Utazók

Írországban mindenki utazik.

Itt az emberek gondolatai, a jó keresetüknél fogva nem állnak meg a napról napra túlélés mikéntjénél, további terveket szövögetnek. Ahol jelenleg is dolgozom, általánosan elfogadott világnézet a 6-24 hónapos világjárás. Persze, Írek, általában repülnek, macerásabb mint otthon, de ha útra kelnek, meg sem állnak Ausztráliáig vagy Dél-Amerikáig, számukra tényleg kicsi a világ. Fél évtől 2 évig terjedő időtartamot töltenek távol a hazájuktól, cseppnyit sem aggódva azon, mi lesz majd ha hazajönnek. Van egy kollegám, aki kb 25 éves, idén nyáron tért vissza 1 éves Ázsiai+Ausztráliai körútjáról. Átlagos, kedevs aranyos lány. Ez a hozzáállás nem csak a bevállalósakat jellemzi. Unalmas-kötelező program a karrier beindítása tájékán.

Sokan dolgoznak határozott idejű szerződéssel (így egyszerűbb a cégeknek), amit vagy meghosszabbítanak, vagy nem, de ha már ráuntak, fogják magukat és kiruccannak Thaiföldre/Új Zélandra, hasonló távolságokba, mert miért ne. Utazni jó!

A fél évig tartó GYES nem okoz fennakadást a munkaerőpiacon, simán elfér az utazók (fiúk, lányok vegyesen) eltávja közt. A mindennapi élet normális része. Fel sem merül véres rongyként tekinteni a pofátlan nőkre akik gyereket merészelnek vállalni (ugye nem kell ecsetelnem az új generáció gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait..)

Ez a jólét lejjebb tekeri a stresszadagot, lehetőséget biztosítva az élet igazi élvezetének.