Ellenben a mostani esettel. A napokban elutaztunk Jesoloba 5 napra.
Olaszországban csak hétköznap élvezhető a tenger, mert akkor még tiszta a vize. Viszont mi vasárnap indultunk haza és már szombaton is elég necces volt a víz. Tele szeméttel, hínárral és nem utolsó sorban emberrel.
Vasárnap tehát a napozás felé billent a mérleg, semmint a tengerezés felé. Így alakulhatott tehát, hogy kicsit rosszul lettem a kocsiban. Émelygés, rossz közérzet, stb. Tuti napszúrás. Mivel 7 órás autóút állt előttünk, jobbnak láttam egy benzinkútnál megállni és meghánytatni magam, így gyorsan túllenék a rosszulléten. Az addig csendes női WC hirtelen megtelt, sőt a takarítőnő is beviharzott, mert mikor máskor mosna fel, ha nem akkor, amikor nekem magányra lett volna szükségem. Így történt hát, hogy nem sikerült a projektem és végigagonizáltam a hazautat.
Vasárnap éjjel értünk haza, hétfőn találkoztam egy barátommal, Marcival. Fülledt meleg volt, pár csepp eső is esett, de nem volt vészes. Nem úgy, mint este 11-kor, amikor a buszon utazva feltűnt egy hirtelen jött hangos kopogás, az ablakon sem láttam ki, úgy zuhogott. Voilá, megérkeztünk a megállómba, ahol egy tető nincs, sehova nem menekülhettem. Mire hazaértem, a bugyimból is lehetett csavarni a vizet. A táskám füle is leszakadt. Elképzelhetitek, mennyire szerencsétlenül néztem ki. Kínomban hangosan nevettem. Ennél rosszabb már tényleg nem jöhet!
Másnaptól éreztem, hogy kapar a torkom. Így kezdődött minden. Most már nem merem azt gondolni, hogy nem lehet rosszabb, mert mindig lehet.
Ma felhívtam a háziorvosomat, hogy a tünetek alapján javasoljon valami gyógyszert. De látni akart. Nem is vágytam másra, mint kimerülve, torokfájással Óbudáról Újbudára dzsalni. Azt "reméltem", "csak" influenza - mert most az is van - de nem. Csak annyit mondott, hogy ez ennél durvább. Gennyes torokgyulladás. Nyami! Felírt két gyógyszert, amit sehol nem lehet beszerezni, úgyhogy tök betegen, az egész várost átutazva, OEP ügyintézés és APEH bosszankodások közepette még gyógyszert is hajkurásztam. Szerencsére az 5. helyen minden volt. Be tudtam szerezni az utolsó adagot is. Nem is lennénk Magyarországon, ha nem kaptam volna meg a gyógyszertárostól, hogy "hát igen, nálunk kellett volna kezdeni". Egy másodperc erejéig átfutott rajtam a gondolat, hogy egy laza odaköhintés elég bosszú lett volna részemről, de megsajnáltam és nem tettem ilyet.
És a találós kérdés: Mikor legyek beteg, ha nem a tuti meló előtt pár nappal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?