Multi?

Hátszevasztok mindenki,

Régóta gondolkodom azon, hogy a sztorik - ha egyáltalán sztoriknak  lehet nevezni az élménybeszámolóimat - mennyire tükrözik híven a multi világát. Végülis ez volt az eredeti cél, hogy megismertessem az emberekkel,  mi folyik igazából egy multinál. A hőn emlegetett Andersen mese "A császár új ruhája" volt jellemző Magyarországra, de itt, Dublinban egész más a helyzet.
Úgy látom, 80 ember is elég ahhoz, hogy elvigye a pénzügyi feladatok nagy részét. Továbbra sem értem, hogy Magyarországon mit pöcsölnek 800 meg 1500 emberrel. Persze nagyrészük manager, akiknek arany élete van.
Itt, aki tényleg vezeti a csapatot, és nem 5, meg 6 főt, az is "csak" senior. Mindent tudnia kell, mert ő a segítség, akárki is kérdez. Otthon meg senior az, aki a legrégebb óta van a csapatban és nem teamleader (1 év után) meg nem manager (2 év után). Nincs habos ruhába öltöztetve és cukormázzal leöntve a pozíció. Itt munka van. Számla bejön, feldolgoz, pénz kifizet és viszlát. Egyszerű, átlátható, érthető.
Persze gubanc itt is van, de egyszerűbb megoldani, ha tudod, hogy egyáltalán mi az amit látsz.
Emlékszem, a vodánál összevissza pakoltuk a pluszos és a minuszos számlákat. Egyszer a vevő oldalra, majd hó végén a szállító oldalra. Így persze csak azt sikerült elérni, hogy frissen beérkező adatnak látszódjon a mozgás, holott már évek óta ott senyved, és mindenki csak a szőnyeg alá próbálja söpörni. Minden egyes alkalommal veszekedés lett belőle, és mindig új ember kapta meg, szóval fogalmam sincs, hogy végül ki lettek-e fizetve a szállítók.
Itt meg simán átlátható minden és kifejezetten vágyom a szőnyeg alá söpört problémákra, hogy jól megoldjam őket és letudjam a napi jócselekedetemet.
Már nem unatkozom, mindig találok valami megoldani valót, és bár alja munka, mégis élvezem. Mert tisztelik és becsülik, amit csinálok, elismerik és ha nincs megcsinálva, akkor káosz lesz, szóval valahol értékes embernek érzem magam a munkahelyemen. :-)

Magyarországon csak annyit kéne változtatni, hogy nem a legnagyobb rosszindulattal álljanak hozzá a munkavállalóhoz, hanem bizalommal és türelemmel segítsék a munkáját. Semmi más nem kell. Ha jól érzi magát, nem árt a cégnek és nem áll odébb csak a magasabb fizetés miatt. Sőt, nem is keresgél. Egyébként ebből is írtam a diplomámat. A lényege ez volt: Elégedett munkavállaló - hatékonyabb munkavégzés. És mivel ebben már elég nagy tapasztalatom van, látom a hibák nagy részét, nem adom fel, tovább kutatom a lehetséges hatékonysági faktorokat.

Többek között ezért is határoztam el, hogy ismét továbbtanulok. És nem otthon, ahol 10 éve folyamatosan visszautasítanak és 4 órás írásbeli tesztekkel riogatnak, nem. Itt, Dublinban keresek egy egyetemet és beiratkozom a hőn áhított pszicho képzésre, ahol végre elismertethetem a multikkal kapcsolatos tapasztalataimat, és nem csak laikusként "publikálhatok". Hehe, azért ez még nem az, tudom. De majd egyszer az lesz.
Az egyik elméletem a sznobizmus, miszerint, ha diploma nélkül állítok valami tökre igazat és a logikám is helytálló, sokan nem ismerik el. Míg ha van róla diplomám, nem is kell alátámasztanom, egyből bevesznek minden marhaságot amit kellő magabiztosságal adok el.
Bocsánatot kérek mindenkitől, de az orvosokkal is így vagyok. Nem bízom egyikben sem.

Na, hát ennyit a filozófiáról.