Külföldön dolgozni

Bárkinek kérdése van, szívesen segítek külföldi elhelyezkedéssel kapcsolatban. Ezen belül konkrétabban a pénzügyi, irodában ülős munkákban tudok infóval szolgálni. Addigis, ha még nem tetted, regisztrálj a www.monster.hu-ra, vagy a kiszemelt országod monsterére.

Anglia: www.monster.co.uk - angol CV | Írország: www.monster.ie - angol CV

Az ideális önéletrajz 1 oldalas. Rövid, tömör és könnyen áttekinthető, a beosztás, felelősség mellett szerepeljen az elért eredmény is (achievements)

A kockázatokról és mellékhatásokról, kérlek kérdezd kezelőorvosod, vagy gyógyszerészed.

2011. december 9., péntek

Cipő 2.

előző bejegyzés folytatása:


E: te ebay én amazon. isten áldja mindkét fórumot
D: megtaláltaaaaam 
E: na muti, Ornella
E: nézd meg ezt a szőrmedvényt
http://www.amazon.co.uk/Womens-Black-Buckle-Strap-Boots/dp/B004K2FOBY/ref=sr_1_497?s=shoes&ie=UTF8&qid=1296600226&sr=1-497
hát nem édes?
D: ez ronda. sztem ez má drogozás
E:jaj, de milyen jó, esik az eső? Kit érdekel, ott vannak a cipők!
D: wazze leállni
E: Kirúgtak, kit érdekel? Ott vannak a cipők
D: elvonóra
E: éhes vagy, de nincs pénzed, mert elköltötted cipőre?
D: kell a munka, hogy legyen péz rájuk
E: ott vannak a CIPŐK. CIPŐŐŐŐ! cipő cipő cipő cipő?
cipő?
cipő!
CIPPPŐŐŐŐŐ!!!!
annyit mondogatom, hogy már nem tudom mit jelent
upsz
hiányom van
valami hiányzik az életemből
áh, megvan
CIPŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐő
D: cipő?
E: egyre gondoltunk
D:jah
E: lájk
D: először volt egy hülye gondolatom, hogy én..de aztán biztos lettem, hogy nem
E: jajbocsi. ne hari, de most a cipők egyre több helyet elfoglalnak az agyamban… egy idő után nem megyek ki pisilni…mert elfelejtem. És az inger a cipőkhöz vezet majd, és cipőt eszem reggelire, meg francia hagymalevest friss cipőben
D: :-)
E: najó leállok
D: e – dili
E: csak az a baj, hogy a cipőt nem tudom összekombinálni a múval… most mi lesz?
D: muci. Halló, és áprilisban még ott leszel?
E: muci? héé
D: mihé?
E: hát, ha a pasim nem szólít haza, akkor igen. hát ki a muci? én? cipőcipőcipőőőő
E:cipő cipő cipő
E: cipő
m
a
g
a
s
s
a
r
k
ú
C
I
P
Ő
D: na szal a cipők mellett egy kis április 7-10?
E:
D: 110€ kezeléssel
E: akkor vajon le lesznek árazva? és szandálban lehet lenni?
D:a cipők?
E: igen
D: vagy a jegy?
E: ja bocs
D: beszarok
E: cipők
D:hol ittt vagy ott ?
E: nemnem, én cipőországban vagyok
E:én vagyok hamucipő
D: lehet igy veled beszélni
E: tudod mi vagy te?
D: mi?
E: egy simulékony, vékonytalpú, férfias prada cipő! Te, én teljesen együtt érzek Smeagollal
D: azt hittem én rohangászom az üvegcipővel
E: drágaszáág
D: baazzz! kis komolyságot me má csak 1-1 jegyek volnának
E: Te jössz vagy én? és milyen cipőt veszünk fel?
D: ez lett volna a kérdés
E: ja
E: akkor megyek én
D: mit szívtál, én is kérek
E: lábszagot… egy cipőből, drágám
E: boldog február másodikát kívánok neked
D: köszönöm, én meg boldog cipőt
E: nem tudom még, még nem is láttak. ez a cipő világnapja
E: na, fiam, mostantól a neved Dávid cipő
E: mú mi ez az új szó? dili” Ez után majd jön a móka és kacagás cipő?
E: Hihiicipői. Jaj, van egy sztorim gyorsan aztán mehetsz. Cipőkém. Szóval ma volt focimeccs és hát be akartam vágódni és bekiabáltam, de a goalkeeper helyett azt mondtam, hogy bookkeeper! Who is the bookkeeper! Hehehee. na ez volt benedek elek legújabb cipője
E: mú. akarom mondani
D: bolondcipő
E: cipő
D: dilicipő. kár hogy nem menti ez a fos új msn a beszélgetéseket
D: ezt jó lett volna megőrízni
E: szerezzél már cipős ikonokat"


Cipő 1.

A cipők iránti szenvedélyemet bizonyítandó, idemásolok egy korábbi beszélgetést Dáviddal.

