Utolsó nap itthon

Ma elvarrtam az utolsó elvarratlan szálat is. Hazavittem a bicajom a szülői házba. Ki tudja, mikor kell megint.
Útba ejtettem a blogomban elsőként említett munkahelyemet. Két kedvenc emberrel is megbeszéltem találkozót, jó volt őket látni, olyan rég találkoztunk.

Útközben megcsörrent a telefonom. Rejtett szám. Na, vajon melyik állásközvetítőnek titulált pénzmosoda?
Hát a Profipower. Na, tök jó, oda is regisztráltam.
Beleszól a kedves női hang: "A CV-online-ról van az önéletrajzod" - Még jó, hogy a Profipower ilyen hatékony központtal rendelkezik. Fél év alatt ez az első állás, amihez nem vagyok analfabéta, és azt is a CV-online-on keresztül kell megtudnom?
Kérdezi, milyen pozíció érdekel. - Komolyan, most már itt tartunk. Van egy konkrét ajánlata, de nem mondja el, nehogy kamuzz, de kérdem én, mi a valószínűsége annak, hogy eltalálod? Csupa-csupa keresztbetevés a hatékony álláskeresésnek.
Elmondtam a sablonszövegemet, hogy komplex, gondolkodtató munka, ne legyen túl monoton. Azt mondja "nagyszerű, épp egy ilyet ajánlanék most neked. Az Inbev neve mond neked valamit?" Le is estem a bicajról. Megvan még a seb. Megálltam az út közepén és elmondtam a lánynak, hogy nagyon is ismerős a neve, és kamu az egész AC. Ő erre azt mondta, hogy tőlük csomó embert felvettek. Persze, én is ezt mondanám. Mondtam, hogy amikor én voltam, senkit nem vettek fel és az előző körben sem. Na, már jött is a kérdés, hogy én ezt honnan veszem. Egyből a meghazudtolás. Nem mondanám, ha nem tudnám. 5 percen keresztül mondtam neki, hogy mi volt az AC-n és miket ígértek, és mennyire embertelen módon gyakorlatozott rajtunk a HR. Végül megállapítottuk, hogy nem jelentkezem az ismételt AC-ra. :-D
Vicces, hogy még mindig hirdet az Inbev. Vajon meddig akarják csinálni még? Amíg ki nem derül, hogy a HR-t is ki  kell rúgni?

Visszatérve a volt munkatársaimhoz. Elvonult előttem a csapat, akikel együtt dolgoztam. Köszöntek, de csak Shardi állt meg nekem. Vele tényleg jobban voltam, mint a többiekkel. Neki küldöm ezt a kalap háromlevelű lóherét. Elsőre furcsának tűnt, hogy továbbmentek, de aztán rájöttem, hogy ez így korrekt. Mit jópofizzanak, ha előtte is alig beszéltünk? Szóval egyáltalán nem bántott a dolog. Ja, és arra járt "A" kollega is. Brrrr, most is kirázott tőle a hideg. :-)

Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha felvesznek? Mi a tanulság?
Én egy olyan ember vagyok, aki nem elégszik meg a majdnem jóval, vagy a nem olyan rosszal.. Nekem jó kell. Elfogadhattam volna a XII. kerületi nem szülős állást is, ahol 4 körös az interjú, és feketén fizetnek. De akkor kihagyom a külföldi lehetőséget és az életem további részét középszerűen kéne leélnem. Ebbe belepusztulnék. Ha külföld, legalább a nyelv és a kultúra miatt érdemes ott lenni, az állás maga már jó, ha nem basztatnak. Szóval, ha sikerül elhelyezkednem, akkor beigazolódik az elméletem, hogy nem szabad megállni a langyos víznél. Ahol azért kapsz rossz értékelést a munkádra, mert "nem vagy proaktív", holott csak a munkádat végzed és ezzel nem zavarsz másokat (tehát nem tűnik fel nekik).
Ha tényleg elhelyezkedem, akkor nem fogok haragudni annyira az itteni szemét multikra. Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne botoljon belém egy volt-interjú helyem, ahonnan "majd visszahívnak".

Úgyhogy már csak azért is szurkoljatok, hogy megmutathassam az embereknek, hogy igenis lehet jobb, nem szabad tűrni, hogy elnyomjanak, vagy megalázzanak, mert azzal az életedet teszik tönkre hosszú távon.