A legnehezebb nap a hónapban. Zárás. A szokásos sok és odafigyelős feladatok mellé beesett egy egyedi, ám annál fontosabb dolog is. Nagy összeg könyvelése a könyvekbe, a hirtelen összehozott telefonkonferencia arra szolgál hogy eldöntsük ki vigye véghez a feladatot. Simán felhívhattam volna az illetőket én is, de mivel közös erővel kezdtük el, ezért végül 4-en mentünk be.. ez most tényleg fontos volt, mert jó lett volna ha ők szenvednek 4 napig ezzel a melóval és nem én. Egyszercsak csatlakozik egyeske (?!) a laptopjával (?!), mi meg tárcsázzuk a számot.. kicsöng.. felveszik. Egyeske bőszen gépel... de hogy mit? Mivel még el sem kezdődött a megbeszélés. A gyermeki mosoly viszont kiült az arcára, miközben ezerrel írta a valószínűleg munkával kapcsolatos fenséges gondolatait.
Már engem zavart a kattogás, mivel a vonal túlsó végén is hallották hogy valaki nagyon mással van elfoglalva.
Egyszercsak felnevet! Odanézek, mivan! Látom hogy valaki képeket küldözget neki és azt tárgyalják.. Ezt nem hittem el. Ha nem a saját szememmel látom, komolyan mondom nem hittem volna el! Aztán befogta. Végre tudtunk figyelni. (Ami az egészben a vicces az az, hogy valóban fontos volt figyelni, még én is feszülten hallgattam, mit mondanak, mi a végső döntés). Erre betámolyog egy ilyen majom, akit senki sem hívott, nem is az ő felelőssége, egyszerűen csak látta hogy egy kisebb társaság bevonul, és reflex-szerűen jött utánunk. Van ennek az embernek agya?!
Na, abbahagyta a nevetést, de csak fél percig volt nyugtunk, mert talált egy nagy fagolyót és azt kezdte el gurítgatni az egyik kezéből a másikba. Egyrészről minket idegesít vele, másrészt a telefon nem volt lenémítva és mindenki hallott mindent a túloldalon.. Ezek után elküldtük e-mailben a beszélgetés lényegét összefoglalva, egyeskének is címezve, mire jön a kérdés a másik főnöktől: őt minek rakjuk bele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?