“E: link És ez? Annyira szép műalkotás! Nézd a sarkát! Bepisilek a gyönnyörtől! Kinek kell pornó!
D: Hülye :-P 
E: link, még egy link azt tudod, hogy nincs cipőm. A barnát otthon hagytam, sajnos totálkáros. na és helyette rendeltem. de persze bélelt nem volt. remélem a héten megjön, mert beszarásmilyenjó! Egyből beleszerettem! De komolyan. Annyira magával ragadott ez a sok cipő, hogy nem tudtam aludni. Halálosan komolyan mondom
link ez meg már csak hab a tortán. 
ha lesz állásom, veszek még cipőt persze fizutól függően, mert nagyon elstoplisodtam. tényleg nem költöttem magamra, de most lehet, persze ésszel. nem költöm el az összes pénzem csak módjával, hogy legyen meglepi. Jajdevárom hogy jöjjenek. akciósat vettem gyönyörűt. Juj! meg lehet osztani a wishlistemet?
D: :-D
E: http://www.amazon.co.uk/ALDO-Fornili-Women-Shoes-Cognac/dp/B003VGI6G0/ref=wl_it_dp_o?ie=UTF8&coliid=I1JNJDDVGGTH38&colid=2MCEZAZXAHDKB
E: nézd meg pl ezt. hát nem gyönyörű? nem áll fel a szőr a hátadon?
http://www.amazon.co.uk/House-Harlow-Womens-Lainey-Black/dp/B003L20SNI/ref=wl_it_dp_o?ie=UTF8&coliid=I1B5ZRQLACM2OV&colid=2MCEZAZXAHDKB
és ez? nézd meg a kidolgozást. könnyen tisztítható. nem beszélve azokról, amiket használhatatlannak gondoltam, de gyönyörűek. pl volt egy szörmés
D: csudijó
E: jajmár! És vérzett a szivem, amikor a méretemben nem volt egy irregular művészi alkotás az összes tényleg az elején nem tetszettek de ahogy távolodtam tőlük, elkezdtek hiányozni.  
Hát itt az én használhatatlan gyönyörűségem, ami szerencsémre nincs a méretemben
http://www.amazon.co.uk/Womens-High-Heel-Ankle-Boots/dp/B004A1M0UI/ref=sr_1_177?s=shoes&ie=UTF8&qid=1296599102&sr=1-177
ami amúgy 6-os UK size..khm…de ki tartja ezt számon
most mondd meg, hát nem egy tünemény?
http://www.amazon.co.uk/Magic-Fingerless-Suede-Gloves-Fur/dp/B002XGIBQO/ref=tag_dpp_lp_edpp_img_in
kesztyű tudom mit csinálsz! egyszerűen tudom! … szőrmesapkát keresel! ugye? eltaláltam?
D: :-D nem
E: de gondoltál rá! miért? Lenne értelme
D: ….. miért használhatatlan?
E: azért mert hasított bőr, tisztíthatatlan és fájna érte a szívem, mint ahogy a kis barnáért is. olyan tökéletes volt, kényelmes, szép meleg, látod? Nehézségeim vannak az elszakadással
D:látom.link
E: nagyon jó. lájkoltad?.... Hátnézzenekoda!
http://www.amazon.co.uk/Womens-Winter-Wellies-Ladies-Wellington/dp/B004GETE7G/ref=sr_1_407?s=shoes&ie=UTF8&qid=1296599745&sr=1-407
micsodacsoda! basszus, ezek kihozzák belőlem a zállatot!



folytatása következik..

2011. december 8., csütörtök

Tél

Várom, hogy túllendüljünk az év legrövidebb napján, mert megőrülök. Egy kimaradt nyár után ennyi sötétség egyenlő a masszív depresszióval. Mit diktál a józan ész? Sportolni, agyilag fejlődni, barátkozni. Ehelyett mi történik? Hazamegyek, lerogyok a Valóvilág elé (!) és legszívesebben felfalnám az egész konyhát. Már, amit a hűtőben találok. Ma pl majonézes salátát ettem sült karfiollal és tojással.... Ha véletlenül nem tudnék aludni, akkor tudom mitől lesz. Ez már a gödör alja? Nem sokban különbözöm most az állatoktól. Azért a befelé forduló hüvelykujjamra büszke vagyok.

Szombaton céges buli. Addig le kéne adnom pár kilót.

Hátpeeeeeeeeerszeeeeee

2011. november 28., hétfő

Hogy vagy?

Van egy újkori jelenség: a "pill". Terjedelme határozatlan, 1 másodperctől akár hónapokig is tarthat.
Na, hasonló határokkal rendelkezik a "hogy vagy" kérdés. Függ a személyek viszonyától, a legutóbbi kérdezés óta eltelt időtől, az időköbeni esetleges történésektől.

A céltalan chatelések ezzel a kezdő labdapasszal kezdődnek: hogy vagy? És várjuk a sablonos választ. Leginkább a munkahelyen, vagy nem annyira közeli baráttól. Nade mi a helyzet egy régen szoros baráti kapcsolattal akivel évek maradtak ki a legutóbbi beszélgetés óta? Olyankor mit várunk el? Ez a hogy vagy kicsit bővebb részletezést igényel. Vagy egy mélyebb barátsággal, akivel csak chaten tartjuk a kapcsolatot. Az a hogyvagy megint más értelmezést kap.

Egyvalakitől viszont biztos nem kérdezzük meg. Akivel összekötöttük az életünket, a napunk nagy részét vele töltjük. Egy hogyvagy csak extrém esetekben fordul elő. Baleset, betegség vagy lottónyeremény után, de semmiképp sem része a mindennapos beszélgetéseknek.

Hát ennyit a varásnap esti filozofálgatásról. Asszem ideje aludni.

2011. november 27., vasárnap

Autóvásárlás

Megvettem életem első kocsiját! Jobbkormányos - néha beverem a könyököm az ajtóba. Na persze csak heccből, otthon sem voltam rutinos vezető. Nekem semmi dolgom nem volt vaz autó kiválasztásával, Dávidnak hála. Csak kifizettem és magamévá tettem. (Zárójelben jegyzem meg, hogy online regisztráltunk biztosításra, és 24 órán belül megérkezett a papír alapú szerződés. Nem tudom, otthon ez hogy megy, de azért leesett az állunk, amikor rájöttünk, hogy ez tényleg az.)

