A pszichológia elismeri és használja az "írd ki magadból" terápiás módszert. Mivel kell az állásom - kussolnom kell. De csendben megölöm magam, ha tétlenül ülök. Ez a blog főként arra szolgál, hogy segítsek magamon, de közben ti is jól szórakoztok :-)
Külföldön dolgozni
Bárkinek kérdése van, szívesen segítek külföldi elhelyezkedéssel kapcsolatban. Ezen belül konkrétabban a pénzügyi, irodában ülős munkákban tudok infóval szolgálni. Addigis, ha még nem tetted, regisztrálj a www.monster.hu-ra, vagy a kiszemelt országod monsterére.
Anglia: www.monster.co.uk - angol CV | Írország: www.monster.ie - angol CV
Az ideális önéletrajz 1 oldalas. Rövid, tömör és könnyen áttekinthető, a beosztás, felelősség mellett szerepeljen az elért eredmény is (achievements)
A kockázatokról és mellékhatásokról, kérlek kérdezd kezelőorvosod, vagy gyógyszerészed.
2011. december 9., péntek
Cipő 2.
Cipő 1.
folytatása következik..
2011. december 8., csütörtök
Tél
Szombaton céges buli. Addig le kéne adnom pár kilót.
Hátpeeeeeeeeerszeeeeee
2011. november 28., hétfő
Hogy vagy?
Na, hasonló határokkal rendelkezik a "hogy vagy" kérdés. Függ a személyek viszonyától, a legutóbbi kérdezés óta eltelt időtől, az időköbeni esetleges történésektől.
A céltalan chatelések ezzel a kezdő labdapasszal kezdődnek: hogy vagy? És várjuk a sablonos választ. Leginkább a munkahelyen, vagy nem annyira közeli baráttól. Nade mi a helyzet egy régen szoros baráti kapcsolattal akivel évek maradtak ki a legutóbbi beszélgetés óta? Olyankor mit várunk el? Ez a hogy vagy kicsit bővebb részletezést igényel. Vagy egy mélyebb barátsággal, akivel csak chaten tartjuk a kapcsolatot. Az a hogyvagy megint más értelmezést kap.
Egyvalakitől viszont biztos nem kérdezzük meg. Akivel összekötöttük az életünket, a napunk nagy részét vele töltjük. Egy hogyvagy csak extrém esetekben fordul elő. Baleset, betegség vagy lottónyeremény után, de semmiképp sem része a mindennapos beszélgetéseknek.
Hát ennyit a varásnap esti filozofálgatásról. Asszem ideje aludni.
2011. november 27., vasárnap
Autóvásárlás
Egy kis ír útinform:
Írország átlagos autóútszélessége maximum 165 cm - ha keresztbe feküdnék az úton, tuti átmennének a fejemen, délután 5kor sötétedik, elég gyakran esik. A szembejövő forgalom harsány fénye késként hatol a retinámba, a harmadik kegyelemdöfés az idegcsatornámba - egyáltalán nem látok. De még ha látnék is, az eső egy megkerülhetetlen akadály, amit az ablaktörlő fülsiketítő csikorgással old meg. Csöbörből vödörbe. Vagy nem látok, vagy megsüketülök.
Szóval akkor megvan a kép? Keskeny út, éjszaka, eső, fényszórók. Na ehhez jön hozzá a 100-as "sebességkorlátozó" tábla, amit az élesen kanyarodó úton egyenesen kibaszásnak érzek. Ekkor sírom el magam. Dávid mellettem röhög, de persze simogat, hogy milyen ari vagyok és milyen szórakoztató mellettem ülni. Ja, csak közben adrenalin folyik a vérem helyett és azon izgulok, hogy ne haljunk meg - ezért is megyek ilyenkor 40-nel. Ösztönösen rántanám el a kormányt minden egyes szembejövő jármű feltűnésekor. Sosem vagyok biztos benne, hogy valóban a sávban tartom a kocsit. De persze mikor kinyitom a szemem, kiderül, hogy még élek, tehát minden OK.
