Nem multi - egy kis kitérő

Annyiban fűződik a bloghoz ez a bejegyzés, hogy munkanélküliként volt időm elég kipihenten elmennem.. az osztálytalálkozóra.

Tegnap ugyanis megültük a 10 éves érettségi találkozónkat.
Szinte mindenki eljött, 4 tanár is, és egy percig nem unatkoztunk. Mindenki változott kicsit, és meglepő módon a többség szebb lett, és nagy részük megmaradt értelmesnek! :-)
Hamar eltelt az idő, elmentünk a gödörbe, és éjjel 3 körül kezdtünk el csak oszlani. Ránkpirkadt (Ezt a szót Balázs rágta a számba), és amikor 5-kor elváltunk a szélrózsa minden irányába, hazafelé a buszon megláttam a Budai Várat a napfelkeltében. Sokan mondják, hogy a napfelkelte rossz élmény, mert az ember olyankor vagy azért fáradt, mert még nem feküdt le aludni, vagy mert már felkelt. Tény, a REM szakasz kb olyankor köszönt be mindenki álmába. Viszont a látvány lenyűgöző volt. Képzeljétek el a Várat narancssárga fényben úszni! A város kihalt, a levegő tiszta, minden nyugodt és békés. Én meg természetesen pörögtem, mint a mérgezett egér, pedig összvissz 2 hosszúlépést és 1 pohár sört ittam. (Itt köszön vissza a responsible drinking praktikája)
Az utcánkba kanyarodva hallottam a cipősarkam kopogását visszaverődni a házak faláról, így az amúgy is magas sarkú cipőmben próbáltam lábujjhegyen járni, hogy ne én legyek az, aki mások álmát megzavarja. 5:30-kor le is zuhanyoztam, és végre én is álomra hajthattam a fejem...

Egészen reggel 8-ig, amikor belekezdtek egy egy napon át tartó fúrás faragásba, úgyhogy sikerült össz-vissz 2,5 órát aludnom.
Murphy, tudom, de megérte. Annyira jól éreztem magam! Jó volt mindenkit látni, és örültem, hogy nem hullafáradtam jelentem meg, és benne voltam a 4-es fogatban, akik a legtovább bírták!

Ancsának innen is köszönöm az élményt!