Pillangó, ki letépte bábját

Asszem átlendültem a bezártságon, a rövid nappalokon és a folyamatos túlórákon.
Egyáltalán nem terhel le, nem érdekel, sőt! Aktívabb vagyok mint előtte bármikor. Ezt leginkább a lapos hasam szemlélteti (minden reggel ez az első mozdulatom. Vajon kiemelkedik-e a két csípőcsontom).

Elég erős a kontraszt az előző hangulatomhoz képest. Napok óta folyamatosan kattog bennem valami. Kitörnék a homályból, úsznék a fényben, csinálnék valami végtelenül magától értetődő, egyszerű, de elfeledett dolgot. Tele vagyok energiával, keresem az emberek társaságát. Ezekkel a gondolatokkal telik a nap, és egyáltalán nem vagyok fáradt.
Ma este megleptem magam egy csokor virággal. Itt virít az asztalomon.

Elhatározásra jutottam. Nem akarok helyhez kötötten dolgozni. Mindig felnéztem azokra, akik képesek voltak karriert váltani. Bátor lépés. Egy második esély az életben.
Szóva egyszercsak beugrott hosszas fontolgatás és meghányvetés után úgy döntöttem, varrónő leszek. Persze csak is dizájner szinten. És ha már ki merem adni a kezemből a műveket, megpróbálom értékesíteni őket. De csakis minőségi cuccot vagyok hajlandó árulni, úgyhogy ne siettesetek :-)

Amint kiderül hogy van-e egyáltalán tehetségem, továbblépek.

Ez a hirtelenjött energiabomba eredménye. Hallgassatok ti is Madonnát a kocsiban!