És a kedves ír társaság nem villog, nem dudál, nem mászik a seggembe. Türelmesen megvárja, amíg lehetőség adódik rá és megelőz. Amikor észreveszem, hogy valaki bekanyarodik a mögöttem lévő bekötő útról, előre sajnálom. Bár lenne egy batman autóm, aminek változik a rendszámtáblája és kiírhatnám, hogy "sorry". A max, amit tehetnék az az, hogy lehúzódok. DE HOVA?! Azt a 4mm-t úgysem veszi észre senki.
Legördül a teher a vállamról, amint megpillantom az 50es táblát a városok előtt. 50, a barátom!
A körforgalmakba már eleve a bejutás is gondolkodást igényel. Aztán belülre sorolni, sávot váltani, majd kijönni a második, kijáraton?! Mégis, hogy?! Kanyarodjak, váltsak, és figyeljek a mellettem lévőre, és ne hibázzam el a kijáratot? Csak az az egy tudat nyugtat, hogy sok hülye van az utakon, akik mindenféle gond nélkül képesek vezetni, úgyhogy egyszer én is magabiztosan veszem a kanyarokat, és khm.. az egyenes szakaszt is.
Mi az ennél égőbb? Én, egy M3 BMW-ben...
Szabadság - főnöki bíztatással
Én csak ámulok.
2011. november 5., szombat
Ilyenek vagyunk külföldön (is)
De most már engednem kell a rosszmájúaknak, akik csak kárognak, hogy milyen bunkók vagyunk úgy általában.
Sorozatban találkozom frusztrált, irigy, rosszindulatú magyarokkal, akik még nem nőtték ki saját árnyékukat és nyugodtan űzik a "mások lekicsinyítése által én többnek tűnök" stratégiát. Talán ez a legszélesebb körben elterjedt módszer. És nem csak itt, otthon is.
Hősünk 40 év körüli, elfehéredett, összezárt ajkú illető, aki tuti bekommentel a blogomba valami napiszarosat, ha magára ismer. Történetem másik pillére egy ír őslakos, aki Magyarország történelméből írta a diplomáját. Ilyenkor tisztelettel és csodálattal kéne, hogy magába fogadja a társaság az ír srácot, de mi nem! Ő ezt nem tudhassa jól! majd mi jól megmondjuk neki hogy hogy is volt az igazából! Mit tudhat ő 3000 km távolságból! Magyar srácunk hozzáértően vizsgálja a pohár oldalán lecsurgó vörösbor tannintartalmát. Ettől egyből értelmes embernek érzi magát. Fel sem néz, csak morog, és korrigál. Nem úgy volt drága, a Habsburg-Magyar Monarchia nem is ettől eddig tartott, hanem +-1 évvel arrébb (előszőr azt hittem viccel), és mi bezzeg beszéljük a magyar nyelvet, de te! te nem is beszélsz írül! Hehehe.
Én tudom miért nehéz az íreknek írül beszélni, de lefogadom, hogy szeretett hősünknek gőze sincs róla, és képes volt ezt az egyet felhozni szerencsétlen ír srác ellen, aki csak be szeretett volna vágódni.
A munkahelyen is, amikor véletlenül kilöttyintem a levest, a 300 ír közül miért az 1 magyar röhögi könnyesre magát rajtam? Úgy kell visszafognia magát, hogy ne rángassa meg a könyökömet, hogy a tányért is leejtsem! Jó móka, mi? És utána még 2szer felemlegeti, mint az évszázad viccét... Komolyan, ez nektek szórakozás?
Drága paraszt magyar barátaim! Nem mintha egy ilyen is olvasná a blogom, hiszen megvan a saját véleményük MINDENRŐL... mielőtt betennétek a lábatokat külföldre, gondoljátok meg kétszer is, hogy mit képviseltek. Rajtatok kereszül ítélik megy az országot!
Ha valaki kedvesen szól hozzátok, számoljatok el háromig, bírjátok ki, hogy nem semmisítitek meg az illetőt valami kicsinyes - csak általatok fondorlatosnak hitt - beszólással. Ti élveznétek olyan ember társaságát, aki mások előtt hangoztatja, hogy milyen hülyék vagytok?
