Külföldön dolgozni

Bárkinek kérdése van, szívesen segítek külföldi elhelyezkedéssel kapcsolatban. Ezen belül konkrétabban a pénzügyi, irodában ülős munkákban tudok infóval szolgálni. Addigis, ha még nem tetted, regisztrálj a www.monster.hu-ra, vagy a kiszemelt országod monsterére.

Anglia: www.monster.co.uk - angol CV | Írország: www.monster.ie - angol CV

Az ideális önéletrajz 1 oldalas. Rövid, tömör és könnyen áttekinthető, a beosztás, felelősség mellett szerepeljen az elért eredmény is (achievements)

A kockázatokról és mellékhatásokról, kérlek kérdezd kezelőorvosod, vagy gyógyszerészed.

2011. szeptember 20., kedd

Szia Mam!

:-)

2011. szeptember 16., péntek

Esőcseppek - melankólikus post (készíts be egy bögre forró haboskakaót)

Nemrég kiküldtek Brüsszelbe munkát átvenni, ami tök jó volt, stb.

Végig jó idő volt, utolsó nap viszont tipikus ír időjárást kaptam csakúgy szoktatás képpen. Így hát nem nagyon maradt más választásom, mint a reptér felé a taxiban az esőcseppeket bámulni az ablakon (+ dugóba kerültünk, háromszor aludtam el nyitott szemmel). Volt időm elmélkedni az "élet nagy dolgain", összevetni az alapelméletemet az esőcseppek természetével, amik ott, előttem gördültek le a taxi ablakán.

Az összefüggés a következő:
  • A cseppek önállóan, átlagos mérettel érkeznek az ablak felső ívére (a tetejére), majd onnan, mindegyik más sebességgel elindul lefelé  - előre nem meghatározott úton. Ez a majdcsak lesz valahogy esete.
  • Ahogy haladnak az útjukon, kerülgetik az akadályokat (más, mini, még nem folyó esőcseppeket), néha összeolvadnak egy másikkal - más sorsok, akik hatnak az életünkre, akik miatt lettünk azzá, akik vagyunk, akár kisebb, akár nagyobb interakció során.
  • Együtt megerősödve, haladnak tovább, a kisebb cseppeket továbbra is kerülgetve - ezt talán nem kell magyaráznom.
  • Vannak azonban olyanok, akik ugyan egy kis szakaszt együtt tesznek meg, de elválnak útjaik - érdekes, ugye?
  • Aztán előbb vagy utóbb, gyorsabban vagy lassabban mindenki elér az ablak aljára, és szépen felszívódik a  gumiizébe, ahonnan kibújik az ablak az ajtóból.

Hát kéremszépen, és még azt hisszük, hogy a sorsunkat írja valaki? Lehet, hogy a sorsra is van algoritmus, csak túl visszamaradottak vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk? 


 


Buláj

Annyira kiábrándító, hogy mennék bulizni (ez a kocogás, milyen fitté tesz!), de nincs kivel! Akik jönnének, azokkal én nem mennék, akikkel meg én mennék, azok meg vagy nem reagálnak, vagy nincsenek itt... vagy nem léteznek.

Ahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh! Na, megyek aludni. Jóccakát!




De holnap... elmegyek futni!


2011. szeptember 15., csütörtök

Mai futás

Ma is voltam futni, ezúttal a tesómmal. És megint jó volt!
Viszont a lúdtalpamat nem tudtam agykontrollal eltüntetni. Muszáj lesz beruháznom egy speckó cipőre.
Gyönyörű idő volt, a felhőket rózsaszínre festette a lemenő nap, láttam egy olyan felhőt, ami hasonlított egy vitorlázórepülőre.

Szóval a héten már másodszor futottam, jeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Annyira szép és sovány és izmos vagyok. Muhaha, persze, csak nem látszik az izomláztól!

Szivatás

Még a legjobb munkahelyeken is előfordul, hogy szivatnak. Vagy csak úgy érzed.

Ez nem jelenti azt, hogy tényleg, de elsőre feltűnik, hogy kezded kellemetlenül érezni magad. Aztán figyelsz. Valóban szivat, vagy neked van rossz napod?
Leginkább olyan napokon tűnik fel, amikor nagy a nyomás. Kapsz egy lehetőséget, hogy letegyél valamit az asztalra. De amikor folyamatos fölöslegesnek tűnő kívánságokról derül ki, hogy az illető tudja rá egyedül a választ, felmerül a kérdés. Most akkor tényleg szivat? És miért? És tudja, hogy szivat?

Mi a szivatás definícjója?

Doc mutat, elmagyaráz a kollega gépénél, visszamész a géphez, nem tudod elérni a linket, visszamész, megint megérted, a gépednél minden tökmás, nem érted. Nem jön ki.. és különbenis, nincs is rá szükség. Eltervezted a napod. Borul. Amikor minden a kezedben van, odaállit a sokat beszélő kollega és szép lassan kicsúszik minden a kezedből. Hogy lehet ezt kezelni?



