Köh-köh

Lekopogom, nagyon ritkán vagyok beteg. Szinte sosem kapom el az influenzát, és legyengülni sem szoktam.
Ellenben a mostani esettel. A napokban elutaztunk Jesoloba 5 napra.
Olaszországban csak hétköznap élvezhető a tenger, mert akkor még tiszta a vize. Viszont mi vasárnap indultunk haza és már szombaton is elég necces volt a víz. Tele szeméttel, hínárral és nem utolsó sorban emberrel.
Vasárnap tehát a napozás felé billent a mérleg, semmint a tengerezés felé. Így alakulhatott tehát, hogy kicsit rosszul lettem a kocsiban. Émelygés, rossz közérzet, stb. Tuti napszúrás. Mivel 7 órás autóút állt előttünk, jobbnak láttam egy benzinkútnál megállni és meghánytatni magam, így gyorsan túllenék a rosszulléten. Az addig csendes női WC hirtelen megtelt, sőt a takarítőnő is beviharzott, mert mikor máskor mosna fel, ha nem akkor, amikor nekem magányra lett volna szükségem. Így történt hát, hogy nem sikerült a projektem és végigagonizáltam a hazautat.
Vasárnap éjjel értünk haza, hétfőn találkoztam egy barátommal, Marcival. Fülledt meleg volt, pár csepp eső is esett, de nem volt vészes. Nem úgy, mint este 11-kor, amikor a buszon utazva feltűnt egy hirtelen jött hangos kopogás, az ablakon sem láttam ki, úgy zuhogott. Voilá, megérkeztünk a megállómba, ahol egy tető nincs, sehova nem menekülhettem. Mire hazaértem, a bugyimból is lehetett csavarni a vizet. A táskám füle is leszakadt. Elképzelhetitek, mennyire szerencsétlenül néztem ki. Kínomban hangosan nevettem. Ennél rosszabb már tényleg nem jöhet!
Másnaptól éreztem, hogy kapar a torkom. Így kezdődött minden. Most már nem merem azt gondolni, hogy nem lehet rosszabb, mert mindig lehet.
Ma felhívtam a háziorvosomat, hogy a tünetek alapján javasoljon valami gyógyszert. De látni akart. Nem is vágytam másra, mint kimerülve, torokfájással Óbudáról Újbudára dzsalni. Azt "reméltem", "csak" influenza - mert most az is van - de nem. Csak annyit mondott, hogy ez ennél durvább. Gennyes torokgyulladás. Nyami! Felírt két gyógyszert, amit sehol nem lehet beszerezni, úgyhogy tök betegen, az egész várost átutazva, OEP ügyintézés és APEH bosszankodások közepette még gyógyszert is hajkurásztam. Szerencsére az 5. helyen minden volt. Be tudtam szerezni az utolsó adagot is. Nem is lennénk Magyarországon, ha nem kaptam volna meg a gyógyszertárostól, hogy "hát igen, nálunk kellett volna kezdeni". Egy másodperc erejéig átfutott rajtam a gondolat, hogy egy laza odaköhintés elég bosszú lett volna részemről, de megsajnáltam és nem tettem ilyet.

És a találós kérdés: Mikor legyek beteg, ha nem a tuti meló előtt pár nappal?

Tudd meg most! :-DDD

APEH folyt

Adtam egy harmadik esélyt (Ja, persze közben beteg vagyok, begyulladt a torkom, tök fáradt voltam de már a hecc kedvéért is végig akartam csinálni). Elmentem a Hamzsabégi úti APEH-ba. Ahova már 5 éve járok. Úgyis a közelben voltam. Mit nekem 40 fokos meleg 4 óra alvás után. Az APEH mindenek felett! És mi történhet még, amire nem számítottam? Elköltöztek! Egy rohadt cetlit nem hagytak, hogy mégis hol keressem őket. Telefonon megkérdeztem volna, hogy ha már ott toporgok, merre toporogjak tovább, de hát ahhoz meg ki kellett volna töltenem a K124395ö46 nyomtatványt. Csak én érzem, hogy a kígyó a farkába harap?