Egy kis ír útinform:
Írország átlagos autóútszélessége maximum 165 cm - ha keresztbe feküdnék az úton, tuti átmennének a fejemen, délután 5kor sötétedik, elég gyakran esik. A szembejövő forgalom harsány fénye késként hatol a retinámba, a harmadik kegyelemdöfés az idegcsatornámba - egyáltalán nem látok. De még ha látnék is, az eső egy megkerülhetetlen akadály, amit az ablaktörlő fülsiketítő csikorgással old meg. Csöbörből vödörbe. Vagy nem látok, vagy megsüketülök.
Szóval akkor megvan a kép? Keskeny út, éjszaka, eső, fényszórók. Na ehhez jön hozzá a 100-as "sebességkorlátozó" tábla, amit az élesen kanyarodó úton egyenesen kibaszásnak érzek. Ekkor sírom el magam. Dávid mellettem röhög, de persze simogat, hogy milyen ari vagyok és milyen szórakoztató mellettem ülni. Ja, csak közben adrenalin folyik a vérem helyett és azon izgulok, hogy ne haljunk meg - ezért is megyek ilyenkor 40-nel. Ösztönösen rántanám el a kormányt minden egyes szembejövő jármű feltűnésekor. Sosem vagyok biztos benne, hogy valóban a sávban tartom a kocsit. De persze mikor kinyitom a szemem, kiderül, hogy még élek, tehát minden OK.
És a kedves ír társaság nem villog, nem dudál, nem mászik a seggembe. Türelmesen megvárja, amíg lehetőség adódik rá és megelőz. Amikor észreveszem, hogy valaki bekanyarodik a mögöttem lévő bekötő útról, előre sajnálom. Bár lenne egy batman autóm, aminek változik a rendszámtáblája és kiírhatnám, hogy "sorry". A max, amit tehetnék az az, hogy lehúzódok. DE HOVA?! Azt a 4mm-t úgysem veszi észre senki.

Legördül a teher a vállamról, amint megpillantom az 50es táblát a városok előtt. 50, a barátom!

A körforgalmakba már eleve a bejutás is gondolkodást igényel. Aztán belülre sorolni, sávot váltani, majd kijönni a második, kijáraton?! Mégis, hogy?! Kanyarodjak, váltsak, és figyeljek a mellettem lévőre, és ne hibázzam el a kijáratot? Csak az az egy tudat nyugtat, hogy sok hülye van az utakon, akik mindenféle gond nélkül képesek vezetni, úgyhogy egyszer én is magabiztosan veszem a kanyarokat, és khm.. az egyenes szakaszt is.

Mi az ennél égőbb? Én, egy M3 BMW-ben...

Szabadság - főnöki bíztatással

A héten úgy mentem el szabadságra, hogy az egyik napra így is maradt egy kb 5 perces munkám, és megígértem, hogy mindenképp megcsinálom. Aznap reggel felhívott a majdnem-főnököm. Magyar munkahelyi múlttal mire is gondolhattam elsőként? Hogy hol vagyok. Jogos lenne a kérdés, mivel a rendszerben nem tudtam rögzíteni a szabi igényemet. De nem. Itt még mindig érnek meglepetések. Azért hívott, hogy ne menjek be arra az 5 percre sem, nehogy megszakítsam a szabadságomat. Akkor mégegyszer: külön felhívott délelőtt azért, hogy élvezzem a szabadságomat, eszembe se jusson bemenni a 2 percre lévő munkahelyemre! Ti már láttatok ilyet?
Én csak ámulok.

2011. november 5., szombat

Ilyenek vagyunk külföldön (is)

Én a végsőkig kitartottam. Naivan hittem azt, hogy az a pár bunkó, aki létezik Magyarországon, véletlenül mind épp belém botlott. És nincs senki más. Mindenki szépen, békében él egymás mellett. Hogy csak egy furcsa véletlen szűrőnek köszönhetem, hogy bárkivel találkozom itt, Írországban, az csak az idehullott férgese lehet.

De most már engednem kell a rosszmájúaknak, akik csak kárognak, hogy milyen bunkók vagyunk úgy általában.

Sorozatban találkozom frusztrált, irigy, rosszindulatú magyarokkal, akik még nem nőtték ki saját árnyékukat és nyugodtan űzik a "mások lekicsinyítése által én többnek tűnök" stratégiát. Talán ez a legszélesebb körben elterjedt módszer. És nem csak itt, otthon is.
Hősünk 40 év körüli, elfehéredett, összezárt ajkú illető, aki tuti bekommentel a blogomba valami napiszarosat, ha magára ismer. Történetem másik pillére egy ír őslakos, aki Magyarország történelméből írta a diplomáját. Ilyenkor tisztelettel és csodálattal kéne, hogy magába fogadja a társaság az ír srácot, de mi nem! Ő ezt nem tudhassa jól! majd mi jól megmondjuk neki hogy hogy is volt az igazából! Mit tudhat ő 3000 km távolságból! Magyar srácunk hozzáértően vizsgálja a pohár oldalán lecsurgó vörösbor tannintartalmát. Ettől egyből értelmes embernek érzi magát. Fel sem néz, csak morog, és korrigál. Nem úgy volt drága, a Habsburg-Magyar Monarchia nem is ettől eddig tartott, hanem +-1 évvel arrébb (előszőr azt hittem viccel), és mi bezzeg beszéljük a magyar nyelvet, de te! te nem is beszélsz írül! Hehehe.
Én tudom miért nehéz az íreknek írül beszélni, de lefogadom, hogy szeretett hősünknek gőze sincs róla, és képes volt ezt az egyet felhozni szerencsétlen ír srác ellen, aki csak be szeretett volna vágódni.

