S.Z.Ö.R.P.R.Á.J.Z. - részletek (hííííírtelen elpattant egy húúúúúúúr)

Akkor aki ráér, vagy nem tud aludni.. íme a részletek:

Az elmúlt napokban fizikailag is rosszul éreztem magam attól, hogy újabb 8 órás cseszegetést kell elviselnem és nem szólhatok be, mert az állásomat kockáztatom. De egyre rosszabb lett. Éreztem, hogy most már muszáj megvédenem magam. Mivel nem lehetett csírájában elfojtani a dolgot, gondoltam apránként kezdem. Amikor bunkó volt, én is visszabunkóztam. Ennek az lett az eredménye, hogy E-MAILBEN kezdett el kommunikálni velem, pedig ott ült mellettem! Megkérdeztem, miért írásban kellenek a kérdéseim, amikor a feladat megoldása közben merülnek fel. Azt mondta, azért, mert megkért rá! :-D

Szóval odajött a TL, és kérdezgetett, hogy miért nem megy valami - még sosem jött oda - elmondtam fennhangon, hogy mivel először csinálom egyedül, nem megy gyorsan és nem is értek mindent, mivel nem lett jól elmagyarázva, hiszen csak 1.5 hónapja vagyok itt ugyebár.

Erre odaszólt az oroszlán, hogy különbenis tegnapra kellett volna. Na erre elpattant bennem valami. Felbőszültem és a szemébe néztem, hogy nem, határozottan emlékszem, hogy mai napot mondott. Előző nap egész napos trainingen voltam, szóval nem is lehetett az a határidő, mivel tudta és mégsem szólt.

Ezt mind végighallgatta a TL, majd mondta, hogy menjünk be hárman egy tárgyalóba. Oroszlán nem akart.. én sem, engem nem zavart, hogy mások is hallják. Végül bementünk ketten. És a TL, egy kis csótány senki, noname nyalizósgép közölte, hogy számára egyértelmű volt, hogy én provokáltam az oroszlánt és hogy én vagyok itt az, aki meg kell, hogy húzza magát. Elpattant bennem egy másik húr is. Közöltem, hogy az Oroszlán kinyalhatja a seggem. Felálltam a mondata közepénél, kimentem, közben mondtam, hogy itt a TL, a manager, mindenki alkalmatlan!
Elkezdtem pakolni. Közben odavakkantottam az oroszlánnak, hogy "Gratulálok, megnyerted a zárást, a tegnapi határidős munkát, és mindent amitől meg akartál szabadulni. Én vagyok a harmadik, akit elmartál magad mellől." A TL kétségbeesetten rohant a managerhez, ment árulkodni, hogy mit mondtam. Odasietett hozzám - ezelőtt soha rám se nézett, csak amikor két hét után közölte, hogy nem vagyok lelkes - és mondta, hogy ilyen alpári stílussal nem vagyok idevaló. Megálltam a pakolással és mondtam, hogy az alpári stílust napi 8 órában hallgatom az oroszlántól, úgyhogy ne mondja nekem, hogy ÉN vagyok az alpári. Aztán mondott még valamit, én hangosan salaláztam, hogy ne halljam :-) Amikor hangosabban mondta, én is hangosabban énekeltem. :-) Aztán mondta, hogy menjünk a HR-re. OK, csak előbb elpakolok. Nem, most menjünk. Nem, majd akkor megyünk, ha én elkészültem, meg tudja várni. És elindultunk. Mentem elöl és a bajszom alatt morogtam, hogy valaki megdughatná már az oroszlánt... Lehet, nem kellett volna, de nem bánom.

Aztán a lépcsőházban hangosan trappoltam, így nem hallottam mit mondott a manager. Sőt! Még mondtam is neki, hogy bocs, de nagy a hangzavar, nem hallom amit mondasz. És felsiettem. Megtaláltunk egy HR-est, akivel aláírtuk a felmondást.

A manager ezek után, mint aki jól végezte dolgát, lement a kis fegyverhordozójával együtt. És tartottak egy azonnali meetinget, ahol a következők hangzottak el:

Már a harmadik napon látta, hogy én rosszul dolgozom és pont ma akart kirúgni - no comment.
És nyilvánosan elnézést kért az oroszlántól az én viselkedésemért! - no comment, max egy tarkónlövés :-)

Csakhogy! Időközben gondoltam egyet, mint akinek már minden mindegy és agresszív állatként síva, hisztizve időpontot kértem a legnagyobb embertől, aki a cégben megtalálható. Azonnal adtak időpontot 10 perccel későbbre. Megérkezett, bementünk az irodájába. Elsírtam bánatom. Mondtam, hogy tudom, hogy ő jó ember és csak azt szeretném, ha meghallgatna. Meghallgatott. Elmeséltem, hogy minden nap összefonódva látom a managert és az oroszlánt és most belépett egy harmadik szereplő és közös erővel fúrnak. Én viszont szerettem volna itt dolgozni, de eddig bírtam sajna. És csak szerettem volna, ha nem marad titokban.

Erről az emberről tudni kell, hogy olyan a megjelenése, kisugárzása, beszédhangja, hogy egyből lenyugtatja az embert, és titszteletet parancsol. Ő az a típus, akinek ha nyalsz, jól esik nyalni :-)
Szóval kérdezte, hogy szeretnék-e a cégnél maradni. Mondtam hogy igen, de már beadtam a felmondást, és alá is írtam. Mosolygott és azt mondta: "És akkor mi van, nem lehet visszacsinálni? Csak odamész és visszakéred, ennyi az egész!". És hogy tudom-e, hogy pénteken nem tanácsos felmondani. Azt is mondta, hogy most bővülünk és mégis kirugdossuk az embereket! A jókat meg kell tartani, úgyhogy számít arra, hogy kipihenem magam, visszajövök és higgadtan megbeszéljük a problémát. Mondtam neki, hogy nem sok esélyét érzem annak, hogy ezekkel az emberekkel együtt tudnék dolgozni a jövőben. Megkérdezte, hogy el tudnám-e képzelni magam másik osztályon! Természetesen igen! OK, akkor ígérjem meg, hogy most lemegyek a managerhez és közlöm vele, hogy visszavontam a felmondásomat és hogy elmegyek pihenni. Lementem, mondtam neki, hogy 1 percig beszélnünk kéne. Végigmért és elővette a legbunkóbb stílusát és mondta, hogy "Én erről nem tudok".. Félmosoly az arcomon és a legnyugodtabb stílusban közöltem, hogy "akkor most mondom" :-) És két perc múlva ott termett. Elmondtam mi van, és hazamentem.

Akadályt nem ismerve, őszintén beszéltem a vezetővel és nem bántam meg. Ez az ember mesébe illő! Olyan közvetlen!

Érdekes, nagyon jó érzem most magam. Jólesett kimondanom az oroszlánnak, hogy mennyire szánalmas. Jó volt elmondani a TL-nek, hogy mennyire alkalmatlan. És jólesett salalázni, miközben a manager szidalmazott. Jó volt emelt fővel közölni vele, hogy a főfőnök jelenlétében fogunk legközelebb beszélgetni és nem tud eltávolítani a cégtől. És az is jólesett, hogy azóta is keresnek az emberek és el vannak ájulva, hogy valaki végig mert menni ezen az úton! Most a fellegekben járok :-)