Munka munka munka

Látástól mikulásig dolgozunk, max 3szor megyek pisilni, tisztára mintha az Auchanban lennék pénztáros.
Ebben az időszakban - év végi zárás - többször kaptam magam azon, hogy tényleg mindjárt behu, de ezt még befejezem, és már görnyedtem az asztal fölött akkor eszméltem rá, hogy kb hogy is nézhetek ki. Alekosz alakzat. Ülő verzió.
Ilyenkor jönne jól a jó öreg katéter. Azt beszéltük a kollegákkal, hogy az ebédszünet is pazarlás a drága időből, ezért intravénásan kéne megoldani. Egy cső be (input), egy cső ki (output).
Tegnap pl 9től 21:30ig voltam benn. Na persze nem azért, mert béna vagyok, hanem mert annyi formot/riportot/ kalkulációt kell kitölteni/leadni/közzétenni. Még élvezem, de a lassú leépülés jeleit produkálom. Többször pipálom a képzeletbeli listámon, hogy egyáltalán van-e rajtam ruha. Szoknya - megvan, harisnya - megvan, blúz - megvan. Huh, ha a bugyi véletlenül nincs meg, nem baj, nem látja senki.

A munkából való hazaérés és a lefekvés közötti másfél órában egyszerre főzök és mosakszom, nézem a Való Világot és olvasok. Asszem kihasználom az összes agyterületem vagy mi. Jójójó, tudom, ciki a Való Világ és amit hozzáadok agyban, azt el is veszi, pedig nem is így van! Kinek szurkoltok? Tudom, hogy nézitek ;-)