Fáradt

Ó de rohadt fáradt vagyok....

Munkagyár

Ha már volt olyan kegyes a sors, hogy munkát adjon a gyárban, mindenkinek fontos hogy a benn töltött hajszálpontosan 480 percet hasznosan költsük el. Hogy ez kinek hasznos, nos ez a kérdés is jogosan merülne fel. Az első pár hétben csak közvetetten jelentünk hasznot a cég számára. Jobb esetben szocializálódunk, ismerkedünk a rendszerekkel (már ha sikerül hozzáférést kapnunk), saját magunk találunk ki feladatokat és végezzük el. Az esetek többségében csak illegális eszközökkel kerülhetjük el az agyunk szivacsossá válását. Ez pedig az internetezés, chatelés a kollegákkal. Azonban ez is csak ideig-óráig kielégítő.

Főleg azoknak érdemes a bevezető időszakra rutinos tervvel készülniük akik a kevésbé kedvelt „job hopper” kategóriába tartoznak.

A túlélés receptje a következő:

Hasznos internetoldalak bújása (munkával kapcsolatos ismeretterjesző oldalak, pl microsoft, pénzügyi szótár, SAP, Oracle, stb softwarek oldalai)

Minden órára aktív tevékenység tervezése. Teáért menés, vízért menés, ebéd, uzsi mind mind eltérő időben. Vigyázat, nassolás à hízás veszély! Tanuljuk meg ízlelni a vizet! Fedezzük fel a különböző forrásokból származó vizek közötti apró különbségeket. Ezzel eltelik vagy fél nap, és minden nap lehetőség a fejlődésre.

Hallgassunk zenét. De aktívan figyeljük, nehogy elunjuk magunkat. Pl melyik számot választanám ki az esküvőmre/válásomra/szülinapi bulimra/a felmondásom napjára (Lou Reed - Perfect day http://www.youtube.com/watch?v=QYEC4TZsy-Y).

És a legújabb forradalmi ötletem: Iskolában ellógott irodalmi művek hangoskönyv formájában való fogyasztása. Magyarul, angolul, más nyelven.

Mindezt a víz ízleléssel egybekötve igencsak elfoglalt napot zárunk, és lesz értelme másnap is felkelni. Ezen kívül a kollegáknak nem adjuk meg azt az örömöt, mikor hallják koppanni a fejünket az asztalon.

Én, személy szerint halmozottan űzöm az ipart. Latinovits elmondásában gimnáziumban elmaradt versek hallgatása, kávé, víz és tea ízlelése közben az élethez nélkülözhetetlen jótanácsok hajhászása a neten. Most már tudom, hogy hogy kell kávét csíráztatni a lakásban, és azt is hogy a Béres Csepp sokak szerint nem hízlal, pedig igenis de, és hogy a napi átlaghőmérséklet igen kedvező odakinn. Amikor elfáradtam és friss levegőre és napfényre van szükségem, csak felmegyek a www.frisslevegoesnapfeny.hu-ra és már indulok is.

:-D

Gyár

A vonaton van időm elmélkedni. Szinte minden napom egyformán telik.

Pályaudvarról pályaudvarra érkezünk, öltönyösök mellett lassít le a vonat, felszállnak, együtt szállunk le, hazafelé szintén. Minden nap egy másolata az előzőnek. Szinte semmiben sem különbözik a régi gyári munkások mindennapjaitól a jelenkor multis munkásainak hétköznapjai.

Egy az egyben megtestesül Müller Péter Sziámi dala:

“Reggel a buszon túl sok az utas

De a gyárban már kevés a munkaerő.

Hová tűnik ez a rengeteg ember,

És este honnan jön újra elő?”

 

Ugyanaz az iram, ugyanaz a lelkesedés, kicsit fancybb verzióban. A gyárak eltűntek, helyettük mindenki szellemi gyármunkás. Egy fokkal talán jobb, de ha csak a rutin marad, a szürke állomány elfekvő motorikus területébe süllyed.

Casual Friday - Jeans day

Holnap péntek. Itt kő kövön nem marad. A farmer nap sokak fejében a "bármit fel lehet venni" napot jelenti. Szegény fiúk!

Kasztrált férfiak

Sok multis hülyeséggel nem tudok szolgálni, felfigyeltem azonban egy szomorú, egyben dühítő jelenségre.

