Futás

Igenigen, köszi az észrevételt, látom, figyeltek! :-)

Mióta elütöttek, nem bicajoztam. Sport nélkül nehezen alszom, romlik a közérzetem, stb, ezért gondoltam anno, csatlakozom a munkahely melletti fitnessclubba, de vérszemet kaptak és az eredeti ajánlatukat megtoldották havi 10 EUR-val, ami nem olyan nagy összeg, csak az elv nem tetszett, és az sem, hogy maga a hely kicsi volt és használhatatlan. Hamar be is zártak. Sportolási lehetőség nuku. Kocsim nincs, se motivációm, hogy 1 négyzetméteren ugrándozzak 60 percen át.

Ma - optimista ember lévén - elhatároztam, hogy adok még egy esélyt a futásnak. Tök véletlenül voltam jó időben, jó helyen. Van ugyanis egy mező, 15 percre bicajjal a lakásomtól, amit leginkább futásra tartanak karban, legutóbb feladtam a keresését, de ma nem akartam úgy hazamenni, hogy ennyire képtelen vagyok megjegyezni egy térképet. És meglett a jutalmam.

Hetek óta tologattam, de hipergyorsasággal megduplázódott a seggem kerülete és ez felért egy pofonnal.
Szóval keresem a helyet, egyszercsak látom, az összes arrajáró ember - sportcuccban - egy irányba szivárog. Mint a pókok a Harry Potterben. Követtem őket és pont az elejére értem oda. Még senki nem futott, még csak érkeztek az emberek. A mező üres, az emberek az egyik sarokba gyűlnek. Belemegítenek. Letettem a bicajomat valahova, majd elindultam kollegákra vadászni, de sehol senkit nem találtam. Annyi baj legyen, hozzácsapódtam egy kezdő csoporthoz (nem, nem 6 évesek voltak!) és követtem őket. Bemelegítés. Végre, találkozok szakértőkkel. Aztán indulhat a kocogás. Merthogy a kezdők szigorúan csak kocognak. Gondolom főként azért, hogy ne vegyék el a kedvüket a futástól.

  Aztán mintha egy csapó csattant volna - mint filmforgatáskor - elözönlötték az emberek a mezőt. Egy nagy táncba fogott mindenki, csapatokban futottak, ki gyorsabban, ki lassabban. Az edzőnéni odajött hozzám... khm. najó... szóval lelassított, míg beérem, bemutatkozott és elmondta az alapszabályokat. Lassúak jobbra húznak. Tagdíj ennyi, általában ekkor és ekkor vagyunk itt. Tök normális volt, sőt, mézesmázosan kedves.

Srácok, nekem alkalmanént megér 1 EUR-t, hogy azt halljam, hogy mennyire okosügyesszép vagyok! :-)

Szóval mint egy mozgószínpad, 700 m kerületű körben futottak az emberek, feléledt a környék, kb 100an kocogtunk, futottunk, sprinteltünk együtt. Kijött egy oviscsoport is, ők homokba távolugrottak. Nem győztem ámulni azon, hogy egy perc alatt mennyi életet lehet tölteni egy mezőbe. Aztán egy óra múlva, mintha soha nem lettünk volna ott - kiürült a hely. A lámpákat leoltották, pont akkor ment le a nap, a kocsik szinte dugót okoztak a kisvárosnak, ahogy egyszerre ment haza mindenki, a sor fele jobbra, másik fele balra.

Tisztára olyan volt, mint a mesében.

Még mindig mosolygok. :-)