Hányszor eszembe jut, amit a főiskolán tanítottak az ideális adórendszerről:
Egyszerű
Könnyen átlátható
Költséghatékony
Ügyfélbarát

Muhahaha! Mondjak egy viccet? Magyarországon minden hivatalban simán megy az ügyintézés! Vajon ők találták ki a "bonyolítjuk" szót az ügyintézésre? Tudd meg most! :-D


(A "tudd meg most" a TV-ben szokott elhangozni, ez a reklám arra buzdít, hogy jó drága SMS-ért cserébe megtudhatod, hogy meleg vagy-e, vagy hogy hűséges-e a párod. Tiszta haszon. Annyira szar, hogy már jó :-) )

Galaxis útikalauz stopposoknak

Meséltem már a vogonokról?

"A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bürokratikusak; fontoskodóak és érzéketlenek. Kisujjukat se mozdítanák, hogy megmentsék saját nagymamájukat a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadjától, hacsak nem kapnak írásos utasítást három példányban, aláírva, beküldve, visszaküldve, várakoztatva, elveszítve, megtalálva, nyilvános vizsgálatnak alávetve, ismét elveszítve, végül három hónapra tõzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva." (http://vogon.hu/ - igen, tényleg van ilyen oldal!)

Az, hogy elhúzok az országból, egy csomó papírmunkát von maga után. Be kell jelentenem mindent minden hivatalnak előre, mert kishazánkban büntetni jobban szeretnek, mint megelőzni.

Én jót röhögtem anno, amikor olvastam Douglas Adams könyvét. És csak sokkal utána lettem munkanélküli és kellett ügyeket intéznem az APEH-ban, az OEP-ben és a Munkaügyi Központban.
Az utolsó kettőhöz nem adnak központi számot. Csak egy darab elérhetőség van telefonon. Ha szerencséd van, talán 20. alkalomra nem lesz foglalt és fel is veszik. Ez történt velem tegnap. Viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, hogy tudtam beszélni mind az OEP-pel, mind a MKözponttal. El is intéztem ezt a két hivatalt.

Nade az APEH! Felhívtam őket, mert az a legegyszerűbb (épp nem voltam netközelben), és kezdtem is örülni, hogy központi szám veszi fel. Lassan, szájbarágósan közölték velem, hogy állítsam a telefonomat "tone" üzemmódba és "nyomógombjaim segítségével"... blablabla. Kerestem a menüpontomat. Nem, nem az egyes, nem, nem a kettes, nem is a hármas pont. Hmm, akkor mégiscsak a kettes. Vissza a főmenübe. Akkor tehát kettes, ugye? Mivel az a speciális kérdésekre irányul. Nyomom is a 2-es gombot, nagy büszkén, hogy mégsem  olyan nehéz elveszni a magyar bürokrácia útvesztőjében, és valóban EU tagok lettünk. És akkor megtörtént a várva várt csalódás. Azonnal, ott helyben adjam meg a 10 jegyű adószámomat. Igen, ott az utcán. Wazze, az első 7 számjegyre még emlékeztem is. A maradék 3-at meg találomra bepötyögtem, remélve azt, hogy majd az ügyfélszolgálatos EMBER-nél ez úgysem számít. Haha! Közli a kedves, szájbarágós női hang, hogy nem vagyok jogosult arra, hogy beszéljek az ügyintézővel, mert nem töltöttem ki a K nem tudom hányas nyomtatványt. Még arra is felhívta a figyelmem, hogy mindezt ingyenesen megtehetem, csak regisztrálnom kell. Mire is jó a telefonos ügyfélszolgálat. Tehát akkor én nem tudhatom meg, hogy ha elhagyom az országot, tuti bizti nem nyújtanak be 5 év múlva egy többmilliós számlát, mert nem voltam tisztában egy jogszabállyal.
Azért nem adtam fel. 1-es menü. Általános kérdések. Nem, így sem kapcsolnak.
Tehát a végső következtetés: Szarba sem vesznek, ha nem töltöd ki a szaros kis nyomtatványukat. Ehhez ugye be kéne fáradni, és elcseszni egy fél napot. Mire is hozták létre az ügyfélkaput? Azt hittem, hogy ha az egyik kéz tisztában van az internet létezésével, akkor a másik is. De nem. Ez egy 100 kezű állam, mindegyik külön kis agydúccal, amelyek semmilyen szinten nincsenek összekötve. És ha mégis össze lennének, akkor is direkt leszigetelik a csatlakozásokat, nehogy véletlenül is simán menjen minden.

