India

Hellobello mindenkinek.

Júliusban elérkezett az utolsó napom a cégnél. Jó volt 3 hónappal  a szerződés lejárta előtt felmondani, így mindenki úgy kezelt mintha különleges élőhalott lennék. Sokan el is jöttek a búcsúbulimra, én 1-ig maradtam, de páran - többek között a főnököm - reggel 6-ig ropta. Szeretetben váltam el a cégtől, ennél ideálisabb búcsú nem történhetett volna.

Két hónapot otthon töltöttem Budapesten, ehhez minden cuccomat haza kellett szállíttatnom. Az ír cégek drágák, a magyarok pedig hírből nem ismerik az ügyfélközpontúságot. Az egyik akihez minden keresés vezet, na ők nagyon drágák, és mikor rákérdezek hogy nem lehetne esetleg mondjuk haramadáron, annyiért mint a többi magyar, akkor flegmán csak annyit mond hogy őt nem érdekli ki mennyit kér a szolgáltatásért... hát, nem is kapott semmit.

Ezzel ellentétben kedves István a jóóónagymagyar, igen. Végülis egyben hazaszállította a cuccaimat, de amit ezért el kellett szenvednem, az nem volt semmi. Két órán keresztül vendégnek érezte magát. Én, naiv, megkínáltam teával és ő el is terült a széken és életem leglassabb teaivását produkálta. A cica udvariasan köszöntötte, majd fél óra múlva rámnézett, nyávogott egy ingerültet, én a szememmel üzentem, hogy "jójó, tudom, de most mit csináljak", majd tüntetőleg távozott... és ő tette jól. Nade a lényeg, hogy egyben megérkeztek a cuccaim. Időben, jó áron.

Két hónap otthon, és elhúztam Indiába. Most is onnan írok.

A folytatást a www.keletikenyelem.blog.hu-n olvashatjátok.

Pusz, és később folytatom, amint munkához látok Európában.

Magyarok

Ma sem csalódtam honfitársaimban. Bár amúgy sosem szólunk egymáshoz, mert minek, mostanában feltűnően kóstolgatnak. Biztosan jól meggondoltam Indiát? hisz nem tudhatom mi vár rám ott.. most mondták a hírekben hogy megerőszakolnak minden lányt! És biztos hogy bírni fogom a koszt és a csendet? és van tervem utána? Nincs?! az meg hogy lehet? MEGÁLL AZ ÉLET!!!! Hogyhogy nagyjából elégedett vagyok az életemmel és ez csak hozzátesz? Ez konzervativizmus, kéremszépen - mondja ő - (és akkor mivan...) Én csak pazarlom az időmet, de ők már két gyereket is szültek, szóval fogjam be az arcom, én csak ne keménykedjek ezzel a húdenagy elhatározással!
Az egyik csak legyint "áh, úgyse jön vissza Írországba". Ezek szerint az a fő célom.

szerződés vége

Augusztus elején kezdődik el életem hátralévő része.

Bár nagy valószínűséggel felajánlanak egy újabb pár hónapos hosszabbítást a jelenlegi szerződésem utolsó napjaiban, nemet fogok mondani. Hogy miért?

Elértem a célom, sok pénzt kerestem, amit jótékony célra használok fel. A saját jövőmbe fektetem. :-)

Szeptember második felétől felkerekedem és jógaoktatói tanfolyamra indulok Indiába, aminek a mindennapjairól egy másik blogban fogok beszámolni. Még nincs meg az oldal, de amint életre kel, tudatom az itteni olvasókkal.

zene

Hogyhogy nem táncol önfeledten az egész iroda erre a zenére?

http://www.youtube.com/watch?v=VEAwx2RQAeo

A Vicc

Van hogy csak úgy adja magát egy szituáció és van hogy jár az ember agya miközben pihenést színlel.

Egy férfi kollegám töltötte újra a vizespalackját tisztított vízzel, ami szinte örökkévalóságig tart, ezért kisebb sor alakult ki, tisztára mint az oázis. Egy várakozó másik srác, kereste a szavakat, és csak annyit tudott kinyögni, "Briannak nagy a....". A gondolataim épp munka körül jártak, de megütötte a hirtelen szünet a fülem. Túl hirtelen reagáltam: "... mije?". (angolul: brian has a big.... what?). Csak egy ember nevetett. A negyedik, lengyel fiú. A másik kettő zavartan nem mondott semmit. Én meg jobbnak láttam nem magyarázkodni, inkább eltűntem gyorsan, mint szürke szamár a ködben. Remélem nem emlékeznek az arcomra, könnyen kirúghatnak egy ilyen miatt.

Ami érdekes az az, hogy ez a "játék" pont négy szereplős. A vicc tárgya, a poén provokálója, a lecsapója és az értelmezője. Tisztára mintha megrendezték volna, nem? :-D

Idegennyelv - ablak a világra

Ha nem beszélsz nyelvet, drámai módon csökken a munkalehetőségek száma. Megkockáztatom, megéri felmondani és két-három hónapon át intenzíven elsajátítani egy világnyelvet, hogy már a következő hónaptól megduplázd a fizetésed. Külföldön is megnyílnak a lehetőségek, hazajönni bármikor haza tudsz. Nehéz elképzelnem hogy nem éri meg se az idő se a pénz ezt a befektetést. Úgyhogy ha váltanál, és szakmailag már nem tudsz hova fejlődni, megvan mind az 500 diplomád, akkor hajrá, nyiss ablakot a világra!

