Céges buli

Pénteken megejtettük a céges sportnap/buli/lógást.
Fél kettőig tartott a munkaidő, utána kimentünk egy parkba, ami fedett résszel is rendelkezett - ír időjárásnak megfelelően - amíg jó  idő volt, kinn játszottunk, utána bevonultunk a fedél alá és buliztunk.
Én végig jóléreztem magam, már nem is tudom mikor éltem át utoljára ilyet. Semmi rosszindulat, csak a jókedv és játék. Vagy csak megint lelkes vagyok... :-P
A csapatépítő játékok után grillparty következett. Hatalmas asztalok köré ültünk és beszélgettünk. Tudjátok, mint a Harry Potterben, csak persze nem olyan szépséges kivitelben.
Megtudtam, hogy 27 féle nemzet képviselteti magát a 80 fős cégnél, ami elég vicces arány szerintem. Szegény írek kisebbségben vannak, és ők is kettészakadnak írre és észak írre.

A party részét végigtáncoltam, a végére annyira felpörögtem, hogy már-már sajnáltam, hogy itt minden bezár legkésőbb éjjel 3-kor.
Érdekesség, hogy az emberek vagy nagyon kiöltöznek egy buliba, vagy melegítőben jelennek meg. Köztes állapot nincs.
Megvolt a társaság tréfamestere, Patrick, aki egy nagyon csúnya, de annál szeretetreméltóbb fiú. Végigbohóckodta a bulit, folyamatosan biztosította a jókedvet. A végén a pólóját is letépte magáról! :-D
Mindent összevetve a félelmem, miszerint, unalmas, klikkesedő kollegáim vannak, megcáfolódott, és - jelenleg - úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok, jó emberek közt.
Az igényeimet egyre lejjebb adtam, most már csak annyi kellett, hogy ne ordítsák le a fejem napi 8 órában és láss csodát, teljesült. És most boldog vagyok. Már csak Dávid hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Mú.