Felvettek Dublinba!

Az egészben annyi csak a szépséghiba, hogy ismét be kell mennem a vodafone-hoz, hogy szerezzek papírt arról, hogy valóban ott dolgoztam!
Nem titok a fizum sem, évi bruttó 24 ezer EUR-t fogok keresni. Ahogy láttam, auditorok 50 ezer körül keresnek, de nekem kezdésnek ennyi bőven elég, mert valahol biztonságban kell először éreznem magam.

Köszi a szurkolást, bejött!

:-D

Olaszország után

A mai nap ütős volt.

Bár lassan már egy hónapja regisztráltam különböző ír álláskereső oldalakon, valamiért csak most indult be a keresés.
Ma, a Facebook interjú közben megcsörrent a másik telefonom, rejtett szám. Szerencsére Dávid épp akkor ért haza és felvette nekem. Lejegyezte a számot és a nevet, aki keresett, visszahívtam és egy ismeretlen cég/ember volt az. Tehát egy újabb piszkavas a tüzemben! Jó, mi? Egyébként az Accenture cégnek keresnek embert. Tök vicces, hogy ismerős a nevük több részről is. A Diagenyóban is velük dolgoztunk és ismerős is dolgozik annál a cégnél. Ők már el is küldték e-mailben is az ajánlatukat. Valamikor a napokban lesz további interjú velük. Addig át kell néznem mégegyszer az angol számvitelt, mert már megkoptak az ismereteim.

Úgyhogy most 4 dublini cég van a tarsolyomban: Facebook, Whirlpool, Accenture és egy negyedik, akivel kergetjük egymást telefonon.

Tudjátok a teendőtöket: Szurk szurk szurk!

Ez történt eddig

Hello evribodri!

Többek között azért akadozott a blogbejegyzéseim áradata, mert elutaztunk Olaszországba nyaralni. De eseménydúsnak mondható az ott töltött idő munka szempontjából is.
Már az odaúton kaptam egy vicces telefonhívást. Igazság szerint akár sírhattam is volna rajta.
A vonal túlsó felén egy női hang búgta a fülembe a varázsszavakat: Angol, orosz nyelvet tudnám használni (tehát nem nekik van erre szükségük, hanem megengedik, hogy használjam), kezdő pozíció, de a multi nevét nem mondhatja. Kérdezi, mennyit kérek. Mondom, 200 nettó, mivel kezdő pozíció. Erre ő: Igen, valszleg eddig ennyit kaptam tapasztaltként, de ő sokkal kevesebbre gondolt. Akkor hello, nem vállalom. Basszus, ez most tényleg? Komoly? Két nyelv, két diploma és ennyire gondoltak? Ja, és ráadásul valahol a külvárosban. XVIII. ker, vagy arrafelé. Hihetetlen, hogy mennyire nyerőnek érzik magukat a magyar munkáltatók. Nem sokszor mondok nemet, de ezt nem fogadhattam el. Most mondhatjátok, hogy ez így is több mint a semmi, de mivel Dublinba is pályázok, nem tudnék közben interjúzni. Ez nem a sarkon túl lenne, ahova csak kiugrom ebédszünetben. Meg azért kifejezetten sértőnek érzem, hogy havi 150-re értékelnek. És kérik a két nyelvet. A diplomámmal persze kitörölhetném a seggem, az én bajom, hogy minek vesződtem vele, igaz. De akkor viszont most 10 év tapasztalatom lenne. Szóval sehogy sem jön ez össze nekem.

A nyaralás alatt két másik dolog is történt. Megnyílt a Nestlénél az a pozíció, amire anno fél éve pályáztam, de befagyasztották. Külön megkerestek, hogy ugye még pályázok, és ha igen, akkor jelezzem. Úgyhogy most ez a vas is a tüzembe került.

Nemrég regisztráltam a facebookba és ott láttam, hogy keresnek embert. Gondoltam, megpályázom. Túl is vagyok az első interjún. Rendik voltak, a magyar számomon hívtak a roaming miatt. Milyen figyelmesek. Vicces lenne ott dolgozni. Ez is Dublin.

