Minden OK

Aki annak idején becsülettel elolvasta Geothétől a Faustot, az tudja miről beszélek, mikor azt mondom - "Állj meg pillanat".
A főhős ebben a momentumban adta oda a lelkét az ördögnek.

Nálam most minden a legnagyobb rendben van. Bár még csak a második napomon vagyok túl - és láttunk már lelkes naiv elsőnaposokat a blogomban, és mi lett a vége - de itt teljesen optimista vagyok. Rossz előérzetnek nyoma sincs. Sőt, amennyi jót tapasztaltam, egy ajtónak éreztem a kánaánhoz. Persze munkailag.
A sok tapasztalatom főleg arra volt jó, hogy keressem, kutassam a lehetőséget. És eddig mindig falakba ütköztem. Nemegyszer majdnem fel is adtam, belenyugodva, hogy ez így rendeltetett, túl sokat akartam, meg kell elégedni a fossal. De nem! Addig kell menni, amíg tényleg minden jó! Én most már egy percig sem bánom, hogy megpróbáltam a lehetetlent.
Ez a második napom benyomása.

Ami eddig történt. Tegnap megismertem a céget, a kollegákat, egész napos tréning a rendszerről, a múltról, minden ami érdekes lehet. Részletesen kitértünk az egyéb juttatásokra, a bónuszra, és ami számomra a legfontosabb - a diszkriminációra és a mobbingra. Eddig folyamatosan tapasztaltam mindkettőt, Írországban mondjuk kevésbé, de hogy konkrétan megnevezzék, hogy igenis, ilyen van és tenni kell ellene - hát ilyet nem pipáltam! Le a kalappal!

Ma megkaptam az érintetlen, vadiúj, műanyagszagú, friss, ropogós laptopomat, a hozzávaló érintetlen, papírral kitömött táskájával. Megvan már az asztalom is. A hátsó szememmel pazar a kilátás... csak kár, hogy amúgy a fehér falat nézem. De ez már tényleg muszáj, különben tökéletes lenne minden... és ez ijesztő. Maradjon egy kis csorba, és akkor elhiszem, hogy nem álmodom.

Maga a munka még rejtély számomra, azt majd holnap tudom meg, hogy milyen.
Jelenleg az új lakás kereséssel vagyok elfoglalva... ez ismét vicces sztori.

Pénteken láttam az elsőt... gyönyörű képek, fasza ügynökség, nem is kell tovább keresgélnem, megvan az álomlakás. Kicsit drága, de kit érdekel....

Folytatás feljebb.