Hagyjátok szóhoz jutni a másikat is, ne beszéljetek 5 percnél tovább a szarságaitokról, amiről csak ti hiszitek, hogy a másikat érdekli, csak udvariasságból bólogatnak!
Ha véletlenül meg akarná tanulni a külföldi, hogy hogy kell kimondani, "egészségedre", ne röhögjétek ki az első próbálkozása után, és hagyjátok magára szégyenkezni. Ne legyintsetek, hogy "á, te erre úgysem vagy képes".
Ha külföldi tartózkodik a többfős társaságban, próbáljatok meg olyan nyelven beszélni, amit ő is ért.
Ne arról szóljon a buli, hogy 100% magyar nyelvű zenéket hallgattok.
Nem vagyok extra nemzet tudatos egyén, csak a minimális szinten. Sok minden hidegen hagy, amire az otthoni "nacionalisták" már ugranak. De van az a határ, amin túl már engem is ki tudnak hozni a sodromból.
Én már félek az új magyaroktól, akikkel össze kell ismerkednem, mert már elszoktam a rosszindulatú, áskálódó hozzáállástól, ami őket is megmérgezi - hihetetlen, hogy nem érzékelik.
Hát nem sokkal élvezhetőbb az élet, ha nyoma sincs bennünk negatív érzéseknek? Próbáljátok ki (tanuljatok mindenmás külföldi embertásaitoktól)! Mindenkinek jobb lesz!
Magyarország, én így szeretnélek.
2011. november 1., kedd
Egy kis kultúra
Nemcsak köztem és az írek között, hanem, más nemzetiségekkel kapcsolatban is. De ma egy nagyobb csiszolódást sikerült előidéznem. A havi zárás általában stresszesebb időszak. Ez leginkább a felgyülemlett munka szűkös határidőre történő befejezésének köszönhető. És ha az ember egy másik kollegától függ, aki látványosan szarik az egészre, ezzel hátráltatva a munkát, eléggé fel tudja borzolni az amúgy sem nyugodt idegeket. És szerencsétlenségére pont velem kezdett ki az illető. Egy átlagos ír ilyenkor sóhajt egyet, majd vár. Vár vár és vár. És amikor megbizonyosodott affelől, hogy most már tényleg hülyének nézik – kb rájuk kapcsolják a munkahelyen a lámpát – akkor ír egy kedves “remindert” és hazamegy. Na és mi játszódik le bennem ilyenkor? Ráírok már pár nappal a határidő előtt, hogy tutibiztosan elküldje a riportot. Persze szarik rá. De én erre is fel vagyok készülve. Miután mindenki más elküldte, amit kell, ismét ráírok, de már chaten – és ilyenkor azonnal el is küldi. Csakhogy ha minden hónapban eljátsza velem a meglepett kollegát, és megígéri, hogy következő hónapban elsőként küldi… de engem nem lehet átverni. Tudom, hogy következő hónapban is szarni fog rá. Visszafogottan sziszegem a főnökömnek, esetleg nem látogathatnám meg egy napra az illetőt és verhetem agyon?
Azt a meglepődést az arcokon! Elfogott a bizonytalanság. Vajon ennyire durvát mondtam? Otthon ez enyhe, 2es erősségű viccnek számít. Itt meg kb karanténba küldtek a tekintetükkel.
Mindig elfelejtem, hogy az irónia leginkább a magyarokra jellemző, legalábbis én így tapasztaltam. A kollegáim nem nagyon értik és az agressziót hírből sem ismerik. Amint kilépnek az országból, halál fiai. Sajnos. Nagyon aranyos emberek, de burokban élnek. Egyik argentin kollegámmal beszéltük, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy mostohább körülmények között nevelkedtünk, mert így meg tudjuk védeni testi és lelki épségünket, pl azzal, hogy nem köszönünk kedves kétajtós szekrényeknek csuklyával a fejükön. Nem kérdezzük meg a kivégzőosztagot, hogy kérnek-e egy csésze teát és nem simogatjuk meg a habzó szájú pitbullok buksiját az utcán.
