A pszichológia elismeri és használja az "írd ki magadból" terápiás módszert. Mivel kell az állásom - kussolnom kell. De csendben megölöm magam, ha tétlenül ülök. Ez a blog főként arra szolgál, hogy segítsek magamon, de közben ti is jól szórakoztok :-)
Külföldön dolgozni
Bárkinek kérdése van, szívesen segítek külföldi elhelyezkedéssel kapcsolatban. Ezen belül konkrétabban a pénzügyi, irodában ülős munkákban tudok infóval szolgálni. Addigis, ha még nem tetted, regisztrálj a www.monster.hu-ra, vagy a kiszemelt országod monsterére.
Anglia: www.monster.co.uk - angol CV | Írország: www.monster.ie - angol CV
Az ideális önéletrajz 1 oldalas. Rövid, tömör és könnyen áttekinthető, a beosztás, felelősség mellett szerepeljen az elért eredmény is (achievements)
A kockázatokról és mellékhatásokról, kérlek kérdezd kezelőorvosod, vagy gyógyszerészed.
2011. november 28., hétfő
Hogy vagy?
Na, hasonló határokkal rendelkezik a "hogy vagy" kérdés. Függ a személyek viszonyától, a legutóbbi kérdezés óta eltelt időtől, az időköbeni esetleges történésektől.
A céltalan chatelések ezzel a kezdő labdapasszal kezdődnek: hogy vagy? És várjuk a sablonos választ. Leginkább a munkahelyen, vagy nem annyira közeli baráttól. Nade mi a helyzet egy régen szoros baráti kapcsolattal akivel évek maradtak ki a legutóbbi beszélgetés óta? Olyankor mit várunk el? Ez a hogy vagy kicsit bővebb részletezést igényel. Vagy egy mélyebb barátsággal, akivel csak chaten tartjuk a kapcsolatot. Az a hogyvagy megint más értelmezést kap.
Egyvalakitől viszont biztos nem kérdezzük meg. Akivel összekötöttük az életünket, a napunk nagy részét vele töltjük. Egy hogyvagy csak extrém esetekben fordul elő. Baleset, betegség vagy lottónyeremény után, de semmiképp sem része a mindennapos beszélgetéseknek.
Hát ennyit a varásnap esti filozofálgatásról. Asszem ideje aludni.
2011. november 27., vasárnap
Autóvásárlás
Egy kis ír útinform:
Írország átlagos autóútszélessége maximum 165 cm - ha keresztbe feküdnék az úton, tuti átmennének a fejemen, délután 5kor sötétedik, elég gyakran esik. A szembejövő forgalom harsány fénye késként hatol a retinámba, a harmadik kegyelemdöfés az idegcsatornámba - egyáltalán nem látok. De még ha látnék is, az eső egy megkerülhetetlen akadály, amit az ablaktörlő fülsiketítő csikorgással old meg. Csöbörből vödörbe. Vagy nem látok, vagy megsüketülök.
Szóval akkor megvan a kép? Keskeny út, éjszaka, eső, fényszórók. Na ehhez jön hozzá a 100-as "sebességkorlátozó" tábla, amit az élesen kanyarodó úton egyenesen kibaszásnak érzek. Ekkor sírom el magam. Dávid mellettem röhög, de persze simogat, hogy milyen ari vagyok és milyen szórakoztató mellettem ülni. Ja, csak közben adrenalin folyik a vérem helyett és azon izgulok, hogy ne haljunk meg - ezért is megyek ilyenkor 40-nel. Ösztönösen rántanám el a kormányt minden egyes szembejövő jármű feltűnésekor. Sosem vagyok biztos benne, hogy valóban a sávban tartom a kocsit. De persze mikor kinyitom a szemem, kiderül, hogy még élek, tehát minden OK.
És a kedves ír társaság nem villog, nem dudál, nem mászik a seggembe. Türelmesen megvárja, amíg lehetőség adódik rá és megelőz. Amikor észreveszem, hogy valaki bekanyarodik a mögöttem lévő bekötő útról, előre sajnálom. Bár lenne egy batman autóm, aminek változik a rendszámtáblája és kiírhatnám, hogy "sorry". A max, amit tehetnék az az, hogy lehúzódok. DE HOVA?! Azt a 4mm-t úgysem veszi észre senki.
Legördül a teher a vállamról, amint megpillantom az 50es táblát a városok előtt. 50, a barátom!
