Ilyenek vagyunk külföldön (is)

Én a végsőkig kitartottam. Naivan hittem azt, hogy az a pár bunkó, aki létezik Magyarországon, véletlenül mind épp belém botlott. És nincs senki más. Mindenki szépen, békében él egymás mellett. Hogy csak egy furcsa véletlen szűrőnek köszönhetem, hogy bárkivel találkozom itt, Írországban, az csak az idehullott férgese lehet.

De most már engednem kell a rosszmájúaknak, akik csak kárognak, hogy milyen bunkók vagyunk úgy általában.

Sorozatban találkozom frusztrált, irigy, rosszindulatú magyarokkal, akik még nem nőtték ki saját árnyékukat és nyugodtan űzik a "mások lekicsinyítése által én többnek tűnök" stratégiát. Talán ez a legszélesebb körben elterjedt módszer. És nem csak itt, otthon is.
Hősünk 40 év körüli, elfehéredett, összezárt ajkú illető, aki tuti bekommentel a blogomba valami napiszarosat, ha magára ismer. Történetem másik pillére egy ír őslakos, aki Magyarország történelméből írta a diplomáját. Ilyenkor tisztelettel és csodálattal kéne, hogy magába fogadja a társaság az ír srácot, de mi nem! Ő ezt nem tudhassa jól! majd mi jól megmondjuk neki hogy hogy is volt az igazából! Mit tudhat ő 3000 km távolságból! Magyar srácunk hozzáértően vizsgálja a pohár oldalán lecsurgó vörösbor tannintartalmát. Ettől egyből értelmes embernek érzi magát. Fel sem néz, csak morog, és korrigál. Nem úgy volt drága, a Habsburg-Magyar Monarchia nem is ettől eddig tartott, hanem +-1 évvel arrébb (előszőr azt hittem viccel), és mi bezzeg beszéljük a magyar nyelvet, de te! te nem is beszélsz írül! Hehehe.
Én tudom miért nehéz az íreknek írül beszélni, de lefogadom, hogy szeretett hősünknek gőze sincs róla, és képes volt ezt az egyet felhozni szerencsétlen ír srác ellen, aki csak be szeretett volna vágódni.

A munkahelyen is, amikor véletlenül kilöttyintem a levest, a 300 ír közül miért az 1 magyar röhögi könnyesre magát rajtam? Úgy kell visszafognia magát, hogy ne rángassa meg a könyökömet, hogy a tányért is leejtsem! Jó móka, mi? És utána még 2szer felemlegeti, mint az évszázad viccét... Komolyan, ez nektek szórakozás?

Drága paraszt magyar barátaim! Nem mintha egy ilyen is olvasná a blogom, hiszen megvan a saját véleményük MINDENRŐL... mielőtt betennétek a lábatokat külföldre, gondoljátok meg kétszer is, hogy mit képviseltek. Rajtatok kereszül ítélik megy az országot!
Ha valaki kedvesen szól hozzátok, számoljatok el háromig, bírjátok ki, hogy nem semmisítitek meg az illetőt valami kicsinyes - csak általatok fondorlatosnak hitt - beszólással. Ti élveznétek olyan ember társaságát, aki mások előtt hangoztatja, hogy milyen hülyék vagytok?
Hagyjátok szóhoz jutni a másikat is, ne beszéljetek 5 percnél tovább a szarságaitokról, amiről csak ti hiszitek, hogy a másikat érdekli, csak udvariasságból bólogatnak!
Ha véletlenül meg akarná tanulni a külföldi, hogy hogy kell kimondani, "egészségedre", ne röhögjétek ki az első próbálkozása után, és hagyjátok magára szégyenkezni. Ne legyintsetek, hogy "á, te erre úgysem vagy képes".
Ha külföldi tartózkodik a többfős társaságban, próbáljatok meg olyan nyelven beszélni, amit ő is ért.
Ne arról szóljon a buli, hogy 100% magyar nyelvű zenéket hallgattok.

Nem vagyok extra nemzet tudatos egyén, csak a minimális szinten. Sok minden hidegen hagy, amire az otthoni "nacionalisták" már ugranak. De van az a határ, amin túl már engem is ki tudnak hozni a sodromból.

Én már félek az új magyaroktól, akikkel össze kell ismerkednem, mert már elszoktam a rosszindulatú, áskálódó hozzáállástól, ami őket is megmérgezi - hihetetlen, hogy nem érzékelik.

Hát nem sokkal élvezhetőbb az élet, ha nyoma sincs bennünk negatív érzéseknek? Próbáljátok ki (tanuljatok mindenmás külföldi embertásaitoktól)! Mindenkinek jobb lesz!

Magyarország, én így szeretnélek.