Szóval ma is tanultam valamit. Írországban dolgozni csak csendben, szépen, ahogy a csiga megy a réten - ugy érdemes.
2011. október 19., szerda
Honnan tudod, hogy tulorazol?
2. Ismet a porszivo hangjara riadsz.
3. Hosszu ido utan, mikor mar tenyleg nem birod, tisztitoszertol habzo WCbe pisilsz.
4. Radkapcsoljak a lampat.
5. Kimarad egy napszak - 8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozottsag a munkatol.
6. De azert elvezed, es tudod, hogy nem ez volt az utolso alkalom.
2011. október 6., csütörtök
Rémálom
És olyat, hogy belép az irodába és egyből elszakad a harisnyája (ok, olvasók fele kilőve) és rájön, hogy úú basszus, nincs tartalékharisnya a fiókjában, mert úgyis olyan közel lakik, minek az? Na, ez utóbbi velem történt meg. De ha azt mondom, hogy ez volt a legjobb dolog, ami ma történt, akkor máris más színben tűnik fel.
Nekem már tényleg volt olyan rémálmom, hogy a munkámban az összes létező dolgot elrontottam, és boldog voltam, hogy felébredtem, de ma nem reagált az operátor a telefonfülkéből történő hívásomra...
Újonnan áthozott munkára több idő kellett volna, mivel nem vagyok olyan rutinos, mint akitől átvettem. De nála tényleg 5 percnek tűnt. A határidő előtt elkezdtem a folyamatot. SAP riport letölt, excelbe be, másik fül képletileg átnéz, minden OK, mehet könyvelésre. Igenám, de amikor véletlenszerűen nézed a képleteket, és az egyik cella kézzel beírt szám, akkor borul minden. A segítőm, akitől átvettem a munkát, elment ebédelni, magamra maradtam. De úgy éreztem, egy excel tábla nem fog ki rajtam. És igen, határidőre minden megvan, mehetek kávézni (vagy akár ebédelni, rohan az idő ilyenkor).. erre visszajön ebédről, kérdezi, hogy leellenőriztem egy másik riporttal, hogy minden OK? Mondom... hoppá, milyen riport? Na és kiderült, hogy semmi, de SEMMI nem volt jó abból, amit én csináltam.
A helyzet iróniája pedig az, hogy a kicsit lassabb, excelt csak hírből ismerő kolleganő nem használt képletet, egyesével számológéppel kiszámolja, bepötyögi és az ő adatai jók voltak. Bosszantó. Főleg az, hogy ezeket muszáj jelenteni a főnöknek, mert ha nagy a baj akkor jobb ha nem a vezetéstől tudja meg először.. de szerencsére csak én fújtam fel a dolgot, ő kb le se szarta.
Itt nem arról van szó, hogy 2 dollárt könyvelek-e be, vagy 1 milliót. Hanem az, hogy egy elméletet nem voltam képes végigvinni. Az hagyján, hogy csak halványan dereng a valós értelme a munkámnak, igyekszem ezt is magamévá tenni, amilyen hamar csak lehet, de legalább egy excel ne fogna ki rajtam.. Mindezt szaladó harisnyával.
Hiba letudva, hátradőlhetek, minden megvan.
Nézzük át az emaileket.
Zárás alatt szinte lehetetlen nyugodtan összpontosítani a munkára, mindig megzavarnak valamivel. Plusz még emailek hada figyelmeztet címzettként, esetleg csak másolatban hogy mit kéne neked (vagy másoknak) csinálod. Ergo 2 mp alatt átfutod, sürgős-e, ha nem,
Biztos. :-S Hát ez pedig kimaradt.. már rég lezártuk a hónapot, semmilyen tétel nem mehet be a mérlegbe... Az előző incidens után már tényleg keresem a bilit, amibe belelóghat a kezem, vagy a kijárat feliratot, vagy egy nagy piros gombot, amit végszükség esetén menekülésre használhatok.. de sajnos ébren voltam, felelősségem teljes tudatában.