A munkahelyen is, amikor véletlenül kilöttyintem a levest, a 300 ír közül miért az 1 magyar röhögi könnyesre magát rajtam? Úgy kell visszafognia magát, hogy ne rángassa meg a könyökömet, hogy a tányért is leejtsem! Jó móka, mi? És utána még 2szer felemlegeti, mint az évszázad viccét... Komolyan, ez nektek szórakozás?

Drága paraszt magyar barátaim! Nem mintha egy ilyen is olvasná a blogom, hiszen megvan a saját véleményük MINDENRŐL... mielőtt betennétek a lábatokat külföldre, gondoljátok meg kétszer is, hogy mit képviseltek. Rajtatok kereszül ítélik megy az országot!
Ha valaki kedvesen szól hozzátok, számoljatok el háromig, bírjátok ki, hogy nem semmisítitek meg az illetőt valami kicsinyes - csak általatok fondorlatosnak hitt - beszólással. Ti élveznétek olyan ember társaságát, aki mások előtt hangoztatja, hogy milyen hülyék vagytok?
Hagyjátok szóhoz jutni a másikat is, ne beszéljetek 5 percnél tovább a szarságaitokról, amiről csak ti hiszitek, hogy a másikat érdekli, csak udvariasságból bólogatnak!
Ha véletlenül meg akarná tanulni a külföldi, hogy hogy kell kimondani, "egészségedre", ne röhögjétek ki az első próbálkozása után, és hagyjátok magára szégyenkezni. Ne legyintsetek, hogy "á, te erre úgysem vagy képes".
Ha külföldi tartózkodik a többfős társaságban, próbáljatok meg olyan nyelven beszélni, amit ő is ért.
Ne arról szóljon a buli, hogy 100% magyar nyelvű zenéket hallgattok.

Nem vagyok extra nemzet tudatos egyén, csak a minimális szinten. Sok minden hidegen hagy, amire az otthoni "nacionalisták" már ugranak. De van az a határ, amin túl már engem is ki tudnak hozni a sodromból.

Én már félek az új magyaroktól, akikkel össze kell ismerkednem, mert már elszoktam a rosszindulatú, áskálódó hozzáállástól, ami őket is megmérgezi - hihetetlen, hogy nem érzékelik.

Hát nem sokkal élvezhetőbb az élet, ha nyoma sincs bennünk negatív érzéseknek? Próbáljátok ki (tanuljatok mindenmás külföldi embertásaitoktól)! Mindenkinek jobb lesz!

Magyarország, én így szeretnélek.

2011. november 1., kedd

Egy kis kultúra

Minden nap gyönyörködöm az apró kultúrális különbségekben.
Nemcsak köztem és az írek között, hanem, más nemzetiségekkel kapcsolatban is. De ma egy nagyobb csiszolódást sikerült előidéznem. A havi zárás általában stresszesebb időszak. Ez leginkább a felgyülemlett munka szűkös határidőre történő befejezésének köszönhető. És ha az ember egy másik kollegától függ, aki látványosan szarik az egészre, ezzel hátráltatva a munkát, eléggé fel tudja borzolni az amúgy sem nyugodt idegeket. És szerencsétlenségére pont velem kezdett ki az illető. Egy átlagos ír ilyenkor sóhajt egyet, majd vár. Vár vár és vár. És amikor megbizonyosodott affelől, hogy most már tényleg hülyének nézik – kb rájuk kapcsolják a munkahelyen a lámpát – akkor ír egy kedves “remindert” és hazamegy. Na és mi játszódik le bennem ilyenkor? Ráírok már pár nappal a határidő előtt, hogy tutibiztosan elküldje a riportot. Persze szarik rá. De én erre is fel vagyok készülve. Miután mindenki más elküldte, amit kell, ismét ráírok, de már chaten – és ilyenkor azonnal el is küldi. Csakhogy ha minden hónapban eljátsza velem a meglepett kollegát, és megígéri, hogy következő hónapban elsőként küldi… de engem nem lehet átverni. Tudom, hogy következő hónapban is szarni fog rá. Visszafogottan sziszegem a főnökömnek, esetleg nem látogathatnám meg egy napra az illetőt és verhetem agyon?

Azt a meglepődést az arcokon! Elfogott a bizonytalanság. Vajon ennyire durvát mondtam? Otthon ez enyhe, 2es erősségű viccnek számít. Itt meg kb karanténba küldtek a tekintetükkel.

Mindig elfelejtem, hogy az irónia leginkább a magyarokra jellemző, legalábbis én így tapasztaltam. A kollegáim nem nagyon értik és az agressziót hírből sem ismerik. Amint kilépnek az országból, halál fiai. Sajnos. Nagyon aranyos emberek, de burokban élnek. Egyik argentin kollegámmal beszéltük, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy mostohább körülmények között nevelkedtünk, mert így meg tudjuk védeni testi és lelki épségünket, pl azzal, hogy nem köszönünk kedves kétajtós szekrényeknek csuklyával a fejükön. Nem kérdezzük meg a kivégzőosztagot, hogy kérnek-e egy csésze teát és nem simogatjuk meg a habzó szájú pitbullok buksiját az utcán.

