Na jó, annyira talán mégsem ismeretlen, csak már rég jártam Dublinban. A gép késve indult, közben volt időm elmélkedni, hogy tulajdonképpen miért csinálom ezt? Miért akarok elmenni?
Azért, mert nincs munkám – persze, hát hogyne. Meg a környezet. Nemrég tudadosult bennem (amikor bevágott elém egy nő a sorba, mintha az bármit is számítana, hiszen megvolt már a helyünk a gépen), hogy a magyarok nem érzenek tiszteletet embertársaik iránt. Ha összeesel az utcán, kirabolnak és örülhetsz, ha nem erőszakolnak meg. A mozgólépcsőkért a metróban kivétel nélkül ölik egymást az emberek. A táskámat (vagy éppenséggel a mellemet) menetrend-szerűen elsodorják, mindezt azért, hogy előbb jussanak a kiéhezett ellenőrök karjaiba. Hát, egészségükre.
Szóval igen, ez a népség vagyunk, és ők a munkáltatóink is. Elkeserítő, hogy mennyire rosszak itthon a feltételek. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy a bruttó fizud felét kapod kézhez, nem beszélve a további kiadásokról a cég részéről. Másrészt a GYES is nagyon hosszú. Ha pl fél év lenne, akkor nem élnék meg veszteségként ha nőt vesznek fel. Másrészről persze megértem, hogy a gyereknek nem jó, ha anya lelép 10 órát dolgozni egy nap, különben kirúgják. És az, hogy töketlen balfaszokat vesznek fel vezetőnek, na ettől megáll bennem az ütő. Hátszóval izé. Kinek jó ez? Nyugaton más a helyzet. Korrektek, betartják az ígéretüket, nem túlóráztatnak, egyszerűen nem stresszelsz annyit. Annyi jó érv szól a külföld mellett, Magyarország mellett egy sem. Azaz mégis. A szerelem. Talán az fontosabb, mint a karrier. Végülis mindenki találja meg azt, amiben boldog lehet. Ha a karriert, akkor azt. Ha a szerelmet, akkor azt.
Jelenleg abban a státuszban vagyok, hogy nem szeretnék távol lenni a szerelmemtől. Nagyon rossz nélküle. Igen, tudom, hogy ez csak az első pár napra jellemző, de kibírhatatlan a szomorúság bennem. Nem kompenzálja ezt semennyi pénz sem. Ha ő nem jön velem, akkor maradok Magyarországon. Amíg úgy nem döntünk, hogy együtt elmegyünk akárhova.
Most így érzek :-(
múúú :)
VálaszTörlés