Nem tudom miért félnek az emberek az audittól. Csak szeretnének meggyőződni egy szúrópróbaszerűen kiválaszott mintaanyag (az én esetemben könyvelés) jogosságáról. Kérdeznek, és te válaszolsz.
Engem is kérdeztek. Elsőre könnyen ment a válasz. Csak aláírt szerződéseket kellett kikeresnem a rendszerből. Az még megy. A második kérdés már váratlanul ért. Csak akkor tette fel, mikor leült mellém. Valami olyan csűrt csavart módon (nem) sikerült értésemre adnia, hogy segítséget kértem Erika kolleginámtól, aki egy számomra ismeretlen világba barangolt velünk kézenfogva, én csak pislogtam és próbáltam megfejteni hogy kinek a készülékében van a hiba. Én nem értettem meg a kérdést, vagy ő nem tudta feltenni rendesen vagy esetleg egyáltalán nincs értelme az egésznek?
Mindenesetre a harmadik kérdést könnyen kezeltem. Hidegvérrel, magabiztosan közöltem hogy jegyzetelek, leírom, a választ másnap kapja meg mert ez bonyolult, szövevényes megoldást kíván. Megértette, lelépett, én meg nekiálltam a megoldás kidolgozásának azaz kétségbeesetten felzabáltam minden körülöttem fellelhető hulladékot. A tele pofazacskótól reméltem a feladat sikeres megoldása esetén fellépő megnyugvást, de csak nem akart bekövetkezni. Vajon ha a negyedik kérdésre nem várnám meg hogy elmenjen, hanem egyből betömnék 4 snickerst a számba, meggondolná a következőt? Nem szorulna össze a szive a nyomorúságos arcom láttán? Miért érzem úgy hogy süketek párbeszédét játszuk, elküldi a kérdéseit emailben, megválaszolom és arra számítok hogy azzal kapcsolatban kérdes és ehelyett lecsap valami egyáltalán nem odaillővel? Úgy megmondanám neki csokitól fröcsögő szájjal hogy az, hogy egy tárgyi eszközt 2009-ben vettünk és 2012-ben aktiváltuk az úgy lehetséges hogy addig ott állt a szekrényben, és sejtésem szerint nem ezen fogják megbüntetni a céget sok millió Euróra.
Elfogyott a csoki, éljen a corn flakes tej nélkül, aztán egy kis zeller, majd répa, banán és a végén aszalt szilva. Kérek még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?