Szóval ma is tanultam valamit. Írországban dolgozni csak csendben, szépen, ahogy a csiga megy a réten - ugy érdemes.

2011. október 19., szerda

Honnan tudod, hogy tulorazol?

1. Ekezetek nelkul irod a blogod.
2. Ismet a porszivo hangjara riadsz.
3. Hosszu ido utan, mikor mar tenyleg nem birod, tisztitoszertol habzo WCbe pisilsz.
4. Radkapcsoljak a lampat.
5. Kimarad egy napszak - 8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozottsag a munkatol.
6. De azert elvezed, es tudod, hogy nem ez volt az utolso alkalom.

2011. október 6., csütörtök

Rémálom

Kivel ne fordult volna elő, hogy álmában meztelenül megy végig a Vörösmarty téren? Vagy hogy azt álmodja, hogy felébred és közben mégsem és riadtan arra ébred, hogy elaludt, és mindez csak álom volt és amúgy időben van?
És olyat, hogy belép az irodába és egyből elszakad a harisnyája (ok, olvasók fele kilőve) és rájön, hogy úú basszus, nincs tartalékharisnya a fiókjában, mert úgyis olyan közel lakik, minek az? Na, ez utóbbi velem történt meg. De ha azt mondom, hogy ez volt a legjobb dolog, ami ma történt, akkor máris más színben tűnik fel.
Nekem már tényleg volt olyan rémálmom, hogy a munkámban az összes létező dolgot elrontottam, és boldog voltam, hogy felébredtem, de ma nem reagált az operátor a telefonfülkéből történő hívásomra...
Újonnan áthozott munkára több idő kellett volna, mivel nem vagyok olyan rutinos, mint akitől átvettem. De nála tényleg 5 percnek tűnt. A határidő előtt elkezdtem a folyamatot. SAP riport letölt, excelbe be, másik fül képletileg átnéz, minden OK, mehet könyvelésre. Igenám, de amikor véletlenszerűen nézed a képleteket, és az egyik cella kézzel beírt szám, akkor borul minden. A segítőm, akitől átvettem a munkát, elment ebédelni, magamra maradtam. De úgy éreztem, egy excel tábla nem fog ki rajtam. És igen, határidőre minden megvan, mehetek kávézni (vagy akár ebédelni, rohan az idő ilyenkor).. erre visszajön ebédről, kérdezi, hogy leellenőriztem egy másik riporttal, hogy minden OK? Mondom... hoppá, milyen riport? Na és kiderült, hogy semmi, de SEMMI nem volt jó abból, amit én csináltam.
A helyzet iróniája pedig az, hogy a kicsit lassabb, excelt csak hírből ismerő kolleganő nem használt képletet, egyesével számológéppel kiszámolja, bepötyögi és az ő adatai jók voltak. Bosszantó. Főleg az, hogy ezeket muszáj jelenteni a főnöknek, mert ha nagy a baj akkor jobb ha nem a vezetéstől tudja meg először.. de szerencsére csak én fújtam fel a dolgot, ő kb le se szarta.
Itt nem arról van szó, hogy 2 dollárt könyvelek-e be, vagy 1 milliót. Hanem az, hogy egy elméletet nem voltam képes végigvinni. Az hagyján, hogy csak halványan dereng a valós értelme a munkámnak, igyekszem ezt is magamévá tenni, amilyen hamar csak lehet, de legalább egy excel ne fogna ki rajtam.. Mindezt szaladó harisnyával.
Hiba letudva, hátradőlhetek, minden megvan.

Nézzük át az emaileket.

Zárás alatt szinte lehetetlen nyugodtan összpontosítani a munkára, mindig megzavarnak valamivel. Plusz még emailek hada figyelmeztet címzettként, esetleg csak másolatban hogy mit kéne neked (vagy másoknak) csinálod. Ergo 2 mp alatt átfutod, sürgős-e, ha nem, leszarod később visszatérsz rá. Hát, találtam egyet, amit nem kellett volna.... Ó a franc! Negyedévente történő ÁFA könyvelése....Átolvasom vagy 10-szer, biztos az én feladatom volt? Biztos biztos???





Biztos. :-S Hát ez pedig kimaradt.. már rég lezártuk a hónapot, semmilyen tétel nem mehet be a mérlegbe... Az előző incidens után már tényleg keresem a bilit, amibe belelóghat a kezem, vagy a kijárat feliratot, vagy egy nagy piros gombot, amit végszükség esetén menekülésre használhatok.. de sajnos ébren voltam, felelősségem teljes tudatában.
Legyünk túl rajta, valljuk be, vállaljuk a felelősséget, ha már más emberi megnyilvánulásra nem voltunk alkamasak. Töredelmesen bevallom a kimaradást, erre a főnököm kivirul, hogy jaaa csak ennyi? Hát megnyitjuk ismét a periódust és mehet a könyvelés. Most vettük át a munkát, és csak ennyi probléma volt vele? Nagyon jól csináltuk, meg vagyunk dícsérve. Menjünk lazítani, igyunk teát vagy csak relax...



Ez az előző munkahelyeim bármelyikén a következőképp hangzott volna. "Ki vett fel téged?! Nem jártál iskolába?! nem tudsz két számot összeadni? Az általános iskola alsó tagozatába járó gyerekem többre képes, mint te! Ezek után azt képzeled, hogy véglegesen felveszünk? Mégis mit tettél le az asztalra?!" stb.
Végül a történet happy enddel zárult, de ezt csak a szerencsének köszönhetem, hogy ilyen jó helyen dolgozom. Ez annyiban hasznos hosszú távon a cégnek, hogy 10000%osan odafigyelek legközelebb és mindent megteszek és nem stresszelek rá hogy ezzel is rontsam az esélyeimet.