A körforgalmakba már eleve a bejutás is gondolkodást igényel. Aztán belülre sorolni, sávot váltani, majd kijönni a második, kijáraton?! Mégis, hogy?! Kanyarodjak, váltsak, és figyeljek a mellettem lévőre, és ne hibázzam el a kijáratot? Csak az az egy tudat nyugtat, hogy sok hülye van az utakon, akik mindenféle gond nélkül képesek vezetni, úgyhogy egyszer én is magabiztosan veszem a kanyarokat, és khm.. az egyenes szakaszt is.
Mi az ennél égőbb? Én, egy M3 BMW-ben...
Szabadság - főnöki bíztatással
Én csak ámulok.
2011. november 5., szombat
Ilyenek vagyunk külföldön (is)
De most már engednem kell a rosszmájúaknak, akik csak kárognak, hogy milyen bunkók vagyunk úgy általában.
Sorozatban találkozom frusztrált, irigy, rosszindulatú magyarokkal, akik még nem nőtték ki saját árnyékukat és nyugodtan űzik a "mások lekicsinyítése által én többnek tűnök" stratégiát. Talán ez a legszélesebb körben elterjedt módszer. És nem csak itt, otthon is.
Hősünk 40 év körüli, elfehéredett, összezárt ajkú illető, aki tuti bekommentel a blogomba valami napiszarosat, ha magára ismer. Történetem másik pillére egy ír őslakos, aki Magyarország történelméből írta a diplomáját. Ilyenkor tisztelettel és csodálattal kéne, hogy magába fogadja a társaság az ír srácot, de mi nem! Ő ezt nem tudhassa jól! majd mi jól megmondjuk neki hogy hogy is volt az igazából! Mit tudhat ő 3000 km távolságból! Magyar srácunk hozzáértően vizsgálja a pohár oldalán lecsurgó vörösbor tannintartalmát. Ettől egyből értelmes embernek érzi magát. Fel sem néz, csak morog, és korrigál. Nem úgy volt drága, a Habsburg-Magyar Monarchia nem is ettől eddig tartott, hanem +-1 évvel arrébb (előszőr azt hittem viccel), és mi bezzeg beszéljük a magyar nyelvet, de te! te nem is beszélsz írül! Hehehe.
Én tudom miért nehéz az íreknek írül beszélni, de lefogadom, hogy szeretett hősünknek gőze sincs róla, és képes volt ezt az egyet felhozni szerencsétlen ír srác ellen, aki csak be szeretett volna vágódni.
A munkahelyen is, amikor véletlenül kilöttyintem a levest, a 300 ír közül miért az 1 magyar röhögi könnyesre magát rajtam? Úgy kell visszafognia magát, hogy ne rángassa meg a könyökömet, hogy a tányért is leejtsem! Jó móka, mi? És utána még 2szer felemlegeti, mint az évszázad viccét... Komolyan, ez nektek szórakozás?
Drága paraszt magyar barátaim! Nem mintha egy ilyen is olvasná a blogom, hiszen megvan a saját véleményük MINDENRŐL... mielőtt betennétek a lábatokat külföldre, gondoljátok meg kétszer is, hogy mit képviseltek. Rajtatok kereszül ítélik megy az országot!
Ha valaki kedvesen szól hozzátok, számoljatok el háromig, bírjátok ki, hogy nem semmisítitek meg az illetőt valami kicsinyes - csak általatok fondorlatosnak hitt - beszólással. Ti élveznétek olyan ember társaságát, aki mások előtt hangoztatja, hogy milyen hülyék vagytok?
Hagyjátok szóhoz jutni a másikat is, ne beszéljetek 5 percnél tovább a szarságaitokról, amiről csak ti hiszitek, hogy a másikat érdekli, csak udvariasságból bólogatnak!
Ha véletlenül meg akarná tanulni a külföldi, hogy hogy kell kimondani, "egészségedre", ne röhögjétek ki az első próbálkozása után, és hagyjátok magára szégyenkezni. Ne legyintsetek, hogy "á, te erre úgysem vagy képes".
Ha külföldi tartózkodik a többfős társaságban, próbáljatok meg olyan nyelven beszélni, amit ő is ért.
Ne arról szóljon a buli, hogy 100% magyar nyelvű zenéket hallgattok.
Nem vagyok extra nemzet tudatos egyén, csak a minimális szinten. Sok minden hidegen hagy, amire az otthoni "nacionalisták" már ugranak. De van az a határ, amin túl már engem is ki tudnak hozni a sodromból.
Én már félek az új magyaroktól, akikkel össze kell ismerkednem, mert már elszoktam a rosszindulatú, áskálódó hozzáállástól, ami őket is megmérgezi - hihetetlen, hogy nem érzékelik.
Hát nem sokkal élvezhetőbb az élet, ha nyoma sincs bennünk negatív érzéseknek? Próbáljátok ki (tanuljatok mindenmás külföldi embertásaitoktól)! Mindenkinek jobb lesz!
