Bűnöztem. Élveztem. Ez volt a vétkem.
A napokban, 4 év után belémbotlott egy jelenlegi Vodás alkalmazott, és miután kideürült hogy nekem is volt szerencsém, egyből hárított és ellenségesen viselkedett velem. Nem foghatom az alkoholra. Arra sem hogy éjjel 3 óra volt már, egy nem annyira késő délutántól kezdve átmulatott lánybúcsú után. Mentségem nincs, egyszerűen tagadhatatlanul tódult fel bennem a porlepte adrenalinszintem, amit ugyanúgy 4 évvel ezelőtt volt képes kiváltani belőlem a szemét igazságtalan, fejétől bűzlő rendszer. Amikor valaki kérdezés nélkül ítélkezik, és egyből támad. Akkor szúrnám a vasvillámat a szeme közé, de hopp! Ommm, shanti... közben ott volt India, közben ott volt Írország! Mit akarok én? hiszen ha csak egy kicsivel is jobb dolgom lett volna itthon, nem lettem volna a szerencse kegyeltje. Hálásnak kéne lennem. De legbelül, a zsigereimben csak az alkalomra vártam. Hogy hencegjek, hogy diadalt arassak! És ittasan, sok év után egy szánalmas kis katonán kiélhettem ezt a perverz vágyamat.
Szánalmas vagyok.
De beismerem, jó érzés volt.
Aztán felkért egy táncra, én meg mosolyogva elmentem vele. Azt hiszem ez, a probléma leminősítésével egy újabb sarokcsavarás a már eltaposott csótány tetemén.
