A vadászat

Vajh melyik sablonszöveggel kezdjem? "Minden relatív". A fene gondolta volna hogy egyszer ennyire fog hiányozni a net. Régen nem értettem mit értenek azalatt, hogy "megyek netezni", vagy hogy ha van net, akkor nem unatkozik az ember. Nem elég az, ha beosztva, egy nap 2 meghatározott órában áll rendelkezésre. Sokkolt a felismerés, miközben fejvesztve kerestem az "ingyen" internetet kínáló plázákat, kávézókat, csak hogy ismét felmehessek kicsit levegőzni. Ma már harmadszorra teszem meg. Ahhoz hogy netezhessek, persze illik venni valamit az adott vendéglátóipari egységben. Ma már jártam egy teázóban, kávézóban és most egy McDonaldsban ülök. Végre nem kell az órát figyelnem, mikor zárnak be. Mert ugye ez is számít. Míg otthon csak úgy be van kapcsolva az internet, ha az ember lemondja, rájön mennyire az élete részévé vált. Szóval itt a kaja előttem, plusz laptop, plusz táska, de egyedül vagyok. Ki a franc vigyáz mindezekre ha elmegyek pisilni?! A kaját nem vihetem magammal, ha nincs tálca, nincs alibi. Ha meg megvan minden feltétel, akkor a határidő tekintetében a laptop aksija veszi át a csillagos ég szerepét... Nonszensz, hogy ilyen szemmel kell járnom a várost, kifejezetten vadászom a netet. Kifejezetten frusztrált vagyok nélküle, a szemeim karikásak, a hajam kócos, hogy lehet ezt kibírni!!!