Nagylevegő!
A dal szerzője: Sípos F. Tamás, a dal címe: Mindenkinek van keresztje. Mire felismertem, elborzadtam, hogy ez komoly?!
És sorra a többi szám. Héj, kék az ég és zöld a fű nekem, nagyszerű az élet, úgy szeretlek téged, mint még sohasem!. Sálálálá Nincs baj bébi...
Szóval mégiscsak jól csinálta? Ennyi ideig sikerült belemásznia magát a fülembe? Rémisztő.
Amúgy nem csak zenék kerülnek felszínre, hanem apró mellékgondolatok. Általában egy dologra, vagy csak párra koncentrálunk, de közben ott nyüzsög a többi, jelentéktelennek tűnő "mellékgondolat". Nemrég volt szerencsém közel kerülni hozzájuk. Épp nem volt hajtás a cégnél, és természetesen a munkahelyen vagyok a legaktívabb, cikáznak a gondolataim, és egy pillanat alatt sok-sok apróság jutott eszembe. Pl, hogy ne felejtsem el megélezni a kést, mit veszek fel holnap, mit főzök, egyáltalán mi van otthon, vajon kövér vagyok-e, a fekete cicát csütörtökön vagy szerdán láttam?, és ehhez hasonló haszontalan gondolatok. Főleg akkor kerülnek felszínre, ha épp arról a témáról folyik a beszélgetés. És akkor döbben rá az ember, hogy jééé, ezen agyalok már X napja! Vagy, hogy most, hogy mondod, ezt álmodtam. Vagy ha zenét hallgatsz - amúgy ez a kontextus hatás a pszichóban - régi emlékeket idéző zene, mint például ez a Sipos F. Tamás, visszahoz egy csomó emléket. Hogy abban az időben épp mit gondoltam a világról. Elég érdekes. Gyámoltalan cicamica voltam, csoda, hogy még élek. :-D
Szerintem minden egészséges emberben ott motoszkálnak, és ez így van rendjén. Ezt azért mondom, mert egyszer teljesen kiürült a fejem és elég nyomasztó érzés volt. Tudom, tudom, a pasiknak ez a menyország, úgyhogy nem ragozom! :-)
Képet keresve ráakadtam egy galériára. Aki ráér, nézze meg. Nekem a régi Andersen mesék illusztrációi ugranak be róluk.
http://www.johnclearygallery.com/Maggie_Taylor/maggie_taylor_stray_thought_photo.php (a képet nem mertem feltenni)
Vajon hány kósza gondolatfoszlány járhat a fejünkben?
