Autóvásárlás

Megvettem életem első kocsiját! Jobbkormányos - néha beverem a könyököm az ajtóba. Na persze csak heccből, otthon sem voltam rutinos vezető. Nekem semmi dolgom nem volt vaz autó kiválasztásával, Dávidnak hála. Csak kifizettem és magamévá tettem. (Zárójelben jegyzem meg, hogy online regisztráltunk biztosításra, és 24 órán belül megérkezett a papír alapú szerződés. Nem tudom, otthon ez hogy megy, de azért leesett az állunk, amikor rájöttünk, hogy ez tényleg az.)

Egy kis ír útinform:
Írország átlagos autóútszélessége maximum 165 cm - ha keresztbe feküdnék az úton, tuti átmennének a fejemen, délután 5kor sötétedik, elég gyakran esik. A szembejövő forgalom harsány fénye késként hatol a retinámba, a harmadik kegyelemdöfés az idegcsatornámba - egyáltalán nem látok. De még ha látnék is, az eső egy megkerülhetetlen akadály, amit az ablaktörlő fülsiketítő csikorgással old meg. Csöbörből vödörbe. Vagy nem látok, vagy megsüketülök.
Szóval akkor megvan a kép? Keskeny út, éjszaka, eső, fényszórók. Na ehhez jön hozzá a 100-as "sebességkorlátozó" tábla, amit az élesen kanyarodó úton egyenesen kibaszásnak érzek. Ekkor sírom el magam. Dávid mellettem röhög, de persze simogat, hogy milyen ari vagyok és milyen szórakoztató mellettem ülni. Ja, csak közben adrenalin folyik a vérem helyett és azon izgulok, hogy ne haljunk meg - ezért is megyek ilyenkor 40-nel. Ösztönösen rántanám el a kormányt minden egyes szembejövő jármű feltűnésekor. Sosem vagyok biztos benne, hogy valóban a sávban tartom a kocsit. De persze mikor kinyitom a szemem, kiderül, hogy még élek, tehát minden OK.
És a kedves ír társaság nem villog, nem dudál, nem mászik a seggembe. Türelmesen megvárja, amíg lehetőség adódik rá és megelőz. Amikor észreveszem, hogy valaki bekanyarodik a mögöttem lévő bekötő útról, előre sajnálom. Bár lenne egy batman autóm, aminek változik a rendszámtáblája és kiírhatnám, hogy "sorry". A max, amit tehetnék az az, hogy lehúzódok. DE HOVA?! Azt a 4mm-t úgysem veszi észre senki.

Legördül a teher a vállamról, amint megpillantom az 50es táblát a városok előtt. 50, a barátom!

A körforgalmakba már eleve a bejutás is gondolkodást igényel. Aztán belülre sorolni, sávot váltani, majd kijönni a második, kijáraton?! Mégis, hogy?! Kanyarodjak, váltsak, és figyeljek a mellettem lévőre, és ne hibázzam el a kijáratot? Csak az az egy tudat nyugtat, hogy sok hülye van az utakon, akik mindenféle gond nélkül képesek vezetni, úgyhogy egyszer én is magabiztosan veszem a kanyarokat, és khm.. az egyenes szakaszt is.

Mi az ennél égőbb? Én, egy M3 BMW-ben...