Egy blogíró dilemmája

Srácok - hmm, lehet, hogy túl sok "Így jártam anyátokkal"-t néztem? - haldoklik a blogom. Ez tény, ne szépítsük.
Nade miért is van így? Túl jó dolgom van, a jó dolgok meg senkit sem érdekelnek.. Viszont, mint külföldi élmény továbbra is érdekes a kintlét.

Pl tudom, hogy most jólesne a meleg, meg egy füstös lebujban egy Takáts Eszti koncert.

További észrevételem a multik világával kapcsolatban - amit Enikőnek köszönhetek, hogy ráébresztett a kérdésével - az, hogy miután elvégzed a sulit, és fejet hajtva az elvárásoknak, felvételizel egy multiba, nagyon szerencsésnek kell lenned, hogy azt csináld, amit szeretnél. Még az is kiderülhet, hogy utálod az egészet. Mivel a multi attól multi, hogy minimális rálátást biztosít a cég egészére nézve, mást nem tehetsz, csak a futószalagra koncentrálsz. És esetleg reménykedsz abban, hogy egyszer sikerül kiismerned annyira a céget, hogy rájöjj, pontosan melyik az az osztály, ahol sikeresen érvényesítheted az iskolában tanultakat. És aztán, mire elérsz odáig, esetleg előfordulhat, hogy már el is felejtetted, mit tanultál. Ez pont olyan, mint a tanult nyelv. Ha nem beszéled, elfelejted.

Na és mi van akkor, ha a beszűkült agyaddal azt hitted, hogy ennek így kell lennie és körül sem néztél, hogy esetleg mi van akkor, ha mégsem?
Sokan csak követik az előre megírt forgatókönyvet: ovi, suli-suli-suli, munka, esküvő, gyerek, unokák, temetés.

Ez a képlet jó. Pontosan úgy, mint a bibliában a tízparancsolat. Mögöttes értelmezése: "Ha esetleg nem akarnál gondolkodni, csak csinálni, amit mondanak neked, akkor tartsd be ezeket a szabályokat, úgysem fogsz kérdezni, csak csináld"

Sajnos az egész zsákbamacska. Ha nem tudod az egyetemi felvételi előtt, hogy mi akarsz lenni, akkor már csak nagy nehézségek és áldozatok árán tudsz változtatni. Egészen odáig élhetsz hazugságban, amikor elérted a várt célt. És ott derül ki, hogy jééé, nem is tetszik! Ez nem is én vagyok! De még ilyenkor is lehet választani. Vagy továbbra is erőlteted a sablont, és törtetsz felfelé a semmibe, vagy esetleg elgondolkodsz, hogy mit tudsz kezdeni azzal, amid van. Esetleg kieszközölhető-e a jövőbeli boldogságod.

Mit szeretnél? Mi a végcél? Sok ember főnöke lenni napi 10-12 órában, vagy esetleg a saját magad főnöke egy olyan vállalkozásban, amit szívvel lélekkel tudnál csinálni?

Szeretsz másoknak dolgozni? Sokan, sőt a többség igen. Nincs felelősség, a szabályokat előre megrágták, neked már csak be kell állnod a sorba. Ha nem tetszik, továbblépsz.
Nincs ezzel semmi baj. Csak akkor, ha rájössz, hogy neked nem ez kell. Nehéz, iszonyatosan nehéz elszakadni a megszokott, jól bevált környezetből kiszakadni. Mindkét félnek. Aki sosem volt alkalmazásban, annak alkalmazottként folytatni, és fordítva.

Szóval nehéz a döntés. Viszont ami jó, az az, hogy minden nap lehet ezen elmélkedni, és az egyszemélyes brainstorming is jó valamire. Egyszer kitisztul a kép, és egyértelmű lesz, hogy hogyan tovább.

És a megnyugtató gondolat e homályos szabad asszociációs módszerem végére - ha már magunk mögött tudhatjuk ezt a látszólagos időpocsékolást, ne bánjuk, a mostani személyiségünket köszönhetjük neki. Mindenképp tapasztalattal lettünk gazdagabbak, bárhogy is döntünk, ennek tudatában tesszük. Akár maradunk - akár változtatunk.

Mindörökké Ámen.