Legyünk túl rajta, valljuk be, vállaljuk a felelősséget, ha már más emberi megnyilvánulásra nem voltunk alkamasak. Töredelmesen bevallom a kimaradást, erre a főnököm kivirul, hogy jaaa csak ennyi? Hát megnyitjuk ismét a periódust és mehet a könyvelés. Most vettük át a munkát, és csak ennyi probléma volt vele? Nagyon jól csináltuk, meg vagyunk dícsérve. Menjünk lazítani, igyunk teát vagy csak relax...
Ez az előző munkahelyeim bármelyikén a következőképp hangzott volna. "Ki vett fel téged?! Nem jártál iskolába?! nem tudsz két számot összeadni? Az általános iskola alsó tagozatába járó gyerekem többre képes, mint te! Ezek után azt képzeled, hogy véglegesen felveszünk? Mégis mit tettél le az asztalra?!" stb.
Végül a történet happy enddel zárult, de ezt csak a szerencsének köszönhetem, hogy ilyen jó helyen dolgozom. Ez annyiban hasznos hosszú távon a cégnek, hogy 10000%osan odafigyelek legközelebb és mindent megteszek és nem stresszelek rá hogy ezzel is rontsam az esélyeimet.
Ráadásul a harisnya kérdés is megoldódott. Hazafelé menet vettem két pár "fashion" zoknit. Üzenet az univerzumnak: a holnapi nap nyugis lesz és sikeres. Oooohmmm!
2011. október 4., kedd
Végre sok a munka!
És amit még régebb óta vártam, hogy a főiskolán eltöltött éveimet ne kelljen lehúznom a WC-n, és igen, végre használhattam egy részét. Szóval lassan, de biztosan csikorognak az agytekervényeim. Na jó, tudom, igyak még, az jobban meglátszik!
2011. szeptember 20., kedd
2011. szeptember 16., péntek
Esőcseppek - melankólikus post (készíts be egy bögre forró haboskakaót)
Végig jó idő volt, utolsó nap viszont tipikus ír időjárást kaptam csakúgy szoktatás képpen. Így hát nem nagyon maradt más választásom, mint a reptér felé a taxiban az esőcseppeket bámulni az ablakon (+ dugóba kerültünk, háromszor aludtam el nyitott szemmel). Volt időm elmélkedni az "élet nagy dolgain", összevetni az alapelméletemet az esőcseppek természetével, amik ott, előttem gördültek le a taxi ablakán.
Az összefüggés a következő:
- A cseppek önállóan, átlagos mérettel érkeznek az ablak felső ívére (a tetejére), majd onnan, mindegyik más sebességgel elindul lefelé - előre nem meghatározott úton. Ez a majdcsak lesz valahogy esete.
- Ahogy haladnak az útjukon, kerülgetik az akadályokat (más, mini, még nem folyó esőcseppeket), néha összeolvadnak egy másikkal - más sorsok, akik hatnak az életünkre, akik miatt lettünk azzá, akik vagyunk, akár kisebb, akár nagyobb interakció során.
- Együtt megerősödve, haladnak tovább, a kisebb cseppeket továbbra is kerülgetve - ezt talán nem kell magyaráznom.
- Vannak azonban olyanok, akik ugyan egy kis szakaszt együtt tesznek meg, de elválnak útjaik - érdekes, ugye?
- Aztán előbb vagy utóbb, gyorsabban vagy lassabban mindenki elér az ablak aljára, és szépen felszívódik a gumiizébe, ahonnan kibújik az ablak az ajtóból.
Hát kéremszépen, és még azt hisszük, hogy a sorsunkat írja valaki? Lehet, hogy a sorsra is van algoritmus, csak túl visszamaradottak vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk?
Buláj
Ahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh! Na, megyek aludni. Jóccakát!
De holnap... elmegyek futni!
2011. szeptember 15., csütörtök
Mai futás
Viszont a lúdtalpamat nem tudtam agykontrollal eltüntetni. Muszáj lesz beruháznom egy speckó cipőre.
Gyönyörű idő volt, a felhőket rózsaszínre festette a lemenő nap, láttam egy olyan felhőt, ami hasonlított egy vitorlázórepülőre.
