Folytatás - lakások

Szóval a gyönyörű képek láttán felbuzdulva vidáman mentem el a szabadnapomon Droghedába, a 35 000 lakosú Írország legnagyobb "town"-jába.

Igaz, a repülőm délután indult, de egy út még belefér, ha időben elindulok. Meg is szerveztem az utat. Csomag bepakol, vonathoz elfut, pénz pont nem volt annyi nálam, de sebaj, dublin végéig smart carddal megyek, onnan fizetem a többit, na úgy már van elég pénzem. Vonatra fel, átszáll, hamar ott van. És irány a város.
Gyönyörű, napos tavaszi idő volt. A fákon frissen bimbóztak a rügyek - vagy rügyeztek a bimbók? - lenge szoknya, szépséges cipő, combfix, meg persze szépséges fölső... Nade az a combfix csak nem akar ott maradni... (és bepisilek. Azonnal ide egy WC-t különben itt pusztulok el!!!)
Hú, szerencse, hogy szembejött egy bevásárlóközpont! Igaz, a WC a másik végén van, de elérem!
A plázából kijőve, immár lenyugodva ismét élveztem a simogató napsütést.
Tehát akkor hol is az ügynökség? Emlékszem, a térképen, ahogy elhalad alattam a folyó, azon a hídon kell átmenni és már ott is van. Max fél óra gyalog, van egy órám. Tuti odaérek.
Aha, lóóóófaszt!! A folyó sehol se kanyarodott alám, de legalább több mint egy órát sétáltam csak oda, a gyönyörű cipőmben kitartóan, hogy na majd most, majd most ott lesz, de nem volt sehol. Sőt, a folyót sem láttam. A cipőm sarkát is elhagytam valahol. Kénytelen voltam felhívni őket, hogy itt vagyok a puszta közepén, kb merre menjek. Nem tudtam, hogy Zuglóban vagyok az Astoria helyett... Nagy nehézségek árán sikerült ismét irányba állnom, mire vízhólyagos lábbal, fél cipővel megérkeztem a helyre.
A ház a sétálóutcával párhuzamos utcában volt, a város szívében. (Igen, megtalálam, ez lesz az én helyem!)
Az ügynökcsajszi felvitt a lifttel az ötödik emeletre, (eddig tisztára mint egy szállodában) majd a szűk folyosón végre kinyílt az ajtó... egy rémálomra.
Bár a fotón vízre néző szoba és kert és terasz és minden volt, ennek a lakásnak mindkét ablaka ( terasz, de még egy francia erkély se sehol!!) a szomszédos házak sirályszaros tetejére nézett... A csajszi szemrebbenés nélküli reklámszövege így szólt: "Az egyik legcsendesebb lakás" Meghiszem azt! Az egyetlen pozitívumot sikerült kiemelni. Az, hogy sehol egy víz, se kilátás, de legalább a két félszobához egy-egy fürdőszoba foglalja a helyet az amúgy is szar beosztású lakásban.... hát eléggé elkeserítő volt. Nem kell... leszavaztam. Irány a net.