Gyár

A vonaton van időm elmélkedni. Szinte minden napom egyformán telik.

Pályaudvarról pályaudvarra érkezünk, öltönyösök mellett lassít le a vonat, felszállnak, együtt szállunk le, hazafelé szintén. Minden nap egy másolata az előzőnek. Szinte semmiben sem különbözik a régi gyári munkások mindennapjaitól a jelenkor multis munkásainak hétköznapjai.

Egy az egyben megtestesül Müller Péter Sziámi dala:

“Reggel a buszon túl sok az utas

De a gyárban már kevés a munkaerő.

Hová tűnik ez a rengeteg ember,

És este honnan jön újra elő?”

 

Ugyanaz az iram, ugyanaz a lelkesedés, kicsit fancybb verzióban. A gyárak eltűntek, helyettük mindenki szellemi gyármunkás. Egy fokkal talán jobb, de ha csak a rutin marad, a szürke állomány elfekvő motorikus területébe süllyed.