A nő:

Most, hogy a nők kiharcolták az egyenjogúságot, hamar át is estek a ló túloldalára. Csak két éve élek kinn, elképzelhető, hogy előbb kezdődött minden ezzel kapcsolatos folyamat, mint otthon, ezért tűnik rövidnek és érthetetlennek ez az ugrás. Nem csak itt, más munkahelyen is tapasztaltam hogy a nők gátlás nélkül bármilyen ruhában megjelenhetnek a munkahelyen, nem ütközik semmiféle szabályba. Átlagos, mindennapi öltözet: miniszoknya, szűk, átlátszó felső, smink, minden ami szexi.

A férfi:

Ellenben a férfiaknak annyi mindent tiltanak, hogy néhol már csak azt írják le, mit vehetnek fel, úgy mint öltöny, lezserebb alkalmakkor hosszú vászonnadrág és ing. Se szandi, se papucs, se rövidnadrág, se póló, csakis ing. Alig várják a pénteket amikor (hosszúszárú) farmerben jelenthetnek meg. Minden nap megütközöm ezen az egyenlőnek semmiképp sem nevezhető bánásmódon.

A nő és a férfi:

A mostani munkahelyem int be leginkább az ősi alá-fölé rendelt viszonynak. Amint belépek az irodába, körülvesz egy furcsa légkör. A heréltek hangulata. Szembejön egy férfinak született ember, mindezidáig magabiztosan lépkedett, de amint meglát, tekintetét a földre szegezi, nyaka hirtelen eltűnik a vállában, és a fal mellet kúszik tovább, de előtte hangosan, előre köszön. Felmerül a kérdés. Valóban ennyire köztünk lenne a szexuális zaklatás? Vajon az ő szerződésük egy oldallal több, mint a nőké?

Ez jót tesz a kollegiális viszonynak? Senki nem érzi hogy a nőknek szükségük van az elismerő pillantásokra? Most már tényleg csak egymásnak akarunk tetszeni? (=versengeni). Közben a lehúnyt szemhéjak alatt feltöretlen vágy, szenvedés lappang, ami valahol valamikor ki kell hogy törjön. Az elfojtás soha nem vezetett jóra semmilyen kultúrában. 

A lányok meg emelt fővel járnak kelnek, magukévá tették a területet. Körbehugyozták, mint a kandúrok. Szexuális zaklatás? Minden miniszoknya és átlátszó szűk póló zaklatásért kiált! Biztos erőszak egy lehetséges zaklatás megelőzésére, hol itt az egyenjogúság!

Plusz egy érdekesség. Itt a nőket és a gyerekeket előnyben részesíti a törvény a férfiakkal szemben. Egy nő megüthet egy férfit, de bünteti az ellenkező esetet.

Elképzelhetőnek tartok egy jövőbeli férfi egyenjogúság mozgalmat. Ha ez az életemben jön el, csatlakozom. Ha másért nem, hát a védelmükért. 

Régi új élet, Írországban

Hogy a történetben előreugorjak (és lelőjem a poént) végül egy ír állásra mondtam igent. 6 hónapos szerződés, utána megint nem tudom mi lesz. Kicsit fárasztó ez a cigányélet.
De legalább jó messze van a lakásomtól, napi 3 óra utazás. Ez lehetővé teszi az autóvezetés, vonatozás élményét, plusz ismét beépül a sport az életembe. Szinte minden nap futva teszem meg a parkoló és az állomás közti távot. A vonaton olvasok, viszont a kocsiból kiszállva oda nem illő látvány lehet az újság/könyv a kezemben.
A munka.. még korai erről beszélnem. Elég csak annyi hogy a főnököm 2 nappal a belépésem után elhúzott 4 hét szabira, így bármennyire is önálló és kezdeményező vagyok, azért nagyjából képben kéne lennem hogy egyáltalán mi a munka, mettől meddig tart a felelősségi kör, stb. De halvány lila gőzöm sincs, pontosan mit kell csinálnom, így viszont nagyon lassan vánszorognak a másodpercek. Ezt kell túlélnem valahogy. Persze elfoglalom magam hasznos tevékenységekkel, pl excel mélyebb ismerete, továbbtanulással kapcsolatos tudnivalók, stb, de azért várom már hogy hasznosabban teljen a nap. Így minden percben nassolnék - már híztam is 1 kg-t!
Egy hét alatt csak lekocogom a vonathoz menet.