Szóval a héten már másodszor futottam, jeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Annyira szép és sovány és izmos vagyok. Muhaha, persze, csak nem látszik az izomláztól!
Szivatás
Ez nem jelenti azt, hogy tényleg, de elsőre feltűnik, hogy kezded kellemetlenül érezni magad. Aztán figyelsz. Valóban szivat, vagy neked van rossz napod?
Leginkább olyan napokon tűnik fel, amikor nagy a nyomás. Kapsz egy lehetőséget, hogy letegyél valamit az asztalra. De amikor folyamatos fölöslegesnek tűnő kívánságokról derül ki, hogy az illető tudja rá egyedül a választ, felmerül a kérdés. Most akkor tényleg szivat? És miért? És tudja, hogy szivat?
Mi a szivatás definícjója?
Doc mutat, elmagyaráz a kollega gépénél, visszamész a géphez, nem tudod elérni a linket, visszamész, megint megérted, a gépednél minden tökmás, nem érted. Nem jön ki.. és különbenis, nincs is rá szükség. Eltervezted a napod. Borul. Amikor minden a kezedben van, odaállit a sokat beszélő kollega és szép lassan kicsúszik minden a kezedből. Hogy lehet ezt kezelni?
2011. szeptember 14., szerda
Céges buli
Szerveztek egy együttest is, akik lejátszották a kedvenc ír számomat:
http://www.youtube.com/watch?v=ljPFZrRD3J8
Sok munkatárs eljött. Pont ezért szeretem az ilyen megmozdulásokat.
Ilyenkor biztos bázisból lehet felmérni a környező terepet. Kb szőrmajom effektus. :-)
Na és megjelentek A csajok. A HRen sok fiatal lány dolgozik, egyedül ők néznek ki úgy a munkahelyen, mintha bálba mennének. Ahányszor meglátom őket, csapatban vonulnak, de mégis vetekszenek egymással. Tipikus lánybanda tulajdonság. Sajnos. Mindig is akartam egyet. :-(
Szóval megjelentek a buliban, és vonultak, szinte megállás nélkül. Egyszer én is az útjukba kerültem, félre kellett állnom, hogy elférjenek. :-D Én ezt annyira viccesnek találom. Munkahelyen picsáskodni.. Meg valahogy érzem a kort is, hogy én már másik generáció vagyok. Aki tudja, hogy nem a miniszoknyától leszel nő. És akkor, ott ismét megbizonyosodtam afelől, hogy milyen bölcs vagyok. :-D Muhaha. Az élettapasztalat szólt belőlem!
Más meglepetést is hozott ez az este. Az addig konszolidált, hűvös, távolságtartó kollegáimról kiderült, hogy nagyon pletykásak. És a közhiedelemmel ellentétben a pasikról derült ki! A lányok csak kapkodták a fejüket, hogy ki? mi? hogy? hol? mikor? mint egy tyúkólban. :-D Nagyon édesek voltak mind.
Korán hazamentem, szinte még mindenki maradt, mikor elköszöntem. Fogtam egy taxit és luxusoztam. Kemény 7 EURt fizettem, a beszállási 4,5 EUR-val együtt. :-D
2011. szeptember 13., kedd
Futás
Mióta elütöttek, nem bicajoztam. Sport nélkül nehezen alszom, romlik a közérzetem, stb, ezért gondoltam anno, csatlakozom a munkahely melletti fitnessclubba, de vérszemet kaptak és az eredeti ajánlatukat megtoldották havi 10 EUR-val, ami nem olyan nagy összeg, csak az elv nem tetszett, és az sem, hogy maga a hely kicsi volt és használhatatlan. Hamar be is zártak. Sportolási lehetőség nuku. Kocsim nincs, se motivációm, hogy 1 négyzetméteren ugrándozzak 60 percen át.
Ma - optimista ember lévén - elhatároztam, hogy adok még egy esélyt a futásnak. Tök véletlenül voltam jó időben, jó helyen. Van ugyanis egy mező, 15 percre bicajjal a lakásomtól, amit leginkább futásra tartanak karban, legutóbb feladtam a keresését, de ma nem akartam úgy hazamenni, hogy ennyire képtelen vagyok megjegyezni egy térképet. És meglett a jutalmam.