2011. szeptember 14., szerda

Céges buli

Tetszik ez a felfogás. Új irodaházba költöztünk és nem elég, hogy örülünk neki, mert nagyon szép, modern és ergonómikus (kivéve, hogy valahogy úgy tervezték meg, hogy könnyű legyen véletlenül összeütközni. Pl kijössz a WC-ből és a kajálda étterem felé vezető folyosón találod magad, ahol bárhol, bármikor elsodorhatnak. Még körülnézni sem lehet, mert leviszik a fejem. :-)) Kaptunk ajit ééés meg is ünnepeltük egy közeli pubban. Egész jó kis hely volt, a kaja ingyen, a pia fizetős. Kipróbáltam egy rózsaszín, eperillatú "west coast" nevű spritzet (kb fröccs). Nem vártam semmit egy ilyen összeröffenéstől, talán ezért sikerült olyan jól.
Szerveztek egy együttest is, akik lejátszották a kedvenc ír számomat:

http://www.youtube.com/watch?v=ljPFZrRD3J8

Sok munkatárs eljött. Pont ezért szeretem az ilyen megmozdulásokat.
Ilyenkor biztos bázisból lehet felmérni a környező terepet. Kb szőrmajom effektus. :-)
Na és megjelentek A csajok. A HRen sok fiatal lány dolgozik, egyedül ők néznek ki úgy a munkahelyen, mintha bálba mennének. Ahányszor meglátom őket, csapatban vonulnak, de mégis vetekszenek egymással. Tipikus lánybanda tulajdonság. Sajnos. Mindig is akartam egyet. :-(
Szóval megjelentek a buliban, és vonultak, szinte megállás nélkül. Egyszer én is az útjukba kerültem, félre kellett állnom, hogy elférjenek. :-D Én ezt annyira viccesnek találom. Munkahelyen picsáskodni.. Meg valahogy érzem a kort is, hogy én már másik generáció vagyok. Aki tudja, hogy nem a miniszoknyától leszel nő. És akkor, ott ismét megbizonyosodtam afelől, hogy milyen bölcs vagyok. :-D Muhaha. Az élettapasztalat szólt belőlem!

Más meglepetést is hozott ez az este. Az addig konszolidált, hűvös, távolságtartó kollegáimról kiderült, hogy nagyon pletykásak. És a közhiedelemmel ellentétben a pasikról derült ki! A lányok csak kapkodták a fejüket, hogy ki? mi? hogy? hol? mikor? mint egy tyúkólban. :-D Nagyon édesek voltak mind.

Korán hazamentem, szinte még mindenki maradt, mikor elköszöntem. Fogtam egy taxit és luxusoztam. Kemény 7 EURt fizettem, a beszállási 4,5 EUR-val együtt. :-D

2011. szeptember 13., kedd

Futás

Igenigen, köszi az észrevételt, látom, figyeltek! :-)

Mióta elütöttek, nem bicajoztam. Sport nélkül nehezen alszom, romlik a közérzetem, stb, ezért gondoltam anno, csatlakozom a munkahely melletti fitnessclubba, de vérszemet kaptak és az eredeti ajánlatukat megtoldották havi 10 EUR-val, ami nem olyan nagy összeg, csak az elv nem tetszett, és az sem, hogy maga a hely kicsi volt és használhatatlan. Hamar be is zártak. Sportolási lehetőség nuku. Kocsim nincs, se motivációm, hogy 1 négyzetméteren ugrándozzak 60 percen át.

Ma - optimista ember lévén - elhatároztam, hogy adok még egy esélyt a futásnak. Tök véletlenül voltam jó időben, jó helyen. Van ugyanis egy mező, 15 percre bicajjal a lakásomtól, amit leginkább futásra tartanak karban, legutóbb feladtam a keresését, de ma nem akartam úgy hazamenni, hogy ennyire képtelen vagyok megjegyezni egy térképet. És meglett a jutalmam.

Hetek óta tologattam, de hipergyorsasággal megduplázódott a seggem kerülete és ez felért egy pofonnal.
Szóval keresem a helyet, egyszercsak látom, az összes arrajáró ember - sportcuccban - egy irányba szivárog. Mint a pókok a Harry Potterben. Követtem őket és pont az elejére értem oda. Még senki nem futott, még csak érkeztek az emberek. A mező üres, az emberek az egyik sarokba gyűlnek. Belemegítenek. Letettem a bicajomat valahova, majd elindultam kollegákra vadászni, de sehol senkit nem találtam. Annyi baj legyen, hozzácsapódtam egy kezdő csoporthoz (nem, nem 6 évesek voltak!) és követtem őket. Bemelegítés. Végre, találkozok szakértőkkel. Aztán indulhat a kocogás. Merthogy a kezdők szigorúan csak kocognak. Gondolom főként azért, hogy ne vegyék el a kedvüket a futástól.

  Aztán mintha egy csapó csattant volna - mint filmforgatáskor - elözönlötték az emberek a mezőt. Egy nagy táncba fogott mindenki, csapatokban futottak, ki gyorsabban, ki lassabban. Az edzőnéni odajött hozzám... khm. najó... szóval lelassított, míg beérem, bemutatkozott és elmondta az alapszabályokat. Lassúak jobbra húznak. Tagdíj ennyi, általában ekkor és ekkor vagyunk itt. Tök normális volt, sőt, mézesmázosan kedves.

Srácok, nekem alkalmanént megér 1 EUR-t, hogy azt halljam, hogy mennyire okosügyesszép vagyok! :-)

Szóval mint egy mozgószínpad, 700 m kerületű körben futottak az emberek, feléledt a környék, kb 100an kocogtunk, futottunk, sprinteltünk együtt. Kijött egy oviscsoport is, ők homokba távolugrottak. Nem győztem ámulni azon, hogy egy perc alatt mennyi életet lehet tölteni egy mezőbe. Aztán egy óra múlva, mintha soha nem lettünk volna ott - kiürült a hely. A lámpákat leoltották, pont akkor ment le a nap, a kocsik szinte dugót okoztak a kisvárosnak, ahogy egyszerre ment haza mindenki, a sor fele jobbra, másik fele balra.

Tisztára olyan volt, mint a mesében.

Még mindig mosolygok. :-)

Összes oldalmegjelenítés

Népszerű bejegyzések

Látogatók száma