Betegek

Éljenek a betegen dolgozók mártírjai! Ez az egész álszent dolog a munkával, hogy az az első... Lófaszt! Család, egészség, pihenés, szórakozás....... sorozatok.... pisikaki.... és akkor valahol ott az alján dereng a munka. De neeeem, nekik semmi más nincs az életükben, még ha otthon is sír a gyerek, csak ez az egy. És mindezt mutatni is kell azzal ha valaki betegen jön be! Tartsam vissza a lélegzetem, amíg hozzám beszélnek és aztán egyből menjek a sterilizálóba? Vagy egyből szkafander? Miért jó ha másokat is megfertőznek? Miért nem tudnak otthonról dolgozni? És miért nem vesznek tudomást arról, hogy ezt csinálják???!!!!

Nem csak itt, otthon is.

Elhiszi bárki is, hogy az a jó munkaerő, aki betegen bejár? Most komolyan?



Túl sok volt a kérdőjel ebben a bejegyzésben????

A nevem S. - My name is S.

Ismerős az a fickó, aki a munkahelyeden mindig a legalkalmatlanabb pillanatban kúszik a hátad mögé, észrevétlenül vár, amíg feltűnik, hogy rádragadt egy kiváncsi szempár, és csodálkozik, hogy miért nem barátkozol vele? Pontosan ilyen az egyik kollegám is. A neve S. ("My name is Earl" után szabadon)

Szóval van ez a srác. Magyar. Ennélfogva feljogosítva érzi magát arra, hogy a legjobb barátunk legyen.(A többesszám a tesómra vonatkozik)
Az a benyomásom, mintha nem lennének és soha nem is lettek volna barátai, és mintegy kapuzárási pánikként kétségbeesetten keresné a barátságunkat.
Csakhogy ő attól még egy idegen marad. Egy idegesítő idegen. Minél jobban próbálkozik, annál messzebbre menekülünk.

Ő egy karakter. Az a típus;

• Akinél a céges buliból hazamenet ott marad egy bontatlan sör, ami egészen hazáig bontatlan is marad. 
• Aki könyökvédőben jár a munkahelyen, mert sajnálja a pénzt ruhára és ezzel akadályozza meg az anyag elvékonyodását a könyökénél. 
• Aki minden nap eszik a munkahelyi menzán - és mindig fintorog, hogy milyen szar a kaja
• Aki egy nyaralásból visszatérve - amit otthon töltött - kéri, hogy nézzük meg együtt a fényképeken
• Aki (szerinte) vicces (szerintünk fenyegető) üzenetet hagy a kocsidon, pl ne használd, mert nem indul be.
• Aki szerint úgy általában minden szar - dulifuli, utálja, ha nem ehet áfonyát. :-)
• És tipikus "vizesen elrakott ruha" szaga van.
• Aki csak magyarokkal barátkozik külföldön, ennélfogva fogalma sincs mi zajlik amúgy körülötte, mert minek menne el otthonról, hiszen itt semmi sem magyar.
• Aki azért nem beszéli az angolt, mert túl egyszerű nyelv.

Ez már a második hétvége, hogy SMS-t kapok tőle. Brr. Nincs az a történés, ami miatt ésszerűnek gondolnám vele az akár egy percre összefutást a szabadidőmben!
A mai SMSváltás a következő volt:
-ő: bocs, hogy hétvégén zavarlak, de szeretnék egy szivességet kérni tőled.
(te jó ég, mit akarhat tőlem? Egy romantikus sétát a folyóparton és nap végén megetetni velem az agyamat? Vagy komoly szakmai megbeszélést szeretne? Vagy felmászott a kiscicája a fára és csak én tudom lehozni?)
-én: mi az?
-ő (pár órával később): túl sok kaját főztem, lehet, hogy nem fér el a hűtőmben, esetleg adhatnék neked 2-3 dobozzal?
-én: próbáltad a fagyót?

Azóta semmi. De komolyan, szerintetek ez normális? Jövő héten is írni fog? Mégis mit gondol? Bejön nekem, csak félek megkeresni? Egész nap ülök a sarokban és sírok, hogy mikor hív már fel? És tudja, hogy hol lakom!!! Áááááááááá

Az ilyen emberekkel főleg az a gond, hogy csak azt értik meg, amit mondanak nekik. A ráutaló magatartás, mint olyan, számukra tökidegen. Úgyhogy vagy udvariaskodik az ember, vagy megmondja kerek perec, hogy figyu, nem vagyunk barátok.. csak ez meg olyan kellemetlen. És ez a legbosszantóbb az egészben. Miért kell kellemetlenül éreznem magam, hogy levakarjam magamról?

Lenyűgöző, hogy a munkahelyi közösségen belül is megjelenik a kinti világ alapszabálya. Minden karakterből egy. Neki egyszerűen ott kell lennie, mert nincs hozzá hasonló. Noé bárkája effekt. :-)

Egy blogíró dilemmája

Srácok - hmm, lehet, hogy túl sok "Így jártam anyátokkal"-t néztem? - haldoklik a blogom. Ez tény, ne szépítsük.
Nade miért is van így? Túl jó dolgom van, a jó dolgok meg senkit sem érdekelnek.. Viszont, mint külföldi élmény továbbra is érdekes a kintlét.

Pl tudom, hogy most jólesne a meleg, meg egy füstös lebujban egy Takáts Eszti koncert.

