Utazók

Írországban mindenki utazik.

Itt az emberek gondolatai, a jó keresetüknél fogva nem állnak meg a napról napra túlélés mikéntjénél, további terveket szövögetnek. Ahol jelenleg is dolgozom, általánosan elfogadott világnézet a 6-24 hónapos világjárás. Persze, Írek, általában repülnek, macerásabb mint otthon, de ha útra kelnek, meg sem állnak Ausztráliáig vagy Dél-Amerikáig, számukra tényleg kicsi a világ. Fél évtől 2 évig terjedő időtartamot töltenek távol a hazájuktól, cseppnyit sem aggódva azon, mi lesz majd ha hazajönnek. Van egy kollegám, aki kb 25 éves, idén nyáron tért vissza 1 éves Ázsiai+Ausztráliai körútjáról. Átlagos, kedevs aranyos lány. Ez a hozzáállás nem csak a bevállalósakat jellemzi. Unalmas-kötelező program a karrier beindítása tájékán.

Sokan dolgoznak határozott idejű szerződéssel (így egyszerűbb a cégeknek), amit vagy meghosszabbítanak, vagy nem, de ha már ráuntak, fogják magukat és kiruccannak Thaiföldre/Új Zélandra, hasonló távolságokba, mert miért ne. Utazni jó!

A fél évig tartó GYES nem okoz fennakadást a munkaerőpiacon, simán elfér az utazók (fiúk, lányok vegyesen) eltávja közt. A mindennapi élet normális része. Fel sem merül véres rongyként tekinteni a pofátlan nőkre akik gyereket merészelnek vállalni (ugye nem kell ecsetelnem az új generáció gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait..)

Ez a jólét lejjebb tekeri a stresszadagot, lehetőséget biztosítva az élet igazi élvezetének.

Agy vs Művészet

Egy rendkívül unalmas meeting csak elsőre tűnik haszontalan időtöltésnek. A main pl megállapítottam hogy attól még hogy nem vagy okos, még lehetsz tehetséges, és ha mindkettő jelen van benned akkor az mégjobb.

Szerződésmeghosszabbítás

A várt utolsó napos bejelentéshez képest időben, egy hónappal a szerződésem lejárata előtt közölték velem hogy március végéig maradhatok. A nem túl konkrét időpont miatt felmerül bennem a gyanú hogy esetleg még tovább is szívhatom a cég vérét, csak hát ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Ha előre tudom hogy egy évig itt leszek akkor jobban előre tudok tervezni anyagilag, szabadság beosztásilag és lelkileg is. De még így is nagyon jó dolgom van, szóval pofám lapos.
Megszerettem a csapatomat, a világvégét együtt vészeltük át a szülinapom ünneplésével egy 1 nm-es szobában. Hangulatos volt. 3 tortát is kaptam, mind gluténmentes. Hát nem extra figyelmesek a kollegáim?
Szóval átélhetem a hosszabbodó napokat (itt úgy mondják, "stretching daylight") és zavartalanul élvezhetem az enyhe tél előnyeit. Még nem csömörlöttem meg a napi 100 km-es ingázástól sem.

Elkezdtem egy másik jógát, nagyon tetszik a nő. 50 körüli, békés természet, heti 11 órát tart a saját házában a semmi közepén és eddig bármikor mentem, mindig tele volt, 30 fő. 10EUR/alkalom/fő, azaz 3300 EUR bevétel hetente. Azért is csillant fel a szemem erre a vállalkozásra, mert idősen is hitelesen művelheti az ember. És mindenképp hasznos ha van a családban egy hátszakértő. Főleg idős kor esetén javallott.

Hiányzik az érintés, távol vagyok a szeretteimtől, meg ez amúgyis egy távolságtartó kultúra, mosolygunk sokat, de mint a veszekedő macskák, csak hangosan nyávogunk, sosem esünk egymásnak.. nem tűnt volna fel ha nem borzongtam volna bele a jógaoktató segítő keze érintésébe. Pedig egy másodpercig se tartott. Csak lekapcsolt bennem egy relét. Egy lengyel kolleganőm pedig a hajamat fogta meg, az is úgy lebénított egy időre, ügyelnem kellett, nehogy feltűnést keltsen a lecsöppenő nyálam :-D