Édes semmittevés

Tegnap előtt töltöttem utolsó napomat az első cégnél ahol igazán szerettem dolgozni. A kollegáim mindent beleadtak hogy az utolsó percig jólérezzem magam. Megleptek egy gyönyörű csokor virággal, egy gluténmentes tortával - merangue - és egy hatalmas összegű voucherrel, amit bárhol levásárolhatok.. persze mi más lesz belőle mint cipő. Egy pasihátborzongatóan értelmetlen drága cipő.
Aznap legalább hárman hívtak munkaügyben, jó napom volt.
Másnap, mintha csak szabin lennék, gyönyörűen sütött a nap, bebuszoztam Dublinba, útközben gyönyörködtem a báránykákban, a sárga repcemezőkben és az út menti kastélyokban. Kár hogy nem reggeliztem időben, és a buszon ettem meg egy csomó gyümölcsöt és egy fél liter vizet... mire megtaláltam a helyszínt, azt hittem ott helyben bepisilek. Mi történik ilyenkor a rémálmomban? Túl sok kapucsengő, vajon melyik az - itt helyben eleresztem magam, most már komolyan! - á, megvan, vegyétek már fel! Ok, én vagyok, engedjetek be. Ökölbe szorul a kezem. Kiürítem a gondolataimat, nincs semmi stressz, én irányítom a testem és ha azt mondom, most nem hugyozunk be, akkor az úgy is lesz... csak ne kelljen ennyire ááááá! Ilyenkor lelassul az idő. A recepciós a maga nyugodt és idegesítően lassú stílusával elkezd kérdezni. Kihez jöttem, mi a nevem. OK erre van idő, elmondom, most már mehetek? Megkeresném a mellékhelyiséget. De nem, tovább kérdez (Istenem most már nem bírom tovább! Adjatok egy WC-t!!! Legközelebb művesével jövök, kiteszem a sárga zacsimat a pultra és halál nyugodtan lebetűzöm a nevem. Oda és vissza. Ahányszor csak akarja.) Nem bírtam tovább, mondtam neki hogy ne haragudjon, de a WC-t keresem. Erre elkezdte mondani hogy lépcsőn fel, jobbra balra, lépcsőn le és ott. Anyád!!!! Térkép nincs?
Megtaláltam, kézszsárító beindul, ajtóba térd bever, de megvan! Megcsináltam! Mi a probléma?
Maga az interjú annyiban volt érdekes, hogy egy olyan nővel beszéltem, aki mellett eltörpültem. Szép volt, kiegyensúlyozott, türelmes, mosolygós, kedves és annyira jól beszélt angolul! Elegánsan dobálózott a flancos szakszavakkal és kifejezésekkel. Jegyzetelni támadt kedvem hogy a következő interjún én süthessem el ugyanezeket. Egyszóval interjúzni élmény, mindig tanul belőle az ember.