És hát túl vagyok a várva várt jún 25-én is, amikor egész nap vártam a hívást arról a munkahelyről, ahova egy hónapja pályáztam és a tesóm is ott dolgozik. Nem hívtak. Ellenben kaptam egy téves hívást Írországból. Az ír számomra! Szent meggyőződésem, hogy valaki hatalmasat nevetett rajtam odafenn. Kösz szépen, mégegyszer, tényleg vicces! :-S

Nem multi - egy kis kitérő

Annyiban fűződik a bloghoz ez a bejegyzés, hogy munkanélküliként volt időm elég kipihenten elmennem.. az osztálytalálkozóra.

Tegnap ugyanis megültük a 10 éves érettségi találkozónkat.
Szinte mindenki eljött, 4 tanár is, és egy percig nem unatkoztunk. Mindenki változott kicsit, és meglepő módon a többség szebb lett, és nagy részük megmaradt értelmesnek! :-)
Hamar eltelt az idő, elmentünk a gödörbe, és éjjel 3 körül kezdtünk el csak oszlani. Ránkpirkadt (Ezt a szót Balázs rágta a számba), és amikor 5-kor elváltunk a szélrózsa minden irányába, hazafelé a buszon megláttam a Budai Várat a napfelkeltében. Sokan mondják, hogy a napfelkelte rossz élmény, mert az ember olyankor vagy azért fáradt, mert még nem feküdt le aludni, vagy mert már felkelt. Tény, a REM szakasz kb olyankor köszönt be mindenki álmába. Viszont a látvány lenyűgöző volt. Képzeljétek el a Várat narancssárga fényben úszni! A város kihalt, a levegő tiszta, minden nyugodt és békés. Én meg természetesen pörögtem, mint a mérgezett egér, pedig összvissz 2 hosszúlépést és 1 pohár sört ittam. (Itt köszön vissza a responsible drinking praktikája)
Az utcánkba kanyarodva hallottam a cipősarkam kopogását visszaverődni a házak faláról, így az amúgy is magas sarkú cipőmben próbáltam lábujjhegyen járni, hogy ne én legyek az, aki mások álmát megzavarja. 5:30-kor le is zuhanyoztam, és végre én is álomra hajthattam a fejem...

Egészen reggel 8-ig, amikor belekezdtek egy egy napon át tartó fúrás faragásba, úgyhogy sikerült össz-vissz 2,5 órát aludnom.
Murphy, tudom, de megérte. Annyira jól éreztem magam! Jó volt mindenkit látni, és örültem, hogy nem hullafáradtam jelentem meg, és benne voltam a 4-es fogatban, akik a legtovább bírták!

Ancsának innen is köszönöm az élményt!

Jún 25

Ez az az időpont ameddig választ kapok. Addig nem tudok érdemlegeset írni. A magyarok továbbra sem tartanak rám igényt.
Addig főzéssel, utazással, néha könyveléssel töltöm az időmet.
Mindenkinek javaslom, hogy készítsen otthon műzlit, mert az egészségesebb, mint a bolti és nagyon finom! Aszalt szilva, aszalt sárgabarack, aranymazsola, pufasztott riiiiizs!

Mmmmm, nincs is ennél jobb! :-)

További álláshirdetések

Ma érkezett egy jól hangzó állásajánlat. Komoly munkahely, jó körülmények, helyszín: Nyugat-Budapest. Válaszoltam, hogy persze, nagyszerű, jöhet!
Fel is hívtak 30 percen belül, hogy megbeszéljünk egy időpontot, mikor kiderült, hogy valójában Budaörsön lenne az állás. Azzal pedig már befürödtem. Csak az interjú 4 plusz BKV jegy vásárlást jelent, és nagy valószínűséggel nem hívnak vissza, úgyhogy nagyon sajnáltam, de tárgytalannak tekintettük innentől kezdve az egészet.

De most komolyan! Miért írják, hogy Budapest, ha egyszer nem az? Pontosan a BKV és egyéb közlekedés miatt lenne fontos. Azt gondolja a hírdető, hogy ez úgysem derül ki? Vagy mégis mit hitt?

Ez annyira fárasztó...