További észrevételem a multik világával kapcsolatban - amit Enikőnek köszönhetek, hogy ráébresztett a kérdésével - az, hogy miután elvégzed a sulit, és fejet hajtva az elvárásoknak, felvételizel egy multiba, nagyon szerencsésnek kell lenned, hogy azt csináld, amit szeretnél. Még az is kiderülhet, hogy utálod az egészet. Mivel a multi attól multi, hogy minimális rálátást biztosít a cég egészére nézve, mást nem tehetsz, csak a futószalagra koncentrálsz. És esetleg reménykedsz abban, hogy egyszer sikerül kiismerned annyira a céget, hogy rájöjj, pontosan melyik az az osztály, ahol sikeresen érvényesítheted az iskolában tanultakat. És aztán, mire elérsz odáig, esetleg előfordulhat, hogy már el is felejtetted, mit tanultál. Ez pont olyan, mint a tanult nyelv. Ha nem beszéled, elfelejted.

Na és mi van akkor, ha a beszűkült agyaddal azt hitted, hogy ennek így kell lennie és körül sem néztél, hogy esetleg mi van akkor, ha mégsem?
Sokan csak követik az előre megírt forgatókönyvet: ovi, suli-suli-suli, munka, esküvő, gyerek, unokák, temetés.

Ez a képlet jó. Pontosan úgy, mint a bibliában a tízparancsolat. Mögöttes értelmezése: "Ha esetleg nem akarnál gondolkodni, csak csinálni, amit mondanak neked, akkor tartsd be ezeket a szabályokat, úgysem fogsz kérdezni, csak csináld"

Sajnos az egész zsákbamacska. Ha nem tudod az egyetemi felvételi előtt, hogy mi akarsz lenni, akkor már csak nagy nehézségek és áldozatok árán tudsz változtatni. Egészen odáig élhetsz hazugságban, amikor elérted a várt célt. És ott derül ki, hogy jééé, nem is tetszik! Ez nem is én vagyok! De még ilyenkor is lehet választani. Vagy továbbra is erőlteted a sablont, és törtetsz felfelé a semmibe, vagy esetleg elgondolkodsz, hogy mit tudsz kezdeni azzal, amid van. Esetleg kieszközölhető-e a jövőbeli boldogságod.

Mit szeretnél? Mi a végcél? Sok ember főnöke lenni napi 10-12 órában, vagy esetleg a saját magad főnöke egy olyan vállalkozásban, amit szívvel lélekkel tudnál csinálni?

Szeretsz másoknak dolgozni? Sokan, sőt a többség igen. Nincs felelősség, a szabályokat előre megrágták, neked már csak be kell állnod a sorba. Ha nem tetszik, továbblépsz.
Nincs ezzel semmi baj. Csak akkor, ha rájössz, hogy neked nem ez kell. Nehéz, iszonyatosan nehéz elszakadni a megszokott, jól bevált környezetből kiszakadni. Mindkét félnek. Aki sosem volt alkalmazásban, annak alkalmazottként folytatni, és fordítva.

Szóval nehéz a döntés. Viszont ami jó, az az, hogy minden nap lehet ezen elmélkedni, és az egyszemélyes brainstorming is jó valamire. Egyszer kitisztul a kép, és egyértelmű lesz, hogy hogyan tovább.

És a megnyugtató gondolat e homályos szabad asszociációs módszerem végére - ha már magunk mögött tudhatjuk ezt a látszólagos időpocsékolást, ne bánjuk, a mostani személyiségünket köszönhetjük neki. Mindenképp tapasztalattal lettünk gazdagabbak, bárhogy is döntünk, ennek tudatában tesszük. Akár maradunk - akár változtatunk.

Mindörökké Ámen.

Update

Hello,
Sokan említitek, hogy nincs update, úgyhogy most már rászántam magam az írásra, de csak röviden.
Most negyedéves zárás van a cégnél, pont olyan témák kerülnek elő, amit anno a főiskolán tanultam, minden ismerősen hangzik, előttem van egy halom puzzle, de nem tudom kirakni. Látom már az alagút végét, tudom, hogy hamarosan megértem, csak kéne egy szikra. És akkor valami olyat fogok elvárni, hogy jaaaaaaaaaa ahaaaaaaaaaaa, és még az is, uhummmmmm, nagyon jó, tehát most már ilyen és ilyen infókat tudok és most húdejó a részvényeseknek meg hááádebüszke vagyok... Nade ez az idő még nem jött el. De ez a max stressz ami ér.

A napokban a főnököm időt szakított egy személyes "face to face" --> "face 2 face" megbeszélésre, amitől ösztönösen összerándult a gyomrom. Tudtam, hogy nem rosszindulatú, csak már megszoktam, hogy ha komoly beszélgetésre kerül sor, mindig kapok a fejemre... ezúttal nem. Mikor már azt hittem, hogy itt a vége, minden rendben van, még rázendített egy 5 perc dícséretre is, sőt, még ő kért elnézést, ha esetleg néha úgy érzem, hogy haszontalan vagyok, csak mert most kaotikus állapotok uralkodnak, és nem tudnak időt szakítani egy odafigyelős tréningre. És hogy 3 hónap alatt jóval túlteljesítettem az elvárt szintet. Tudom, hogy kamu, meg rizsa, de jólesik. Hehe, aki emlékszik még a Vodafone-os bejegyzésemre, az tudja, hogy mennyire!

És azok a vodafonosok, akik olvasnak és ottmaradtak, ne lógassák az orrukat, kedves DTK és ÉFK :-) Van remény egy jobb - nem jehova - világra. :-)

Közben elmentem Franciaországba is, de talán ezt egy másik blogban kezdem írni, mert ez már így is vegyesfelvágott.

Mit fog szólni a kiadóm, ha elkalandozok?? :-D