Lakás-végállomás

Kérem vigyázzanak - az ajtók záródnak. Avagy csak akkor szervezz lakásnézést Dromedárban, ha nincs egy barátod sem, unsz hazamenni, és már az életedről is lemondtál.

Ó, hol is kezdjem. Dióhéjban annyi, hogy egyszobás lakásról ne is álmodjak, kétszobás meg többe kerül, dehát mégiscsak vidék, és nemsokkal kerül többe a kétszobás lakás, mint az a szoba, ahonnan írom a blogot.. még egészen másfél hétig.

Pénteken két találkozóm lett volna, de az egyiket lemondták (borzasztóan nevetséges körülmények között), maradt a másik. FÉL ÓRÁT VÁRTAM RÁ, aztán a neten szuperül beállított képek után nagy csalódás ért. A lakás szépséges, nagy, tágas volt, igenám, de mini ablakokkal, és mindegyik északra nézett...

Én értem, hogy az ír építészirodák úgy osztogatták az állásokat a nagy jólétben, hogy minden jöttmentnek állást ajánlottak, de ez a ház, a házak szégyene.

Szerencsére volt még két lakás az ügynökcsaj tarsolyában, így találtam rá arra a lakásra, ahova jövő héten be is költözöm. Kertes ház övezet, közvetlenül a városka "bejáratánál" ha az ember Dublinból közelíti meg.  Így nem kell végigállni A dugót AZ úton :-) Na jó, több utca is létezik ott, végtére is Írország legnagyobb "town"járól beszélünk!

Mivel még nem költöztem be, még csak a jót látom, remélem ez így is marad.