Újabb állomás

Még egy kis lépés az elhelyezkedés rögös útján.
Jún 2-án kiutaztam Írországba, mert sürgősen kellett a munkaerő, és 99%-ban biztosra vettem, hogy akkor és ott aláírok és boldogan élek, amíg meg nem halok.
De természetesen nem így történt.
Akármennyire is igyekeztem a cég tudtára adni, hogy én ennyire lelkes vagyok, hogy még ki is megyek és telefonszámot is veszek, mégsem kaptam pozitív választ.
Utolsó nap hívtak, még a 4 napos szünetük előtt, hogy sajnos jún 25-éig nem tudnak válaszolni nekem, mert egyéb, fontosabb dolguk van. Most "nincsenek abban a pozícióban". Nagyon remélem, hogy az íreknél nem ez az elutasító procedúra, mert akkor már tényleg nem fogom tudni, hogy mit csináljak.
Úgyhogy amint megtudtam az infót, vettem egy repjegyet haza 293 HUF/EUR árfolyamon!!!! Pont aznap nyögték be az építő információt országunkról a világnak. Amikor kimentem még 278 volt, és az is sok!

Dávidot megleptem, nem szóltam neki, csak amikor már itthon voltam. Azért annak is megvan az előnye, ha itthon vagyok. :-D Úgyhogy most minden szép és jó - kapcsolat téren. Munka téren meg meg jún 25-éig ínhüvelygyulladást kapok a "cross fingers"-től.

Amíg kinn voltam Dublinban, nem vesztegettem az időmet, regisztráltam pár hasznos állásközvetíő oldalon, bár persze ezt itthon is megtehettem volna. Mindenesetre ezt is kipipáltam. Azóta két cég keresett meg, de az első kört még nem számolom.

Úgyhogy most nem tudom, örüljek-e vagy sem. És ha jobban belegondolok, mondhattak volna egyből nemet is ahelyett, hogy váratnak. Szóval ebben az egyben bízom.

Mú

Colette

Tegnap hazautazott a tesóm, utána találkoztam Colettel. Kicsit nehezen hoztuk össze, mert egy viszonylag zsúfolt, nagy téren beszéltük meg a találkozót, és csak egy telefonbeszélgetés után találtuk meg egymást. Persze addigra elfogyott a frissen vásárolt SIM kártyámról a pénz, és akkor még nem tudtam hogy kell feltölteni. Úgyhogy maradt a jól bevált "magyarországi számról hívom" módszer. Már vártam a találkozót, és jól is sült el. Colette mindig is barátságos volt. Elmentünk abba a tapas bárba, ahova anno a csapattal mentünk (és ahol maunika szétflörtölte magát a befolyásos vezetőkkel nem is tudom micélból, mert azóta sem lett belőle senki). Kicsit hangos volt a hely, ezért nem is értettem minden szavát, de a lényeg, hogy nagyon sok féle dologról beszélgettünk. Többek között arról, hogy miért maradt ki 4 hónapig tavaly. Terhes volt, de aztán elment a gyereke. Nem tudom, amúgy hány éves Colette, de biztos nehéz lehet neki. Mondta, hogy most akarta igazán a gyereket és nagyon szomorú volt, hogy végülis nem lett.. De tovább próbálkozik. Lelkes volt. Többen is ismerjük a mindig szomorú-boldog Shrek cica szemeit. Meg persze az ápolt körmeit. :-) Szóval sajnáltam kicsit, de szerencsére őt sem abból a fából faragták, hogy elhagyja magát.

Mesélt Davina Smith-ről (az akkori munkahelyemen volt kolléga csaj, kicsit buzgómócsing volt, de ártalmatlan). Na, ő kilépett a cégből és megalapította Londonban a "nutrition"-nal foglalkozó vállalkozását. Egyszercsak jött az isteni szikra és megvalósította. Állítólag nagyon boldog.

