Végig jó idő volt, utolsó nap viszont tipikus ír időjárást kaptam csakúgy szoktatás képpen. Így hát nem nagyon maradt más választásom, mint a reptér felé a taxiban az esőcseppeket bámulni az ablakon (+ dugóba kerültünk, háromszor aludtam el nyitott szemmel). Volt időm elmélkedni az "élet nagy dolgain", összevetni az alapelméletemet az esőcseppek természetével, amik ott, előttem gördültek le a taxi ablakán.Az összefüggés a következő:
- A cseppek önállóan, átlagos mérettel érkeznek az ablak felső ívére (a tetejére), majd onnan, mindegyik más sebességgel elindul lefelé - előre nem meghatározott úton. Ez a majdcsak lesz valahogy esete.
- Ahogy haladnak az útjukon, kerülgetik az akadályokat (más, mini, még nem folyó esőcseppeket), néha összeolvadnak egy másikkal - más sorsok, akik hatnak az életünkre, akik miatt lettünk azzá, akik vagyunk, akár kisebb, akár nagyobb interakció során.
- Együtt megerősödve, haladnak tovább, a kisebb cseppeket továbbra is kerülgetve - ezt talán nem kell magyaráznom.
- Vannak azonban olyanok, akik ugyan egy kis szakaszt együtt tesznek meg, de elválnak útjaik - érdekes, ugye?
- Aztán előbb vagy utóbb, gyorsabban vagy lassabban mindenki elér az ablak aljára, és szépen felszívódik a gumiizébe, ahonnan kibújik az ablak az ajtóból.
Hát kéremszépen, és még azt hisszük, hogy a sorsunkat írja valaki? Lehet, hogy a sorsra is van algoritmus, csak túl visszamaradottak vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk?
Ez aranyos volt; tetszett. :-)
VálaszTörlésköszi. Néha magával ragad a varázslatos természet :-)
VálaszTörlésNagyon érdekessé tettél egy rém unalmas szituációt! :)
VálaszTörlésRemek észrevételt tettél az esőcseppekkel-velünk kapcsolatban.
Amúgy a gumiizé= gumitömítés.
Ha nem is pontos, de profibban hangzik :D
Köszi, most már tudom, hogy hogy hívják! :-)
VálaszTörlés