Update

Hello,
Sokan említitek, hogy nincs update, úgyhogy most már rászántam magam az írásra, de csak röviden.
Most negyedéves zárás van a cégnél, pont olyan témák kerülnek elő, amit anno a főiskolán tanultam, minden ismerősen hangzik, előttem van egy halom puzzle, de nem tudom kirakni. Látom már az alagút végét, tudom, hogy hamarosan megértem, csak kéne egy szikra. És akkor valami olyat fogok elvárni, hogy jaaaaaaaaaa ahaaaaaaaaaaa, és még az is, uhummmmmm, nagyon jó, tehát most már ilyen és ilyen infókat tudok és most húdejó a részvényeseknek meg hááádebüszke vagyok... Nade ez az idő még nem jött el. De ez a max stressz ami ér.

A napokban a főnököm időt szakított egy személyes "face to face" --> "face 2 face" megbeszélésre, amitől ösztönösen összerándult a gyomrom. Tudtam, hogy nem rosszindulatú, csak már megszoktam, hogy ha komoly beszélgetésre kerül sor, mindig kapok a fejemre... ezúttal nem. Mikor már azt hittem, hogy itt a vége, minden rendben van, még rázendített egy 5 perc dícséretre is, sőt, még ő kért elnézést, ha esetleg néha úgy érzem, hogy haszontalan vagyok, csak mert most kaotikus állapotok uralkodnak, és nem tudnak időt szakítani egy odafigyelős tréningre. És hogy 3 hónap alatt jóval túlteljesítettem az elvárt szintet. Tudom, hogy kamu, meg rizsa, de jólesik. Hehe, aki emlékszik még a Vodafone-os bejegyzésemre, az tudja, hogy mennyire!

És azok a vodafonosok, akik olvasnak és ottmaradtak, ne lógassák az orrukat, kedves DTK és ÉFK :-) Van remény egy jobb - nem jehova - világra. :-)

Közben elmentem Franciaországba is, de talán ezt egy másik blogban kezdem írni, mert ez már így is vegyesfelvágott.

Mit fog szólni a kiadóm, ha elkalandozok?? :-D