Egyébként többetekre is emlékszik. DTK-t és ÉFK-t örömmel idézte fel, nem beszélve Gyuláról, az örök kedvencről. Orsira is emlékszik. Szóval volt közös témánk. Örült annak, hogy tudtam mondani rólatok pár infót.
És hát szóba került maunika is. De ezt nem is merem közzé tenni. A lényeg, hogy velem van :-)

Ő fizette a vacsit, én meg meghívtam egy guinnessre egy közeli bárban. Végülis tök sok időt töltöttünk együtt, kb 4 órát. És öleléssel zárult a találkozó. Meg csupa jó szóval. Úgyhogy nagyon nem bántam meg, hogy megkerestem őt és találkoztunk. Szerintem jó az, ha a kollegák között akadnak barátok is. Ő nekem inkábbb egy tiszteletre méltó idősebb ember, de kétségtelenül élvezem a társaságát. Megaztán, aki ismeri, tudja milyen szépen beszél angolul. Már hallgatni is érdemes! :-)

Slontcha! (írül: egészségedre!) Ha kinagyítjátok a képet, akkor a dér a pohár oldalán lóhere alakú :-D

Randstad

A Randstadék legalább korrektek. Ők visszaírnak minden egyes megpályázott pozíciómról. 100%-ig visszautasítva. Hihetetlen! Sima analyst pozíciók és társaik, és még csak be se hívnak! Kit vesznek akkor fel?

Dublin, második nap

Itt sokkal rövidebbek az éjszakák, mint otthon. Akármilyen korán kelek, mindig világos van. Tegnap is éjfél körül ment le a nap. Nekem ez nagyon tetszik! Itt is lehet szentivánéjezni. :-)
Ma is látszik a kék ég, jó idő lesz. Otthon mostanában sok az eső, és hideg is van, még egy ok arra, hogy maradjak. Utánajártam, ma 5:01-kor kelt a nap (ez otthoni idő szerint 6:01) és 21:46-kor nyugszik (otthoni idő: 22:46), de ez csak a horizont alá nyugvást jelenti, akkor még világos van. És még rövidülnek az éjszakák! Báránybőr! Akarom mondani, juhhéj! :-D

A tegnapi SIM kártya váráslás örömét megosztottam ma a Dublini várományos munkahelyem HR-esével is. Állítólag kicsit link, úgyhogy már a tárgyban megemlítettem a telefonszámomat. Most így utólag elnézve, elég szép számot kaptam. 987676 a vége. Van benne megjegyezhető logika. :-)
Mellékesen megkérdeztem tőle a levélben, hogy nem tud-e esetleg valamit a jelentkezésemmel kapcsolatban. Úgyhogy részemről letudva a kérdezősködés. Nem annyira szeretem erőltetni a munkahelyeknél az eredményt, mert attól félek, hogy erőszakosnak gondolnak, és nem szeretném, ha emiatt buknék el. De most már vártam eleget és kedves is voltam és volt ürügyem is!

Arra gondoltam, hogy veszek nemzetközi lottót. Fogalmam sincs mennyibe kerül, de mennyit fizetnének már a kettesért! Tiszta haszon! :-DDD

Tegnap este is nehezen aludtam el egyedül. Még mindig hiányzik az oldalbordám. De helyette ott figyel az ágyamban Mr. E-coli, akinek csatolom is a képét. Tőle kaptam.

Dublini reggel

Korán kelt a nap, és ha ez nem lett volna elég, az ablakmosó fiúk segítettek a korán kelésben. Itt ugyanis (ahol a tesómék laknak) kívülről lemossák a környéki házak ablakát. Gondolom benne van a bérleti díjban.
Kicsit körbeszaglásztam, hol is vagyok jelenleg és ehhez képest merre van a központ. Felvettem egy vastag harisnyát, pulcsi kabát- mégiscsak Írországban vagyunk - és kimentem az utcára. 40 fok. Gratulálok. Onnantól kezdve arról szólt a délutánom, hogy kézben cipeltem a 6 kg ruhát, amit a "hideg" miatt kaptam magamra.

A tesómmal találkoztunk a "tű"-nél. - Itt említem meg, hogy minden nagyobb városnak van egy fallikus szimbóluma. Itt a "tű" (The Spire) az. Nagyon magas, 121,2 méter, jobbra láttok két képet róla. Az egyik a magasságát, a másik a vastagságát hivatott érzékeltetni. (itt olvashattok részletesebben róla: http://en.wikipedia.org/wiki/Spire_of_Dublin)

Bevásároltunk estére kaját, vettünk nekem egy lapos talpú cipőt, ami már nem fért a táskámba otthon, és megvettem az ír SIM kártyámat! Ezzel fogok további ír állásokra pályázni. 10 EUR volt, nem kért pin kódot, tök egyszerű. Az irónia kedvéért természetesen Vodafone-s. :-)

Egyébként még mindig nem írtak a leendő munkáltatóim. Úgyhogy emiatt nem is tudom, mikor menjek haza. A jegyek meg egyre drágábbak lesznek. Lehet, hogy holnap megsürgetem őket, vagy talán hétfőn.

