél, de a sapka megvéd. A következő pillanatban meg nincs a fejeden. És nélküle kell hazamenned. És a srác ír volt. Ugyanaz a fajta, aki anno a nagy hóesés után a mocskos havat rámrúgta az útszélén. Biztos azért, mert nem volt rajtam sapka. :-S
Hát ez is Írország.
Amióta kinn vagyok, alapnak tűnő apró részleteket értékelek Magyarországgal kapcsolatban. Amit otthon normálisnak gondolunk az itt nem mindig az. Például mi mosogatás után leöblítjuk a tányérokat. Ők nem. Ez is tipikus ír szokás.
Tudom, hogy az általánosítás nem jó dolog, de ne felejtsük el, hogy nagyrészt ez alkotja az életünket. Általánosítás nélkül elvesznénk - anno, 17 évesen ebből írtam egy rövid tanulmányt, pszicho versenyen és bejutottam, szóval tudom mit beszélek! :-)
Álszent lenne azt mondani, hogy továbbra is mindenkit szeretek, kivéve azt a pár embert, aki ok nélkül ártott nekem. Mert ez nem igaz. Ha az esetek 10%-ban ártanak, akkor hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az egész népre általánosan igaz. Ez van. Biztos rasszista vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?