Magyarország, én így szeretnélek.
2011. november 1., kedd
Egy kis kultúra
Nemcsak köztem és az írek között, hanem, más nemzetiségekkel kapcsolatban is. De ma egy nagyobb csiszolódást sikerült előidéznem. A havi zárás általában stresszesebb időszak. Ez leginkább a felgyülemlett munka szűkös határidőre történő befejezésének köszönhető. És ha az ember egy másik kollegától függ, aki látványosan szarik az egészre, ezzel hátráltatva a munkát, eléggé fel tudja borzolni az amúgy sem nyugodt idegeket. És szerencsétlenségére pont velem kezdett ki az illető. Egy átlagos ír ilyenkor sóhajt egyet, majd vár. Vár vár és vár. És amikor megbizonyosodott affelől, hogy most már tényleg hülyének nézik – kb rájuk kapcsolják a munkahelyen a lámpát – akkor ír egy kedves “remindert” és hazamegy. Na és mi játszódik le bennem ilyenkor? Ráírok már pár nappal a határidő előtt, hogy tutibiztosan elküldje a riportot. Persze szarik rá. De én erre is fel vagyok készülve. Miután mindenki más elküldte, amit kell, ismét ráírok, de már chaten – és ilyenkor azonnal el is küldi. Csakhogy ha minden hónapban eljátsza velem a meglepett kollegát, és megígéri, hogy következő hónapban elsőként küldi… de engem nem lehet átverni. Tudom, hogy következő hónapban is szarni fog rá. Visszafogottan sziszegem a főnökömnek, esetleg nem látogathatnám meg egy napra az illetőt és verhetem agyon?
Azt a meglepődést az arcokon! Elfogott a bizonytalanság. Vajon ennyire durvát mondtam? Otthon ez enyhe, 2es erősségű viccnek számít. Itt meg kb karanténba küldtek a tekintetükkel.
Mindig elfelejtem, hogy az irónia leginkább a magyarokra jellemző, legalábbis én így tapasztaltam. A kollegáim nem nagyon értik és az agressziót hírből sem ismerik. Amint kilépnek az országból, halál fiai. Sajnos. Nagyon aranyos emberek, de burokban élnek. Egyik argentin kollegámmal beszéltük, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy mostohább körülmények között nevelkedtünk, mert így meg tudjuk védeni testi és lelki épségünket, pl azzal, hogy nem köszönünk kedves kétajtós szekrényeknek csuklyával a fejükön. Nem kérdezzük meg a kivégzőosztagot, hogy kérnek-e egy csésze teát és nem simogatjuk meg a habzó szájú pitbullok buksiját az utcán.
Szóval ma is tanultam valamit. Írországban dolgozni csak csendben, szépen, ahogy a csiga megy a réten - ugy érdemes.
Összes oldalmegjelenítés
Népszerű bejegyzések
-
Tudom tudom, hogy már írtam, de annyi mindent nem írtam le még! :-) Szóval nincs annyi túlóra, mint az előző helyen, és ha mégis van, akkor ...
-
Korán kelt a nap, és ha ez nem lett volna elég, az ablakmosó fiúk segítettek a korán kelésben. Itt ugyanis (ahol a tesómék laknak) kívülről ...
-
Egy csodálatos Csopakon és Tihanyon eltöltött nap után ismét belevetettem magam az állásinterjúzás sűrűjébe. Ez a keresztem, ez most már b...
-
5ösével teszik fel a kérdést különféle "beugratós", "ravasz" kérdéssel. 1-5ös skálán adhatok osztályzatot az állításra ...
-
Most először leírom a cég nevét. És vállalom a véleményem. Mert az összes f@szomat bekaphatják! Nem kellek nekik. Ezt úgy tudtam meg, hogy...
-
Meséltem már a vogonokról? "A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bü...
-
Én azt értem hogy amerika-bézd-kámpöni vagyunk, de azért mégis... a határidő utolsó napján elárasztani mindenkit a szarpucolós melóval.. azt...
-
Na ez az igazi agyhalál! Az előző interjú után egyből nyargaltam az ügynökséghez. Magyarországon ez sosem működött, gondoltam megpróbálom, ...
-
Eleged van a munkából? Unod már, hogy mindig akad valami teendő? Kevesled a fizetés ed? Kicsi az asztalod? Fakó a környezeted? Leszarod, ha ...
-
A munkahelyi eltérő kultúrának köszönhetően lehetőségem van megismerni szólásokat, szokásokat amiket mindig örömmel hallgatok. Egyik nap e...