Múú, hiányoztok!

Utazás az ismeretlenbe

Na jó, annyira talán mégsem ismeretlen, csak már rég jártam Dublinban. A gép késve indult, közben volt időm elmélkedni, hogy tulajdonképpen miért csinálom ezt? Miért akarok elmenni?

Azért, mert nincs munkám – persze, hát hogyne. Meg a környezet. Nemrég tudadosult bennem (amikor bevágott elém egy nő a sorba, mintha az bármit is számítana, hiszen megvolt már a helyünk a gépen), hogy a magyarok nem érzenek tiszteletet embertársaik iránt. Ha összeesel az utcán, kirabolnak és örülhetsz, ha nem erőszakolnak meg. A mozgólépcsőkért a metróban kivétel nélkül ölik egymást az emberek. A táskámat (vagy éppenséggel a mellemet) menetrend-szerűen elsodorják, mindezt azért, hogy előbb jussanak a kiéhezett ellenőrök karjaiba. Hát, egészségükre.

Szóval igen, ez a népség vagyunk, és ők a munkáltatóink is. Elkeserítő, hogy mennyire rosszak itthon a feltételek. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy a bruttó fizud felét kapod kézhez, nem beszélve a további kiadásokról a cég részéről. Másrészt a GYES is nagyon hosszú. Ha pl fél év lenne, akkor nem élnék meg veszteségként ha nőt vesznek fel. Másrészről persze megértem, hogy a gyereknek nem jó, ha anya lelép 10 órát dolgozni egy nap, különben kirúgják. És az, hogy töketlen balfaszokat vesznek fel vezetőnek, na ettől megáll bennem az ütő. Hátszóval izé. Kinek jó ez? Nyugaton más a helyzet. Korrektek, betartják az ígéretüket, nem túlóráztatnak, egyszerűen nem stresszelsz annyit. Annyi jó érv szól a külföld mellett, Magyarország mellett egy sem. Azaz mégis. A szerelem. Talán az fontosabb, mint a karrier. Végülis mindenki találja meg azt, amiben boldog lehet. Ha a karriert, akkor azt. Ha a szerelmet, akkor azt.

Jelenleg abban a státuszban vagyok, hogy nem szeretnék távol lenni a szerelmemtől. Nagyon rossz nélküle. Igen, tudom, hogy ez csak az első pár napra jellemző, de kibírhatatlan a szomorúság bennem. Nem kompenzálja ezt semennyi pénz sem. Ha ő nem jön velem, akkor maradok Magyarországon. Amíg úgy nem döntünk, hogy együtt elmegyünk akárhova.

Most így érzek :-( 

Utolsó nap itthon

Ma elvarrtam az utolsó elvarratlan szálat is. Hazavittem a bicajom a szülői házba. Ki tudja, mikor kell megint.
Útba ejtettem a blogomban elsőként említett munkahelyemet. Két kedvenc emberrel is megbeszéltem találkozót, jó volt őket látni, olyan rég találkoztunk.