Ráadásul a harisnya kérdés is megoldódott. Hazafelé menet vettem két pár "fashion" zoknit. Üzenet az univerzumnak: a holnapi nap nyugis lesz és sikeres. Oooohmmm!

2011. október 4., kedd

Végre sok a munka!

Tudjátok milyen rég vágytam arra, hogy túl sok legyen a munka? Eddig olyan sunyinak éreztem magam, hogy nem dolgozok 8 órát, nade most!
És amit még régebb óta vártam, hogy a főiskolán eltöltött éveimet ne kelljen lehúznom a WC-n, és igen, végre használhattam egy részét. Szóval lassan, de biztosan csikorognak az agytekervényeim. Na jó, tudom, igyak még, az jobban meglátszik!

2011. szeptember 20., kedd

Szia Mam!

:-)

2011. szeptember 16., péntek

Esőcseppek - melankólikus post (készíts be egy bögre forró haboskakaót)

Nemrég kiküldtek Brüsszelbe munkát átvenni, ami tök jó volt, stb.

Végig jó idő volt, utolsó nap viszont tipikus ír időjárást kaptam csakúgy szoktatás képpen. Így hát nem nagyon maradt más választásom, mint a reptér felé a taxiban az esőcseppeket bámulni az ablakon (+ dugóba kerültünk, háromszor aludtam el nyitott szemmel). Volt időm elmélkedni az "élet nagy dolgain", összevetni az alapelméletemet az esőcseppek természetével, amik ott, előttem gördültek le a taxi ablakán.

Az összefüggés a következő:
  • A cseppek önállóan, átlagos mérettel érkeznek az ablak felső ívére (a tetejére), majd onnan, mindegyik más sebességgel elindul lefelé  - előre nem meghatározott úton. Ez a majdcsak lesz valahogy esete.
  • Ahogy haladnak az útjukon, kerülgetik az akadályokat (más, mini, még nem folyó esőcseppeket), néha összeolvadnak egy másikkal - más sorsok, akik hatnak az életünkre, akik miatt lettünk azzá, akik vagyunk, akár kisebb, akár nagyobb interakció során.
  • Együtt megerősödve, haladnak tovább, a kisebb cseppeket továbbra is kerülgetve - ezt talán nem kell magyaráznom.
  • Vannak azonban olyanok, akik ugyan egy kis szakaszt együtt tesznek meg, de elválnak útjaik - érdekes, ugye?
  • Aztán előbb vagy utóbb, gyorsabban vagy lassabban mindenki elér az ablak aljára, és szépen felszívódik a  gumiizébe, ahonnan kibújik az ablak az ajtóból.

Hát kéremszépen, és még azt hisszük, hogy a sorsunkat írja valaki? Lehet, hogy a sorsra is van algoritmus, csak túl visszamaradottak vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk? 


 


Buláj

Annyira kiábrándító, hogy mennék bulizni (ez a kocogás, milyen fitté tesz!), de nincs kivel! Akik jönnének, azokkal én nem mennék, akikkel meg én mennék, azok meg vagy nem reagálnak, vagy nincsenek itt... vagy nem léteznek.

Ahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh! Na, megyek aludni. Jóccakát!




De holnap... elmegyek futni!


2011. szeptember 15., csütörtök

Mai futás

Ma is voltam futni, ezúttal a tesómmal. És megint jó volt!
Viszont a lúdtalpamat nem tudtam agykontrollal eltüntetni. Muszáj lesz beruháznom egy speckó cipőre.
Gyönyörű idő volt, a felhőket rózsaszínre festette a lemenő nap, láttam egy olyan felhőt, ami hasonlított egy vitorlázórepülőre.

Szóval a héten már másodszor futottam, jeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Annyira szép és sovány és izmos vagyok. Muhaha, persze, csak nem látszik az izomláztól!

Szivatás

Még a legjobb munkahelyeken is előfordul, hogy szivatnak. Vagy csak úgy érzed.

Ez nem jelenti azt, hogy tényleg, de elsőre feltűnik, hogy kezded kellemetlenül érezni magad. Aztán figyelsz. Valóban szivat, vagy neked van rossz napod?
Leginkább olyan napokon tűnik fel, amikor nagy a nyomás. Kapsz egy lehetőséget, hogy letegyél valamit az asztalra. De amikor folyamatos fölöslegesnek tűnő kívánságokról derül ki, hogy az illető tudja rá egyedül a választ, felmerül a kérdés. Most akkor tényleg szivat? És miért? És tudja, hogy szivat?

Mi a szivatás definícjója?

Doc mutat, elmagyaráz a kollega gépénél, visszamész a géphez, nem tudod elérni a linket, visszamész, megint megérted, a gépednél minden tökmás, nem érted. Nem jön ki.. és különbenis, nincs is rá szükség. Eltervezted a napod. Borul. Amikor minden a kezedben van, odaállit a sokat beszélő kollega és szép lassan kicsúszik minden a kezedből. Hogy lehet ezt kezelni?