Ha ellököd magadtól, szorosabban ölel

Otthonról néha jönnek a testhez álló állásajánlatok, mint pl kezdő számlafeldolgozó (fizetés: szar/hugy, végeláthatatlan túlórák), helpdeskes, hetnes a CBA-nál... ezeken jót röhögök, de a minap fölé lőttek. Megköszöntem kedvesen és megpróbáltam lerázni őket. De nem hagyták! Finance manager pozicíó, Budapest, multinál. Kb főkönyvelő. Na azt nem. Sokáig tartott belátni hogy tö

bbet ártok vele a társadalomnak, mint használok. Köszönömszépen, átadnám a helyet egy olyannak akinek ez az élete. Megmondtam kerek perec, Nem érdekel. Hhha, csak olaj volt a tűzre. Jójó, gondoljam át, mennyit kérek? Mondtam egy nagyobb összeget. 700 ezer nettó. Reakció. Persze, simán, nem gond (óafranc, mondhattam volna többet is), és próbáltak tovább győzködni: De a szakmai tapasztalan és hát hogy a Coca Colánál voltam. Mondom OK, de nem szeretnék könyvelni. Bármi egyéb, csak azt nem. Elmondtam azt is hogy miért nem. Egyszerűen nincs hozzá agyam. Hülye vagyok. Totál inkompetens. Továbbra sem tágít. De a környezet olyan jó, és sok a bónusz, és csapat lenne alattam, és hogy szerinte nagyon jó lennék, mert minden tapasztalatom megvan hozzá. Ilyet se láttam még. Mondom, tudja mit, küldje el az önéletrajzom, pályáztasson, aztán meglátjuk. Állásközvetítő, érdeke hogy eladjon, nem akadályozom meg. Majd max kiderül a második körben hogy ééén megmondtam. Ahogy az csak Magyarországon létezik: 3 körös személyes interjú, teszt, stb. Mondom hello, 3000 kmre élek, nem fog menni, hacsak be nem jönnek szombaton. Ez sem akadály, ezt is megoldja. Majd intézzük skypeon.

Letettük, én meg hápogtam. Ha tényleg beszervezi nekem az interjút és tényleg továbbjutok akkor heuréka, megtaláltam a zsíros állás még zsírosabbá tételét magyar viszonylatban. Most már csak a hecc kedvéért is végigcsinálom.... Ha, ismétlem, HA valóban jelentkezik.

Ír reggel

Vajon miért mosolyognak az írek az utcán? Nem erőltetésből. A minap megtapasztaltam a természetes mosoly kiváltó okát.
2 sávos úton való áthaladásra várok gyalogosként. Amúgy zebra van, meg lámpa, de inkább megvárom míg jön egy busz és feltartja az egész forgalmat, mintsem miattam álljanak meg.
Nade jött egy biciklis bácsi, aki kérdőn nézett rám, miért nem nyomom meg, itt álljunk estig? A kérdő tekintetére szóban válaszoltam. Magam miatt nem, de miatta megteszem. Csak és kizárólag miatta. Legyen szép napom. köszönöm, magának is :-)

Multi nesz

Ha jól figyelsz, hallod a klaviatúrák párbeszédét. Ki kivel kommunikál, milyen sebességgel ír, mikor elhallgat, ki válaszol. Ez egyfajta multizene. Pont úgy ahogy megismered bizonyos emberek lépteit a közeledben.

A Nagy Zabálás

Alig várod hogy beérj az irodába. Együtt reggelizel, és ebédelsz a kollegáiddal. És közben? Az asztalodnál nassolsz, öltönyben feszítesz, de a pattogatott kukorica átvette az uralmat fölötted, beborította az elegáns szerkódat, marékkal tömöd magadba az üres kalóriákat. Mindezt miért? Kompenzálsz, boldogságra vágysz. Hányingered van, de eszel tovább. Sós után édeset, hmm csoki. Éhes vagy még? Egyáltalán tudod mire való az evés? Suttyomban persze körülnézel, ugye nem lát meg senki? De te is tudod hogy a szemed sarkából mindent látsz. Miből feltételezed hogy a körülötted dolgozók nem?
Az asztalodon óráról órára hízlalod a szemétdombot. Undorító látvány. Hízol és a közérzeted is rombolod. Szépen vagyunk, mondhatom.

Ha nem etted volna meg korábban, kukoricán térdepeltetnélek.

Cumi

Miért hízunk meg a munkahelyünkön? Röviden, tömören azért, mert nem akarunk ott lenni és a legkönnyebben megszerezhető vigaszhoz nyúlunk: bármi ami az orális fixációnkat kielégíti. Legyen az tea, kávé, sütike, pattogatott kukorica vagy cigi.

A felismerés után könnyebb nemet mondani a reggeli féldisznóra, és csodával határos módon a közérzetünk is javul.