Hetek óta tologattam, de hipergyorsasággal megduplázódott a seggem kerülete és ez felért egy pofonnal.
Szóval keresem a helyet, egyszercsak látom, az összes arrajáró ember - sportcuccban - egy irányba szivárog. Mint a pókok a Harry Potterben. Követtem őket és pont az elejére értem oda. Még senki nem futott, még csak érkeztek az emberek. A mező üres, az emberek az egyik sarokba gyűlnek. Belemegítenek. Letettem a bicajomat valahova, majd elindultam kollegákra vadászni, de sehol senkit nem találtam. Annyi baj legyen, hozzácsapódtam egy kezdő csoporthoz (nem, nem 6 évesek voltak!) és követtem őket. Bemelegítés. Végre, találkozok szakértőkkel. Aztán indulhat a kocogás. Merthogy a kezdők szigorúan csak kocognak. Gondolom főként azért, hogy ne vegyék el a kedvüket a futástól.
Aztán mintha egy csapó csattant volna - mint filmforgatáskor - elözönlötték az emberek a mezőt. Egy nagy táncba fogott mindenki, csapatokban futottak, ki gyorsabban, ki lassabban. Az edzőnéni odajött hozzám... khm. najó... szóval lelassított, míg beérem, bemutatkozott és elmondta az alapszabályokat. Lassúak jobbra húznak. Tagdíj ennyi, általában ekkor és ekkor vagyunk itt. Tök normális volt, sőt, mézesmázosan kedves.
Srácok, nekem alkalmanént megér 1 EUR-t, hogy azt halljam, hogy mennyire okosügyesszép vagyok! :-)
Szóval mint egy mozgószínpad, 700 m kerületű körben futottak az emberek, feléledt a környék, kb 100an kocogtunk, futottunk, sprinteltünk együtt. Kijött egy oviscsoport is, ők homokba távolugrottak. Nem győztem ámulni azon, hogy egy perc alatt mennyi életet lehet tölteni egy mezőbe. Aztán egy óra múlva, mintha soha nem lettünk volna ott - kiürült a hely. A lámpákat leoltották, pont akkor ment le a nap, a kocsik szinte dugót okoztak a kisvárosnak, ahogy egyszerre ment haza mindenki, a sor fele jobbra, másik fele balra.
Tisztára olyan volt, mint a mesében.
Még mindig mosolygok. :-)
2011. augusztus 22., hétfő
Gázszámla - elégedett ügyfél, happy end
Ha lenne a Homárral ellentétes blog, akkor oda küldeném ezt a postot.
Hogy mitől olyan különleges? attól, hogy érthető!
2011. augusztus 9., kedd
Éhező szomáliaiak
Persze jött a sablonszöveg a szerencsétlen szomáliaiakról, és hát az ember nem szivesen mond nemet nekik.. Nade itt Írországban nem úgy megy ám az adakozás, mint otthon. Örültem volna, ha már csak a lelkesedéséért adhattam volna kp-t de nem. Sőt, egyszeri átutalás sem, csak és kizárólag direct debit jöhetett szóba... a cuki (hogy milyen lelkes volt, öröm volt nézni) háttérsztori az, hogy így tudnak tervezni, hogy mit vesznek havonta a gyerekeknek. Aranyos első számú játszma, de megszívlelendő, ha egy tejfeleszájú kis zsákos adja elő a megyéből.
Talán marketingfogás volt, de eljött egy néni az utcában és odaszólt, hogy vajon becsöngettek-e már hozzá, mert annyira nagyon szeretne adakozni! Gondolom erre hanyatthomlok azonnal meg kellett volna előznöm a nénit adakozásban..
Kész kabaré! Nem szeretem kiadni a bankadataimat senkinek, csak aki utal rá, meg akinek muszáj, villanyszámla, apeh MAX!