2011. szeptember 14., szerda

Céges buli

Tetszik ez a felfogás. Új irodaházba költöztünk és nem elég, hogy örülünk neki, mert nagyon szép, modern és ergonómikus (kivéve, hogy valahogy úgy tervezték meg, hogy könnyű legyen véletlenül összeütközni. Pl kijössz a WC-ből és a kajálda étterem felé vezető folyosón találod magad, ahol bárhol, bármikor elsodorhatnak. Még körülnézni sem lehet, mert leviszik a fejem. :-)) Kaptunk ajit ééés meg is ünnepeltük egy közeli pubban. Egész jó kis hely volt, a kaja ingyen, a pia fizetős. Kipróbáltam egy rózsaszín, eperillatú "west coast" nevű spritzet (kb fröccs). Nem vártam semmit egy ilyen összeröffenéstől, talán ezért sikerült olyan jól.
Szerveztek egy együttest is, akik lejátszották a kedvenc ír számomat:

http://www.youtube.com/watch?v=ljPFZrRD3J8

Sok munkatárs eljött. Pont ezért szeretem az ilyen megmozdulásokat.
Ilyenkor biztos bázisból lehet felmérni a környező terepet. Kb szőrmajom effektus. :-)
Na és megjelentek A csajok. A HRen sok fiatal lány dolgozik, egyedül ők néznek ki úgy a munkahelyen, mintha bálba mennének. Ahányszor meglátom őket, csapatban vonulnak, de mégis vetekszenek egymással. Tipikus lánybanda tulajdonság. Sajnos. Mindig is akartam egyet. :-(
Szóval megjelentek a buliban, és vonultak, szinte megállás nélkül. Egyszer én is az útjukba kerültem, félre kellett állnom, hogy elférjenek. :-D Én ezt annyira viccesnek találom. Munkahelyen picsáskodni.. Meg valahogy érzem a kort is, hogy én már másik generáció vagyok. Aki tudja, hogy nem a miniszoknyától leszel nő. És akkor, ott ismét megbizonyosodtam afelől, hogy milyen bölcs vagyok. :-D Muhaha. Az élettapasztalat szólt belőlem!

Más meglepetést is hozott ez az este. Az addig konszolidált, hűvös, távolságtartó kollegáimról kiderült, hogy nagyon pletykásak. És a közhiedelemmel ellentétben a pasikról derült ki! A lányok csak kapkodták a fejüket, hogy ki? mi? hogy? hol? mikor? mint egy tyúkólban. :-D Nagyon édesek voltak mind.

Korán hazamentem, szinte még mindenki maradt, mikor elköszöntem. Fogtam egy taxit és luxusoztam. Kemény 7 EURt fizettem, a beszállási 4,5 EUR-val együtt. :-D

2011. szeptember 13., kedd

Futás

Igenigen, köszi az észrevételt, látom, figyeltek! :-)

Mióta elütöttek, nem bicajoztam. Sport nélkül nehezen alszom, romlik a közérzetem, stb, ezért gondoltam anno, csatlakozom a munkahely melletti fitnessclubba, de vérszemet kaptak és az eredeti ajánlatukat megtoldották havi 10 EUR-val, ami nem olyan nagy összeg, csak az elv nem tetszett, és az sem, hogy maga a hely kicsi volt és használhatatlan. Hamar be is zártak. Sportolási lehetőség nuku. Kocsim nincs, se motivációm, hogy 1 négyzetméteren ugrándozzak 60 percen át.

Ma - optimista ember lévén - elhatároztam, hogy adok még egy esélyt a futásnak. Tök véletlenül voltam jó időben, jó helyen. Van ugyanis egy mező, 15 percre bicajjal a lakásomtól, amit leginkább futásra tartanak karban, legutóbb feladtam a keresését, de ma nem akartam úgy hazamenni, hogy ennyire képtelen vagyok megjegyezni egy térképet. És meglett a jutalmam.

Hetek óta tologattam, de hipergyorsasággal megduplázódott a seggem kerülete és ez felért egy pofonnal.
Szóval keresem a helyet, egyszercsak látom, az összes arrajáró ember - sportcuccban - egy irányba szivárog. Mint a pókok a Harry Potterben. Követtem őket és pont az elejére értem oda. Még senki nem futott, még csak érkeztek az emberek. A mező üres, az emberek az egyik sarokba gyűlnek. Belemegítenek. Letettem a bicajomat valahova, majd elindultam kollegákra vadászni, de sehol senkit nem találtam. Annyi baj legyen, hozzácsapódtam egy kezdő csoporthoz (nem, nem 6 évesek voltak!) és követtem őket. Bemelegítés. Végre, találkozok szakértőkkel. Aztán indulhat a kocogás. Merthogy a kezdők szigorúan csak kocognak. Gondolom főként azért, hogy ne vegyék el a kedvüket a futástól.

  Aztán mintha egy csapó csattant volna - mint filmforgatáskor - elözönlötték az emberek a mezőt. Egy nagy táncba fogott mindenki, csapatokban futottak, ki gyorsabban, ki lassabban. Az edzőnéni odajött hozzám... khm. najó... szóval lelassított, míg beérem, bemutatkozott és elmondta az alapszabályokat. Lassúak jobbra húznak. Tagdíj ennyi, általában ekkor és ekkor vagyunk itt. Tök normális volt, sőt, mézesmázosan kedves.

Srácok, nekem alkalmanént megér 1 EUR-t, hogy azt halljam, hogy mennyire okosügyesszép vagyok! :-)

Szóval mint egy mozgószínpad, 700 m kerületű körben futottak az emberek, feléledt a környék, kb 100an kocogtunk, futottunk, sprinteltünk együtt. Kijött egy oviscsoport is, ők homokba távolugrottak. Nem győztem ámulni azon, hogy egy perc alatt mennyi életet lehet tölteni egy mezőbe. Aztán egy óra múlva, mintha soha nem lettünk volna ott - kiürült a hely. A lámpákat leoltották, pont akkor ment le a nap, a kocsik szinte dugót okoztak a kisvárosnak, ahogy egyszerre ment haza mindenki, a sor fele jobbra, másik fele balra.