Útközben megcsörrent a telefonom. Rejtett szám. Na, vajon melyik állásközvetítőnek titulált pénzmosoda?
Hát a Profipower. Na, tök jó, oda is regisztráltam.
Beleszól a kedves női hang: "A CV-online-ról van az önéletrajzod" - Még jó, hogy a Profipower ilyen hatékony központtal rendelkezik. Fél év alatt ez az első állás, amihez nem vagyok analfabéta, és azt is a CV-online-on keresztül kell megtudnom?
Kérdezi, milyen pozíció érdekel. - Komolyan, most már itt tartunk. Van egy konkrét ajánlata, de nem mondja el, nehogy kamuzz, de kérdem én, mi a valószínűsége annak, hogy eltalálod? Csupa-csupa keresztbetevés a hatékony álláskeresésnek.
Elmondtam a sablonszövegemet, hogy komplex, gondolkodtató munka, ne legyen túl monoton. Azt mondja "nagyszerű, épp egy ilyet ajánlanék most neked. Az Inbev neve mond neked valamit?" Le is estem a bicajról. Megvan még a seb. Megálltam az út közepén és elmondtam a lánynak, hogy nagyon is ismerős a neve, és kamu az egész AC. Ő erre azt mondta, hogy tőlük csomó embert felvettek. Persze, én is ezt mondanám. Mondtam, hogy amikor én voltam, senkit nem vettek fel és az előző körben sem. Na, már jött is a kérdés, hogy én ezt honnan veszem. Egyből a meghazudtolás. Nem mondanám, ha nem tudnám. 5 percen keresztül mondtam neki, hogy mi volt az AC-n és miket ígértek, és mennyire embertelen módon gyakorlatozott rajtunk a HR. Végül megállapítottuk, hogy nem jelentkezem az ismételt AC-ra. :-D
Vicces, hogy még mindig hirdet az Inbev. Vajon meddig akarják csinálni még? Amíg ki nem derül, hogy a HR-t is ki  kell rúgni?

Visszatérve a volt munkatársaimhoz. Elvonult előttem a csapat, akikel együtt dolgoztam. Köszöntek, de csak Shardi állt meg nekem. Vele tényleg jobban voltam, mint a többiekkel. Neki küldöm ezt a kalap háromlevelű lóherét. Elsőre furcsának tűnt, hogy továbbmentek, de aztán rájöttem, hogy ez így korrekt. Mit jópofizzanak, ha előtte is alig beszéltünk? Szóval egyáltalán nem bántott a dolog. Ja, és arra járt "A" kollega is. Brrrr, most is kirázott tőle a hideg. :-)

Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha felvesznek? Mi a tanulság?
Én egy olyan ember vagyok, aki nem elégszik meg a majdnem jóval, vagy a nem olyan rosszal.. Nekem jó kell. Elfogadhattam volna a XII. kerületi nem szülős állást is, ahol 4 körös az interjú, és feketén fizetnek. De akkor kihagyom a külföldi lehetőséget és az életem további részét középszerűen kéne leélnem. Ebbe belepusztulnék. Ha külföld, legalább a nyelv és a kultúra miatt érdemes ott lenni, az állás maga már jó, ha nem basztatnak. Szóval, ha sikerül elhelyezkednem, akkor beigazolódik az elméletem, hogy nem szabad megállni a langyos víznél. Ahol azért kapsz rossz értékelést a munkádra, mert "nem vagy proaktív", holott csak a munkádat végzed és ezzel nem zavarsz másokat (tehát nem tűnik fel nekik).
Ha tényleg elhelyezkedem, akkor nem fogok haragudni annyira az itteni szemét multikra. Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne botoljon belém egy volt-interjú helyem, ahonnan "majd visszahívnak".

Úgyhogy már csak azért is szurkoljatok, hogy megmutathassam az embereknek, hogy igenis lehet jobb, nem szabad tűrni, hogy elnyomjanak, vagy megalázzanak, mert azzal az életedet teszik tönkre hosszú távon.

Ma utazom!

Egyik szemem sír, a másik nevet. Jó lenne odaát sikerélményt szerezni, de nehéz is elhagyni azt a közeget, amit ennyire megszoktam.
A párkapcsolatomért is aggódom. Nem sok jó sztorit hallottam a távkapcsolatokról. De ez átmeneti! Úgyhogy nagyon remélem, hogy kiállja a próbát! Emiatt aggódom a leginkább.

Akár sikerül elhelyezkednem, akár nem, mindennek meg lesz a jó és a rossz oldala.

Már bepakoltam a kézipoggyászba. Szerintetek túlzás a 16 nadrág? :-D Hmm, lehet, hogy kipakolok pár fölösleges cuccot. Ha felvesznek, csak 2 hét múlva jövök haza. Ha meg nem, akkor kb 3 nap múlva. Ideges vagyok. A tesóm is pont most utazik haza, 6 napig ismét külön leszünk.

Azért egy próbát megér..