Miután kellően udvariasan kezdtem a visszautasítást, hogy adnék pénzt meg minden, de minek a direct debit és ahonnan én jöttem (végre egy ok) ott nem igazán bízunk senkiben... na akkor esett le, hogy az orromon lévő pattanást leszárítandó raktam fel egy fehér krémet, és ha ez nem lenne elég, szexi kacsás pizsamán landolt az esetleges elkerülő tekintet. Amúgy le a kalappal, fapofával bírta a srác. Normál esetben, ha becsöngetsz hozzám, nem tudnál a fuldokló röhögéstől köszönni sem. Aztán a könnyeid elhomályosítanák a tekinteted, és sikerülne abbahagynod. De aztán kitisztul és kezdődik előlről. Na így néztem ki. Szép lassan jött a felismerés, a mosoly egyenes arányben változott kínos vigyorrá, és próbáltam menteni a menthetőt. Persze minekis, hiszen Direct debitért jött, azt meg nem kapott.
Ez egy tipppikus játszma! A sráccal elhitetik, hogy jót csinál, az embernek lelkiismeretfurdalása van, ha nem adja ki a bankadatait, hogy véletlenül elfelejtse lemondani a direct debitet. (plusz ne felejtsük az extra lelkes nénit) Mi lenne velünk éhező szomáliaiak nélkül? Hányan alkalmazzák a helyzetüket pénzszerzésre vagy egyáltalán kommunikáció kezdeményezésére? Hihetetlen.
De a srác tényleg ari volt. Persze nem annyira, mint DÁÁÁÁÁÁVID!!!!!!! :-P
Cosmo
http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/te_te_te/karrier/ot_bosszanto_kollegatipus___igy_kezeld_oket_
Nem tudom mennyit engednek meg a jogok, stb, ezért nem idézem őket szó szerint, de kivételesen beletrafáltak. 5 kollegatipus, és ebből mind van nálunk is, és az előző munkahelyeimen is és lefogadom, hogy nálatok is. Ha nincs, akkor te vagy az egyik tipus. Nade melyik?
Pletykafészek
Közszereplő
A panaszkodó - My name is S.
A tökéletes
A munkakerülő
:-D
2011. július 26., kedd
Betegek
Nem csak itt, otthon is.
Elhiszi bárki is, hogy az a jó munkaerő, aki betegen bejár? Most komolyan?
Túl sok volt a kérdőjel ebben a bejegyzésben????
Összes oldalmegjelenítés
Népszerű bejegyzések
-
Tudom tudom, hogy már írtam, de annyi mindent nem írtam le még! :-) Szóval nincs annyi túlóra, mint az előző helyen, és ha mégis van, akkor ...
-
Korán kelt a nap, és ha ez nem lett volna elég, az ablakmosó fiúk segítettek a korán kelésben. Itt ugyanis (ahol a tesómék laknak) kívülről ...
-
Egy csodálatos Csopakon és Tihanyon eltöltött nap után ismét belevetettem magam az állásinterjúzás sűrűjébe. Ez a keresztem, ez most már b...
-
5ösével teszik fel a kérdést különféle "beugratós", "ravasz" kérdéssel. 1-5ös skálán adhatok osztályzatot az állításra ...
-
Most először leírom a cég nevét. És vállalom a véleményem. Mert az összes f@szomat bekaphatják! Nem kellek nekik. Ezt úgy tudtam meg, hogy...
-
Meséltem már a vogonokról? "A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bü...
-
Én azt értem hogy amerika-bézd-kámpöni vagyunk, de azért mégis... a határidő utolsó napján elárasztani mindenkit a szarpucolós melóval.. azt...
-
Na ez az igazi agyhalál! Az előző interjú után egyből nyargaltam az ügynökséghez. Magyarországon ez sosem működött, gondoltam megpróbálom, ...
-
Eleged van a munkából? Unod már, hogy mindig akad valami teendő? Kevesled a fizetés ed? Kicsi az asztalod? Fakó a környezeted? Leszarod, ha ...
-
A munkahelyi eltérő kultúrának köszönhetően lehetőségem van megismerni szólásokat, szokásokat amiket mindig örömmel hallgatok. Egyik nap e...