Fordulópont

A legnehezebb töretlen lelkesedéssel folytatni azt amiben nem vagy biztos. Mi újat mondhatok még?
Hamarosan lejár a szerződésem az első olyan cégnél ahol igazán szerettem dolgozni. Egyszer kick-boxon viccből mondta az edző, hogy gondoljunk a főnökünkre, a munkánkra.. egyáltalán nem motivált. Az előző helyek bármelyike megtette volna, most nádszál kisasszony lennék. Hehehe, najó az vagyok így is, hiszen nem frusztrál semmi. Csak egy kicsit. Nem vagyok olyan elbűvülő, hogy miattam kreáljanak egy új pozíciót.
De ha egy ajtó bezárul, sok másik kinyílik. Úgyhogy folytatódik a kaland, ki tudja melyik országban, milyen pozícióban. Hazamennék, de kiélvezem az EUtagságunk hátralévő részét külföldön...
Különböző ügynökségek keresnek meg jobbnál jobb ajánlatokkal. Persze van köztük olyan is aki a kisebbségi komplexusomra játszik. Aláígér és keserű szájízzel mondja hogy nem vagyok elég képzett. Ilyen kifogást is rég hallottam már, de jól van, legyen, úgyis akartam tanulni, csak miért pont azt amit már kétszer megtanultam? nem lehetne valami érdekeset is?
Most úgy érzem, elindult a szerencsekerék, ki tudja hol áll meg... De arról tudni fogtok.