A megfigyelés egyszerű: Hétvégén mikor eszel először? Általában mennyit eszel? Mit csinálsz olyankor? Ó, csak nem olyat amit szeretsz? Csak nem úgy tekintesz az órára, hogy “Te jó ég, már ennyi az idő?” Csak nem úgy érzed hogy a hétvége egyszer csak elillant?

Nem baj ha nem szereted a munkád, sokan születtünk rossz időbe. El lehet viselni. Ha tudod, hogy a cél annyi hogy megkeresd a fizudat és mondjuk emberek közt legyél, könnyebb elviselni az agy elkocsonyásodásának folyamatát. Hobbival ez is elkerülhető.

Ahogy a vicc is szól:

“- Te Gandalf, én olyan irigy vagyok rátok, varázslókra.

-          Miért?

-          Mert a munkátok a hobbitok”

Utazók

Írországban mindenki utazik.

Itt az emberek gondolatai, a jó keresetüknél fogva nem állnak meg a napról napra túlélés mikéntjénél, további terveket szövögetnek. Ahol jelenleg is dolgozom, általánosan elfogadott világnézet a 6-24 hónapos világjárás. Persze, Írek, általában repülnek, macerásabb mint otthon, de ha útra kelnek, meg sem állnak Ausztráliáig vagy Dél-Amerikáig, számukra tényleg kicsi a világ. Fél évtől 2 évig terjedő időtartamot töltenek távol a hazájuktól, cseppnyit sem aggódva azon, mi lesz majd ha hazajönnek. Van egy kollegám, aki kb 25 éves, idén nyáron tért vissza 1 éves Ázsiai+Ausztráliai körútjáról. Átlagos, kedevs aranyos lány. Ez a hozzáállás nem csak a bevállalósakat jellemzi. Unalmas-kötelező program a karrier beindítása tájékán.

Sokan dolgoznak határozott idejű szerződéssel (így egyszerűbb a cégeknek), amit vagy meghosszabbítanak, vagy nem, de ha már ráuntak, fogják magukat és kiruccannak Thaiföldre/Új Zélandra, hasonló távolságokba, mert miért ne. Utazni jó!

A fél évig tartó GYES nem okoz fennakadást a munkaerőpiacon, simán elfér az utazók (fiúk, lányok vegyesen) eltávja közt. A mindennapi élet normális része. Fel sem merül véres rongyként tekinteni a pofátlan nőkre akik gyereket merészelnek vállalni (ugye nem kell ecsetelnem az új generáció gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait..)

Ez a jólét lejjebb tekeri a stresszadagot, lehetőséget biztosítva az élet igazi élvezetének.

Agy vs Művészet

Egy rendkívül unalmas meeting csak elsőre tűnik haszontalan időtöltésnek. A main pl megállapítottam hogy attól még hogy nem vagy okos, még lehetsz tehetséges, és ha mindkettő jelen van benned akkor az mégjobb.

Szerződésmeghosszabbítás

A várt utolsó napos bejelentéshez képest időben, egy hónappal a szerződésem lejárata előtt közölték velem hogy március végéig maradhatok. A nem túl konkrét időpont miatt felmerül bennem a gyanú hogy esetleg még tovább is szívhatom a cég vérét, csak hát ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Ha előre tudom hogy egy évig itt leszek akkor jobban előre tudok tervezni anyagilag, szabadság beosztásilag és lelkileg is. De még így is nagyon jó dolgom van, szóval pofám lapos.
Megszerettem a csapatomat, a világvégét együtt vészeltük át a szülinapom ünneplésével egy 1 nm-es szobában. Hangulatos volt. 3 tortát is kaptam, mind gluténmentes. Hát nem extra figyelmesek a kollegáim?
Szóval átélhetem a hosszabbodó napokat (itt úgy mondják, "stretching daylight") és zavartalanul élvezhetem az enyhe tél előnyeit. Még nem csömörlöttem meg a napi 100 km-es ingázástól sem.

Elkezdtem egy másik jógát, nagyon tetszik a nő. 50 körüli, békés természet, heti 11 órát tart a saját házában a semmi közepén és eddig bármikor mentem, mindig tele volt, 30 fő. 10EUR/alkalom/fő, azaz 3300 EUR bevétel hetente. Azért is csillant fel a szemem erre a vállalkozásra, mert idősen is hitelesen művelheti az ember. És mindenképp hasznos ha van a családban egy hátszakértő. Főleg idős kor esetén javallott.

Hiányzik az érintés, távol vagyok a szeretteimtől, meg ez amúgyis egy távolságtartó kultúra, mosolygunk sokat, de mint a veszekedő macskák, csak hangosan nyávogunk, sosem esünk egymásnak.. nem tűnt volna fel ha nem borzongtam volna bele a jógaoktató segítő keze érintésébe. Pedig egy másodpercig se tartott. Csak lekapcsolt bennem egy relét. Egy lengyel kolleganőm pedig a hajamat fogta meg, az is úgy lebénított egy időre, ügyelnem kellett, nehogy feltűnést keltsen a lecsöppenő nyálam :-D