Tisztára olyan volt, mint a mesében.

Még mindig mosolygok. :-)

2011. augusztus 22., hétfő

Gázszámla - elégedett ügyfél, happy end

Megkaptam a második gázszámlámat. Ezúttal meg is néztem a részletezést.
Ha lenne a Homárral ellentétes blog, akkor oda küldeném ezt a postot.
Hogy mitől olyan különleges? attól, hogy érthető!


2011. augusztus 9., kedd

Éhező szomáliaiak

Jaaaajde kis cukker Frodó csöngetett be hozzám az imént. Lehetett összvissz 20 éves vasággyal, de az a naivitás a szemében, nem engedte, hogy egyből rávágjam az ajtót. :-)

Persze jött a sablonszöveg a szerencsétlen szomáliaiakról, és hát az ember nem szivesen mond nemet nekik.. Nade itt Írországban nem úgy megy ám az adakozás, mint otthon. Örültem volna, ha már csak a lelkesedéséért adhattam volna kp-t de nem. Sőt, egyszeri átutalás sem, csak és kizárólag direct debit jöhetett szóba... a cuki (hogy milyen lelkes volt, öröm volt nézni) háttérsztori az, hogy így tudnak tervezni, hogy mit vesznek havonta a gyerekeknek. Aranyos első számú játszma, de megszívlelendő, ha egy tejfeleszájú kis zsákos adja elő a megyéből.

Talán marketingfogás volt, de eljött egy néni az utcában és odaszólt, hogy vajon becsöngettek-e már hozzá, mert annyira nagyon szeretne adakozni! Gondolom erre hanyatthomlok azonnal meg kellett volna előznöm a nénit adakozásban..

Kész kabaré! Nem szeretem kiadni a bankadataimat senkinek, csak aki utal rá, meg akinek muszáj, villanyszámla, apeh MAX!

Miután kellően udvariasan kezdtem a visszautasítást, hogy adnék pénzt meg minden, de minek a direct debit és ahonnan én jöttem (végre egy ok) ott nem igazán bízunk senkiben... na akkor esett le, hogy az orromon lévő pattanást leszárítandó raktam fel egy fehér krémet, és ha ez nem lenne elég, szexi kacsás pizsamán landolt az esetleges elkerülő tekintet. Amúgy le a kalappal, fapofával bírta a srác. Normál esetben, ha becsöngetsz hozzám, nem tudnál a fuldokló röhögéstől köszönni sem. Aztán a könnyeid elhomályosítanák a tekinteted, és sikerülne abbahagynod. De aztán kitisztul és kezdődik előlről. Na így néztem ki. Szép lassan jött a felismerés, a mosoly egyenes arányben változott kínos vigyorrá, és próbáltam menteni a menthetőt. Persze minekis, hiszen Direct debitért jött, azt meg nem kapott.

Ez egy tipppikus játszma! A sráccal elhitetik, hogy jót csinál, az embernek lelkiismeretfurdalása van, ha nem adja ki a bankadatait, hogy véletlenül elfelejtse lemondani a direct debitet. (plusz ne felejtsük az extra lelkes nénit) Mi lenne velünk éhező szomáliaiak nélkül? Hányan alkalmazzák a helyzetüket pénzszerzésre vagy egyáltalán kommunikáció kezdeményezésére? Hihetetlen.

De a srác tényleg ari volt. Persze nem annyira, mint DÁÁÁÁÁÁVID!!!!!!! :-P



Cosmo

Soha nem sejtettem volna, de most a cosmo-t fogom idézni:



http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/te_te_te/karrier/ot_bosszanto_kollegatipus___igy_kezeld_oket_

Nem tudom mennyit engednek meg a jogok, stb, ezért nem idézem őket szó szerint, de kivételesen beletrafáltak. 5 kollegatipus, és ebből mind van nálunk is, és az előző munkahelyeimen is és lefogadom, hogy nálatok is. Ha nincs, akkor te vagy az egyik tipus. Nade melyik?


Pletykafészek
Közszereplő
A panaszkodó - My name is S.
A tökéletes
A munkakerülő


:-D

2011. július 26., kedd

Betegek

Éljenek a betegen dolgozók mártírjai! Ez az egész álszent dolog a munkával, hogy az az első... Lófaszt! Család, egészség, pihenés, szórakozás....... sorozatok.... pisikaki.... és akkor valahol ott az alján dereng a munka. De neeeem, nekik semmi más nincs az életükben, még ha otthon is sír a gyerek, csak ez az egy. És mindezt mutatni is kell azzal ha valaki betegen jön be! Tartsam vissza a lélegzetem, amíg hozzám beszélnek és aztán egyből menjek a sterilizálóba? Vagy egyből szkafander? Miért jó ha másokat is megfertőznek? Miért nem tudnak otthonról dolgozni? És miért nem vesznek tudomást arról, hogy ezt csinálják???!!!!

Nem csak itt, otthon is.

Elhiszi bárki is, hogy az a jó munkaerő, aki betegen bejár? Most komolyan?



Túl sok volt a kérdőjel ebben a bejegyzésben????

Összes oldalmegjelenítés

Népszerű bejegyzések

Látogatók száma