Hellobello mindenkinek.
Júliusban elérkezett az utolsó napom a cégnél. Jó volt 3 hónappal a szerződés lejárta előtt felmondani, így mindenki úgy kezelt mintha különleges élőhalott lennék. Sokan el is jöttek a búcsúbulimra, én 1-ig maradtam, de páran - többek között a főnököm - reggel 6-ig ropta. Szeretetben váltam el a cégtől, ennél ideálisabb búcsú nem történhetett volna.
Két hónapot otthon töltöttem Budapesten, ehhez minden cuccomat haza kellett szállíttatnom. Az ír cégek drágák, a magyarok pedig hírből nem ismerik az ügyfélközpontúságot. Az egyik akihez minden keresés vezet, na ők nagyon drágák, és mikor rákérdezek hogy nem lehetne esetleg mondjuk haramadáron, annyiért mint a többi magyar, akkor flegmán csak annyit mond hogy őt nem érdekli ki mennyit kér a szolgáltatásért... hát, nem is kapott semmit.
Ezzel ellentétben kedves István a jóóónagymagyar, igen. Végülis egyben hazaszállította a cuccaimat, de amit ezért el kellett szenvednem, az nem volt semmi. Két órán keresztül vendégnek érezte magát. Én, naiv, megkínáltam teával és ő el is terült a széken és életem leglassabb teaivását produkálta. A cica udvariasan köszöntötte, majd fél óra múlva rámnézett, nyávogott egy ingerültet, én a szememmel üzentem, hogy "jójó, tudom, de most mit csináljak", majd tüntetőleg távozott... és ő tette jól. Nade a lényeg, hogy egyben megérkeztek a cuccaim. Időben, jó áron.
Két hónap otthon, és elhúztam Indiába. Most is onnan írok.
A folytatást a www.keletikenyelem.blog.hu-n olvashatjátok.
Pusz, és később folytatom, amint munkához látok Európában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?